Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
478 MÁltKUS LÁSZLÓ jövője és törekvésük nem igazságtalan, de a módok és eszközök, melyek által céljukat el akarják érni, nem gyakorlatiak s így még most el nem érhetők."85 Kászonyi a pártegység kérdésében a türelem álláspontján áll, vitát igényel, s nem tartja ellenségnek a más véleményen levőket, sőt elismeri egyes esetekben igazukat. Nem igazi centrista, hanem sokkal inkább voltaireiánus. Amennyire toleráns a mozgalmon belüli áramlatokkal, annyira türelmetlenné válik hajdani küzdőtársaival szemben. 1881 nyarán még Verhovay mellé áll annak egyik sajtóperében, de már ugyanakkor ehtélőleg nyilatkozik általában a képviselőválasztásról, az új képviselőkről, és megvetően állapítja meg, hogy „az emberi jogokról . . . nem beszélt azok közül senki,"8 6 így „a jelen képviselő rendszer egyértelmű az abszolutizmussal, a reakcióval, melyeknek legerősebb támasza a parlament".8 7 Egyre pesszimistábban látja a parlamentarizmus jövőjét Magyarországon, mert — szerinte — a korrupció mindent elrohaszt.8 8 Kiábrándulása a függetlenségi pártból fokozódik, majd teljessé lesz. 1881 októberében még megkísérli „balra" tolni a függetlenségieket, miután a Függetlenség arra a kérdésre, hogy van-e talaja a szocializmusnak Magyarországon, nemmel felelt. „Éppen a függetlenségi pártnak volna feladata — inti volt társait —, sőt kötelessége a szocializmust Magyarországon érvényre juttatni és azzal szövetkezni a reakció ellen, mert különben a függetlenségi párt sem jobb a szűkkeblű francia burzsoáziánál és az angol shopokraciánál. Azt hiszi a függetlenségi párt, hogy tömeg nélkül vihet-e valamit keresztül. . . mi a függetlenségi pártban is talán csak egy gyöngébb árnyalatát pillantjuk meg az arisztokráciának, a burzsoáziának és reakciónak, és bekövetkezhetik később az elsodrások napja és az épp úgy fogja elsodortatni a függetlenségi pártot, mint akár Tisza Kálmánt, akár a habarékot."8 9 1883-ban már kategorikusan elhatárolja magát és a mozgalmat a függetlenségi párttól. „A magyar munkásság ellensége a függetlenségi és a mameluk egyaránt."90 Megtagad mindenfajta szolidaritást a függetlenségiekkel és keserűen emlékezteti a párt képviselőit, hogy 1880 előtt azok gyakran kérték a munkások támogatását, s ugyanazok „most mint antiszemiták lépnek fel és a szocialistákat mint zsidókat támadják".91 Kászonyi a nemzeti kérdésben nem szakított teljesen a függetlenségi hagyományokkal; így írt erről: „azért, hogy a munkáspárt mindenek fölébe teszi az emberiség szeretetét, még nem következik, hogy az emberiségben a magyar fajt a többiek mögé tegye. Mi gyűléseinken nem egyszer hangoztattuk, hogy magyarok vagyunk mindenek előtt és azok is akarunk maradni, csakhogy mi a magyarság közt nem csak a kiváltságos osztályokat, hanem a haza minden polgárát értjük."9 2 A szocialista elmélet, a tudományos szocializmus mélységeibe nem hatolt be Kászonyi, de megértette, hogy a magyar politikai gondolkodás fordulóponthoz érkezett. Ő az első nemzedék egyetlen számottevő tagja, aki a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás követelésének sorrendjében és arányaiban beállott változást felfogta. Tulajdonképpen ez az a választóvíz a 80-as évek politikai gyakorlatában, ami eldöntötte Kászonyi hovatartozását. „Az em. 85 Újra pártviszály. Népszava, 1881. okt. 9. 86 Előleges korteskedés. Népszava, 1881. jún. 19. 87 Az új képviselőválasztásokról, Népszava, 1881. jún. 12. 88 Rothadt állapotok. Népszava, 1881. júl. 17. 89 Yan-e talaja a szocializmusnak hazánkban. Népszava, 1881. okt. 2. 90 Kormányok, katonaság és népek. Népszava, 1883. ápr. 1. 91 A mi barátaink a képviselőházban. Népszava, 1883. febr. 18. 92 Botrányok a függetlenségi pártban. Népszava, 1883. ápr. 29.
