Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
KÁSZONYI DÁNIEL 471: némi megbízatásokkal tisztelt meg, s mellyel jelenleg is szoros összeköttetésben állok . . Ám ez a kapcsolat már 1868-ban erősen meglazul. Kászonyi emlékírása a szélsőbalon is kedvezőtlen fogadtatásra talált. Keserűen panaszolja Kászonyi egyik levelében Kertbenynek, hogy pártja egy konkrét ügyben nem hozzá, hanem olyan valakihez fordult, aki nem is tartozik hozzájuk. Tisztában van mellőztetése okával. „Tudom írja - , hogy ellenségeket csináltam magamnak odabenn, de Széchenyi is így járt volt és többen is, kik ez igazságot meztelenül adták elő." Amit igazságnak tart, ahhoz pedig tűzön-vízen át ragaszkodik, visszautasítja a hazafiatlanság vádját. „Ami szemrehányásodat illeti, hogy én honszeretetet, egy nemzet nagy oldalait nem tartom tiszteletben s azok ellen ütközöm, az meglehet, sőt úgy is van, én fölülemelkedvén a mindennapiságon, az embert tisztelem, s az emberi nemet szeretem, s nem vagyok oly vak, hogy egy nemzetben azért, mert apám a közt született, nagyot lássak, ha nincs benne, továbbá kérdés, mi javít inkább, lia a hibákat pellengérre tesszük, bárhol leljük is, vagy eltakarjuk hibáinkat. Minden nemzet bír ilyekkel, de van nemzet, melyet, ha hibáit megrójuk, óvatosan tesszük, mert megért egy félszót. . . Más nemzeteknél ez mit sem ér, azok nem értik, ha az ember gyengén szabdalja." Ilyen szerinte a magyar is (és a német) és tiltakozik, hogy a külföld előtt eltitkolják, vagy letagadják a magyar nemzet gyengeségeit. Utal az enciklopédistákra, Voltaire-re és Rousseau-ra, akik nélkül soha nem következett volna be a nagy forradalom. Márpedig Magyarországon „csak egy igen vérengző forradalom gyógyíthat — írja —, más semmi".58 Vay Lászlón kívül a szélbalon senkivel sincs már levelező viszonyban, feltehetően politikai ellentétek merülhettek fel közöttük, mert elkeseredett büszkeséggel vágja oda Kertbenynek szakításnak szánt levelében „én logikával élek s ha bár most szorultságban vagyok, az én tollamat senkinek bérbe nem adom".59 A szükség pedig csak gyarapodott, ahogy teltek az évek. Ebből az időből származó levelei fényt vetnek arra a sziszifuszi küzdelemre, amelyet Kászonyi vívott családja létfenntartásáért. Kaland- és rémregények sorozatát írja -ahogy kiszámította egy ízben — 5 talléros napibérért.6 0 Tisztában van e regények értékével, de az is kétségtelen, hogy ilyen mennyiségű „termelést" másként nem is lehetett volna teljesíteni. Napi 15 órát dolgozott, ideje jóformán semmi másra nem maradt. Nosztalgiával panaszolja, hogy London óta nem volt színházban, arra sincs pénze, hogy lefényképeztesse magát, sőt egy alkalommal még a postabélyeghez szükséges összeggel sem rendelkezett, utolsó „vagyontárgya" pecsétgyűrűje is zálogba vándorolt. Két és fél év alatt több mint 900 nyomtatott ívet írt, amiből 1870 február végéig 632 ívet ki is nyomtak.6 1 Regényei és cikkei egyelőre nem kerültek elő, bár többségük címe rekonstruálható. A lipcsei kiadók ezekben az években elfogadták írásait, annak ellenére, hogy a személye elleni intrika Lipcséig gyűrűzött, méghozzá olyan címen, hogy arisztokratabarát és antidemokratikus. Az intrikák mögött Pulszkyt sejti, bár erre közvetlen bizonyítéka nincs. A gyötrelmes munka, adósságok, anyja és apósa halála, nevelt fia, Gusztáv öngyilkossága jelzik lipcsei, majd lindenaui magánéletét, de a szenvedések, a lázas munkatempó sem 57 Kászonyi Kertbenyhez 1868. jan. 8. 58 Kászonyi Kertbenyhez 1868. ápr. 22. 69 Kászonyi Kertbenyhez 1869. okt. 6. 60 Kászonyi Kertbenyhez 1868. márc. 19. 61 Kászonyi Kertbenyhez 1870. márc. 1.
