Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
502 DOLMÁNYOS ISTVÁN Apponyi megpróbáltatása még használhat is a nemzeti mozgalomnak, visszahatásaként megerősödhetnek a szlovákok pozíciói.8 7 Az egyházi, nyelvi és nemzeti szempontok mellett a Hodza-féle szlovák parasztmozgalom orgánuma a társadalmi kritika fegyverét is felhasználta. A Lex Apponyi úri huncutság. S a soviniszta törvények ellen az a leghatásosabb küzdelem, ha előmozdítják, hogy az állam a nép kezébe kerüljön. A Slovensky Tyzdenník éppen a készülő iskolatörvénnyel kapcsolatban jelentette be, hogy feleletként egészen más politikát kíván kezdeni. A fenyegetés burkolt volt, de a körülményekből nyilvánvaló, hogy az általános választójogért folyó erőteljesebb harcot kívánta meghirdetni. Ugyanakkor a lap által bejelentett ,,új politika" minden bizonnyal annak a kísérletsorozatnak feladását, abbahagyását is jelentette, amellyel Milan Hodza a magyar parlamenti pártkoalícióval a magyar—szlovák megbékélés útját kereste. A Lex Apponyi tehát végleg a koalíció ellenfeleinek és Ferenc Ferdinánd hű szövetségeseinek táborába taszította Hodzát. Ennek ellenére a Slovensky Tyzdenník nem csapott át magyarellenes uszításba. Hidegvérűségre szólította fel a Lex Apponyi ellen tiltakozó szlovákokat és azt kérte tőlük, hogy felháborodásukban ne ragadtassák magukat a magyar könyvek széttépéséig.88 A Slovensky Tyzdenník gyakran foglalkozott a javaslatok ügyével. Cikkei közül különösen Pavel Blahónak, a hlaszista mozgalom egyik vezető alakjának fejtegetései vonják magukra a figyelmet. Szerinte a magyar kormány azért nem tudja teljes mértékben végrehajtani a magyarosítást szolgáló államosítást, mert ehhez nincs elég pénze.89 Blaho helyesen mutatott rá az iskolapolitika anyagi előfeltételeinek nagy jelentőségére, és jogosan bírálta a nemzeti „türelmesség" pózában fellépő Apponyiék képmutatását. Azonban a Slovensky Tyzdenník többi cikkírójához hasonlóan ő sem ismerte fel, hogy az úri államnak szüksége van az egyházi oktatás ideológiai segítségére, valamint az egyházak (a nemzetiségi egyházakat is beleértve) politikai támaszára. Az állam egyházellenes törekvéseinek eltúlzása abból következett, hogy a Hodza-mozgalom sem tudta teljesen kivonni magát a papi befolyás alól. A szlovák nemzeti mozgalom balszárnyát, a papi vezető csoportoktól legtávolabb eső fiatal politikai erőket képviselte a Slovensky Obzor, a „malá revolúcia" legjellegzetesebb orgánuma. Ez a folyóirat az egyetlen, amely mentes a nemzetiségi kiadványokban szokásos állam-egyház szembeállítástól. Az Apponyi-féle törvények várható hatásáról írva éppen arra mutatott rá, hogy ez csak azt veszi el, amit a szlovákok az egyházak saját politikája következtében előbb-utóbb úgyis elveszítettek volna. A Slovensky Obzor tehát az egyházi vezetést a magyar kormányzat szövetségeseként állítja be, amiben kétségtelenül sok igazság volt.9 0 A folyóirat ezért nem az egyházi autonómia védelmére, hanem az ország demokratizálásának előmozdítására hívta fel olvasóit. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyarországi demokrácia létrejötte után 87 Národnie Noviny, 1907. ápr. 20. — ,,Ako bránit' sa proti attentátu na jazyk a národnost'." 88 Slovensky Tyádenník 1907. márc. 1. 1. 1. —- „Proti vrazdeniu národov — nová politika." 89 Slovensky Tyzdenník 1907. ápr. 26. 1. 1. — Dr. Pavel Blalio: Este skolské zákony ! 90 Slovensky Obzor, 1907. márc. 15. 132. 1. — Argus: Leges Apponyianae. I.
