Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
472 MÁltKUS LÁSZLÓ törte meg a 60 felé közeledő' embert. Keresi, kutatja továbbra is a kivezető utat, nem az egyénit, hanem a társadalmit, újra és újra átvizsgálja azt a gondolati anyagot, amelyet ifjúsága óta magába szívott és feldolgozott, ugyanakkor nem zárkózik el a legújabb eszmék befogadásától sem. Főleg Proudhon tanításai jelentettek újat számára, gondolatrendszerét - - leveléből erre lehet következtetni - ez időben Proudhon eszméivel bővíti. A vallásban és a házasságban véli megtalálni a társadalmi előítéletek és azon túl a társadalmi rend visszásságának két fő okát. „Ha a vallás és házasság — írja — egyszer el lesz törölve, akkor csakugyan be is áll az emberek tökéletes aranykora, az általános szabadság, egyenlőség és testvériség, mivel a vallás és házasság eltörlése maga után húzza a vagyon eltörlését . . ."6 2 A lipcsei, illetve lindenaui évek nehéz munkában teltek, regények, novellák, tárcák és különböző politikai írások láttak napvilágot Kászonyi tollából, de ezek közül csak a regények egy részének címeit ismerjük. Az 1875-ös esztendő politikai eseményei bizonyára hatottak Kászonyira, a Szabadelvű Párt és Tisza hatalomrajutása Magyarországon, a lassalleánusok és eisenachiak egyesülése Németországban ellentétes irányú társadalmi mozgást mutattak. A magyar dzsentri többségének a bevonulása az alkotmány sáncai mögé befejeződött, az 1874-ben alakult Függetlenségi Párt programja annak ellenére, hogy a társadalmi mozgás más irányt mutatott — a demokratikus tendenciákat tekintve még a 48-as pártnál is határozatlanabb volt. A dzsentri szellem térhódítása a döntő tényező a magyar társadalmi tudatban. Ez a dzsentri szellem, melynek liberalizmusából egyre jobban kikopik az annak előtte is következetlen demokratizmus és egyre inkább frázissá válik minden ilyenfajta utalása. A reformkori liberalizmus alkotóelemei: a társadalmi és a nemzeti gondolat a győzelmes dzsentri gondolatvilágában új elrendeződést nyernek. A nacionalizmus egyre jobban kiszorítja a demokratikus tendenciákat. Kászonyi már a 70-es években megsejti az új elrendeződést. Olyan valakinek, aki nemcsak komolyan vette 48 eszméit, hanem azoktól még tovább balra tolódott, a német munkásmozgalom előretörése bizonyára mélyen elgondolkoztató jelenségnek tűnt. Érdeklődése a szocialista mozgalom iránt félreérthetetlenül kitűnik az Egyetértésben leközölt „lindenaui levelek"-ből. „A szociáldemokrácia Németországban tért hódít a hadseregben" — írja 1877 júniusában és ugyanakkor helyteleníti a német szociáldemokratáknak a francia „ultramontánok"-hoz való kapcsolatait, ami gyengíti a francia köztársaságot. Balról bírálja a német szociáldemokrata mozgalmat, mert — szerinte — „a Volksstaat is csak absztrakt eszmefuttatásokkal foglalkozik, mióta Bebelt, Liebknechtet zárdossák és üldözik".63 Ebben az időszakban Kászonyi már több mint egyszerű szimpatizáns, 1886-ban a Népszavában megjelent nekrológja szerint Lipcsében írt is egyes német szocialista lapokba. Életének, pályájának utolsó szakasza valószínűsíti a Népszava nekrológjának e rövid utalását. Nemsokára ezután, még 1877 végén hazatér, most már másodszor az emigrációból, két esztendeig az Egyetértés munkatársa, majd a Függetlenséghez megy át, visszaemlékezései jelennek meg a Pesti Hírlapban, a Hazánkban és a Hazánk és a Külföldben, de ezzel egyidejűleg 1879 áprilisában átveszi a Krónika, a Választásra nem jogosultak 62 Kászonyi Kertbenyhez 1868. szept. 21. 63 Lindenaui levelek — Egyetértés 1877. jún. 11. és júl. 28.
