Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
474 MÁltKUS LÁSZLÓ vezkedünk a nagy harcra, hogy hasonlók legyünk a régi kurucokhoz, és legyen zászlónk ama nagy fönséges elv, amely Lassalle-lal született".6 6 A „kuruc" jelző elsősorban a köztársasági célokra vonatkozott, de tartalmazott bizonyos hagyományos tendenciákat is. A többiek során Frankel, Csillag és Kürschner nem tették magukévá a „függetlenség" hagyományos követelését, de Frankel több ízben is rámutatott az Ausztriával való kapcsolat hátrányaira. A nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás, a demokratikus átalakulás követelése jelentette a követendő utat Kászonyi számára, s mindkettő a politikai radikalizmus gyakorlatával. Összeegyeztethetőnek vélte ekkor, ha Verhovayékkal és a szocialistákkal is együtthalad a kormány és a fennálló társadalmi rend ellen. Verhovayék, a függetlenségiek programját, múltját, harci módszereit ismerte, a magyarországi szocialistákéval ekkor ismerkedett. A magyarországi mozgalomról 1877-ben Engels helyesen állapította meg, hogy óriási nehézségekkel küzd. „A politikai szabadság — írta —, ami a sajtót, gyűléseket és egyesüléseket illeti — a képzelt alkotmányos monarchiának megfelelően— a legalacsonyabb színvonalon áll. A törvénykönyv, amely hallatlan mozgalmasságával tűnik ki, lehetővé teszi, hogy a kormány a munkásosztály érdekeinek és követeléseinek legfélénkebb megnyilatkozásait is elítélje. És ennek ellenére a mozgalom itt is mint mindenhol feltartóztathatatlanul fejlődik."6 7 1879-ben Frankel Leó áll a magát Választásra nem jogosultak pártjának nevező, lényegében szocialista párt élén, a párt magyar nyelvű lapja a Krónika, melyet 1879. április 1-től 1880. február l-ig szerkeszti Miller Tamás néven Kászonyi. (Majd márc. 7-ig a Népszavát — először.) E hónapok fő törekvése az egységes munkáspárt megteremtése volt a Külföldi Viktor vezette Magyarországi Munkáspárt és a Frankel vezette párt egyesülése révén. A Krónika, miközben segíti ezt a folyamatot, egyben megalapozza a kapcsolatot Kászonyi és a munkásmozgalom között. Bemutatkozásában a lap célját a társadalmi reformért való harcban jelöli meg. A szociáldemokrácia célja — vallja Kászonyi —, hogy „a francia forradalom azon nagy elve, mely három szóban »szabadság, egyenlőség, testvériség« ki van mondva, keresztül vitessék".68 Tulajdonképpen forradalmi demokrata elvek ezek még, de már érződik rajtuk a szocialista nézetek hatása, mert a francia forradalom programjának végrehajtóit a proletariátusban véli felfedezni. Végérvényesen leszámolt saját osztályával, és nem titkolja, hogy „Magyarország újjászületését" a „negyedik rendtől, az úgynevezett proletárságtól, vagyis a még most ugyan csekély számú szociáldemokratáktól"6 9 várja. A morál, amelynek társadalomalakító erejében változatlanul hisz, elengedhetetlen tartozékul szolgál a munkásság harcához Kászonyi felfogásában.7 0 Azonosul a szociáldemokráciával, mert az „küzdelemben áll a jelen társadalommal, ehhez bátorság kell", ami a harcnál „fő erény".71 Bátorságban ezúttal nincs hiány Kászonyinál, hiszen kapcsolata „a petrolörök-66 Lassalle-ünnepély. Általános Munkás Újság, 1870. ápr. 17. 67 A Magyar Munkásmozgalom... 311. 1. 68 Szándékaink, céljaink, reményeink. Krónika, 1879. ápr. 20. 69 A beefsteak inváziója. Krónika, 1879. máj. 11. 70 Hibák és erények. Krónika, 1879. nov. 23. 71 Hibák és erények. Krónika, 1879. dec. 14.
