Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
500 DOLMÁNYOS ISTVÁN a következtetést vonta le, hogy a magyarországi románságnak a regáti bonyodalmak láttán meg kellene elégednie helyzetével és nem szabad tiltakoznia a Lex Apponyi ellen. A lap jogosan bírálja a soviniszták hamis logikáját, de a vita hevében a magyar sajtót „zsidó-magyar" sajtónak nevezi, s kritikája antiszemitizmusba fullad.69 A Luceafárul c. folyóirat kulturális jellegének megfeleló'en csak közvetve vagy rövid utalásokkal jelezhette véleményét. Azonban így is sokat mond az a tény, hogy 1907 márciusában Dr. I. Lupastól cikket közölt „Iskoláink történetéből" (Din istoria scoalelor noastre) címen. Lupas a cikk zárószavaiban helyesen hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi iskolákkal szemben gyakorolt erőszakos elnyomó politika a történelem tanulságai szerint mindig kudarcra van ítélve.70 Az áprilisi szám egyik szerkesztőségi cikke kulturális meggondolásokkal támasztotta alá az anyanyelvi oktatás teljes szabadságának szükségességét.7 1 A románok a Lex Apponyi elleni küzdelmükben arra törekedtek, hogy akciójukba lehetőleg minél jobban bevonják nemzeti értelmiségüket és tömegeiket. ATribuna március végén meghirdette a,,nemzeti ellenállást" (Apárarea na^ionalä), és ettől kezdve hasonló című rovatában rendszeresen beszászámolt a Lex Apponyi ellen irányuló mozgalom eredményeiről.72 A koalíciós kormánnyal szembeszegülő román nemzeti párt terminológiájában tehát megjelent a „nemzeti ellenállás" kifejezése, amivel 1905 -1906-ban a magyar pártkoalíció jelölte mozgalmát. A román mozgalom eseményeiről a magyar lapok igen gyér híranyagot közöltek. A Tribuna ezt azzal magyarázta, hogy Andrássy Gyula belügyminiszter bizalmasan felhívta a kormánypárti magyar és nem magyar lapokat, hogy ne közöljenek cikkeket a nemzetiségi tiltakozó gyűlésekről.7 3 Közben egyik nagygyűlés a másikat érte. A Bonyhán összegyűlt tömegdemonstráció, amelynek megszervezésében nagy szerepet játszottak a román papok, határozatában „csodálattal" és elismerései üdvözölte a két román egyház főpapjainak tiltakozó memorandumait, valamint követelte az 1868. évi nemzetiségi törvény betartását, a sajtószabadságot és az általános választójogot.7 4 Brassóban népes közönség előtt jelentette ki loan Lergheru ügyvéd, hogy Apponyi törvénye egyértelmű lenne a románok nemzeti megcsonkításával.75 Oravicán a nagygyűlés határozata kimondotta: az új iskolatörvény nyilvánvalóan arra törekszik, hogy megfossza őket „etnikai egyéniségüktől" és nyelvüktől.7 6 Hasonló állásfoglalást tükröz a zarándi papi szinódus Brádon lezajlott ülésének határozata.7 7 Belényesen véres összeütközésbe torkollott a a tüntetés.7 8 A Lex Apponyi ellen irányuló tiltakozó mozgalom különösen 1907 áprilisában bontakozott ki. Ebben a hónapban a legtöbb románlakta községben és városban számottevő tömegeket megmozgató gyűlésekre került sor.79 69 Gazeta Transilvaniei, 1907. márc. 24. 1.1. — „Intímplarile din Romínia." 70 Luceafárul 1906—1907. 69—63. 1. 71 Luceafárul 1906—1907. 137. 1. 72 Tribuna, 1907. márc. 22. 5. 1. 73 Tribuna, 1907. márc. 26. 6. 1. 74 Tribuna, 1907. márc. 28. 6. 1. 75 Tribuna, 1907. márc. 30. 6. 1. 76 Tribuna, 1907. ápr. 10. 4. 1. "Tribuna, 1907. márc. 27. 6. 1. 78 Tribuna, 1907. ápr. 16. 1. 1. 79 A Bihar megyei mozgalom részleteihez ld. Teodor Ne§ : Oameni din Bihor. 1848—1918. Oradea. 1937. 394—396. 1.
