Századok – 1968

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35

AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 43 sőket vesszük alapul, még inkább megmutatkozik az ipari népesség alacsony aránya. A magyarországi 12,4%-os aránnyal szemben Németországban 35,3%, Franciaországban 24,9%, Dániában 22,9%, s még Norvégiában is 17% az ipari keresők aránya az összes kereső népességen belül.31

A kelet-délkeleteurópai országokban, melyek a XVI. századtól a fejlődés sajátos útját járták, a XIX. század első felében, első kétharmadában sem játszódhatott tehát le a gazdaság nagy horderejű átalakulása. A XIX. század második harmadában, leginkább a hatvanas években lezajlott reformok — beleértve az osztrák—magyar kiegyezést is — ellentmondásaiktól, felemás korlátozottságuktól gyengítve megteremtik a modern tőkés gazdasági fejlődés kibontakozásának, az ipari forradalom lejátszódásának bizonyos — egyes helyeken valamelyest kedvezőbb, máshol éppen csak minimális — politikai, társadalmi és gazdasági alapfeltételeit. Ennek ellenére az ipari forradalom folyamata nem indul meg, nem bontakozik ki az említett események után, s nem lesz jellemző az 1860—80-as évekre. A kelet-európai, balkáni országok esetében, ellentétben a nyugateurópai fejlődéssel, a feudális viszonyok felszámolását követően nem az iparosodás került a gazdasági növekedés homlokterébe, hanem a tőkésedő mezőgazdaság fejlődése. • i A nyugat-európaitól oly gyökeresen eltérő sajátosságok a XIX. századi gazdasági fejlődés fő tendenciáit illetően a történeti fejlődés megelőző sajátosságaiban gyökereztek. A Kelet-Európában konzerválódott jobbágyrendszer ugyanis szoros összefüggésben állt a világpiaci kapcsolatokkal, a világgazdasági munkamegosztás kialakulásával, ezen belül az iparosodó-tőkésedő Nyugat-Európa és az agrárjellegű-feudális Kelet-Európa közötti különbség éles kibontakozásával.32

Nyugat-Európa már a manufaktúra-korszakot is úgy éli át, az ipari forradalomhoz is úgy jut el, hogy Kelet-Európából nagy mezőgazdasági terménytömeget kap. Nyugat-Európa ipari forradalmának előrehaladásával, sőt lezajlásával a termény kereslet még nő, minden addiginál nagyobb piaci ösztönzést adva a kelet-európai mezőgazdasági árutermelésnek. E piaci lehetőségek kiaknázására a kelet-európai mezőgazdaság régi elmaradottságában nem volt képes. Az agrárexportáló kelet-európai országok mezőgazdasága ugyanis korábbi exportképességét főként az olcsó jobbágyi munkaerő és a különlegesen alacsony belső fogyasztás révén biztosította. Ezekben a par exellence mezőgazdasági országokban nem ment végbe a mezőgazdaság termelékenységének olyan emelkedése, ami lehetővé teszi a jelentősen megnövekedett exportlehetőségek kielégítését. A mezőgazdaság középkori kézművesjellegéből való kivetkőzés és a modern termelőerőknek megfelelő „iparrá" válásának folyamata a megkövesedett jobbágy-rendszer keretében nem haladhatott előre. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a főként külső hatásoktól ösztönzött modern tőkés agrárfejlődés a legszorosabb összefüggésben áll a termelőerők általános fejlődésével és a modern iparosodás belső alapvetésével. A modern agrárfejlődés hozzájárul a mezőgazdasági népesség nagy tömegeinek felszabadulásához a mezőgazdasági munka alól és átáramlásához a nem-mezőgazdasági területekre. Ugyanakkor a korszerűsödő mezőgazdaság jóval kevesebb munkaerővel is alkalmassá válik a felduzzadt ipari centrumok ellátására 31

Matlekovits: i. m. II. köt. 61., 67. 1. 32

E kérdésre lásd: Pach Zsigmond Pál: Nyugateurópai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században. Bpest, Kossuth Kiadó. 1963.