Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
KÁSZONYI DÁNIEL 477: a tulajdonviszonyok is változásoknak vannak kitéve. Eddig a tulajdonviszonyok a véletlentől vagy az erőszaktól függtek, mi azt kívánjuk, hogy az államban szervezett társadalom azokat úgy alakítsa, hogy azok az igazságnak, a közjólétnek megfeleljenek. Azt kívánjuk, hogy a társadalmi intézmények ne bízassanak a véletlenre, hanem az emberi ész követelményeire és hogy azok, úgy mint ahogy a politikai nemzetgazdászok által meg vannak alapítva, változtassanak meg. A tulajdonviszonyok a társadalomban, mint ezt a történelem bizonyítja, nincsenek a természettörvény változtathatatlan tételei által rendezve, hanem a termelés módja és a nép szellemi állapotából föltételezvék."80 Ezért célként a termelőeszközök állami tulaj donbavételét jelöli meg, ennek előfeltétele a tőkekoncentráció, ami előkészíti a szociális forradalmat. Hisz a szocialista, osztálynélküli társadalom eljövetelében, ahol megszűnik mindenfajta kizsákmányolás. Visszautasítja azt a vádat, hogy a szociáldemokrácia új zsarnokságot akar, ,,mely minden eddiginél rosszabb, midőn az államot mindenki urává és egyedüli termelővé teszi". „A szociáldemokrata államban szögezi le — a nép saját sorsának ura", az állam majd „gondoskodik, hogy minden munkaképes ember dolgozzék és mindenki munkájához képest díjaztassék".8 1 Nem abszolutizálja a demokráciát, hangoztatja, hogy „az általános választói jog nem csodaszer", de ugyanakkor leszögezi, hogy „a szocializmus demokrácia nélkül olyan, mint a fej test nélkül",8 2 a kettő csak együtt szabadítja fel a munkásokat. A párt és a mozgalom megerősödésének, sikereinek legfontosabb feltétele az erők számbavételének időszakában a párt- és munkásegység volt. Kászonyi saját tapasztalatából jól ismerte a mozgalmi belviszályokat, és a lapban nem egyszer szólott erről, hol bölcs mérséklettel, hol szenvedélyes türelmetlenséggel. Szinte lehetetlen ma már kihámozni a belső harcok személyi indítékait, az viszont kétségtelen, hogy a Népakarat köre balról támadta — sok esetben joggal — a pártvezetó'séget és a Népszavát. Kászonyi az egység helyreállítására törekedett írásában, kiegyenlítést ajánlott, kompromisszumot a radikálisok és „fontolva haladók" között. Leközli Frankelnek nyilatkozatát, aki a börtönből tiltakozik, hogy a frakciósok az ő nevében lépjenek föl.83 A Népakarat köre sem volt egységes egyébként, mert Essel András, akinek nagy tekintélye volt a pártban, visszalépett az ellenzékiektől és megszakította velük a kapcsolatot.84 Elkeseredetten kérdezi az ellenzékiektől a Népszavában Kászonyi: „Vájjon annyira volnánk már készen a felszabadítás ügyével, hogy önmagunk ellen is fegyvert emelhetnénk?" Az egységet nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is döntőnek tartja. „A győzelem hirdeti a szociáldemokráciának biztosítva lenne, ha magában a szocialisztikus elv meghatározásában képesek volnának a különféle szocialisztikus pártok bizonyos egyességet létre hozni, de ez fájdalom nem történik, mert a szocialisták között vannak mérsékeltek, kik azt mondják: idáig és nem tovább, kik megelégszenek bizonyos engedményekkel, kik alkuba bocsátkoznak az uralkodó hatalommal, más részről pedig ott vannak azok, kik azt mondják: minden, mi most van, rossz, mindent le kell rontani, tabula rasat csinálni és •egv egészen új társadalmat teremteni. Ezeknek az utóbbiaknak szélesebb a 80 Mit akarnak a szociáldemokraták. Népszava, 1883. ápr. 22. 81 Mit akarnak a szociáldemokraták. Népszava, 1883. ápr. 29. 82 Demokrácia és szocializmus. Népszava, 1884. jan. 20. 83 Felszólítás pártfeleinkhez. Népszava, 1882. júl. 9. 84 Fssel András nyilatkozata. Népszava, 1882. aug. 27.
