Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYZÓTANÁCSA LEMONDÁSÁNAK HATÁSA 427 megyéibe, amelyek közül Nógrád megye kivételével a többi: Zemplén, Borsod-Abaúj-Torna, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád megye is közvetlenül a román front vonalába esett. Megjegyezni kívánjuk, hogy a tárgyalás folyamán Hont megyét külön nem tárgyaljuk, mert a júniusi visszavonulás folyamán egész kis területre szűkült. Ez a terület ma Nógrád és Pest megyéhez tartozik. Hasonlóképpen a volt Gömör-Kishont megyéhez tartozott területet és Abaúj-Torna megyét Borsod megye részeként ismertetjük. A Peidl-kormány is Borsod-Gömör-Abaúj-Torna vármegyéket egy közigazgatási egységként tekintette.3 2 Annak ellenére, hogy a front hírei ezeken a területeken sokkal közvetlenebbül hatottak, mint az ország más részein, július végén már nem lehetett számításon kívül hagyni, hogy a Vörös Hadsereg kénytelen lesz visszavonulni, a kapituláció mégis váratlanul érte e megyék lakosságát, s különösen a forradalmi erőket. A megrázkódtatás a megyék jelentős részében akcióra serkentette a forradalmi erőket. E cselekvés kiindulópontja sok vonatkozásban azonos volt az 1919. május 2-aival. Azt kutatták, azt keresték, hogyan tarthatják meg a hatalmat. A kormány lemondását úgy értelmezték, hogy azonnal középpontba került az osztályfront fő kérdése, amely a munkáshatalmat akarók és azt megdönteni szervezők között a tapasztalati tények alapján nem mint a polgári demokrácia és a proletárdiktatúra közötti ellentét, hanem a proletárdiktatúra és a nyílt ellenforradalmi restauráció osztálytartalmának megvalósítása közötti ellentét jelentkezett. A fennálló hatalom békés természetét attól tették függővé, hogy történik-e ellene erőszak vagy sem. A hatalom megvédésére irányuló tevékenység — melyet az alábbiakban ismertetünk — legalább is a forradalmi erők egy részénél azt a reményt fejezte ki, hogy a rendszer lényegét érintő változást el lehet kerülni. Ezzel volt kapcsolatos — mint látni fogjuk —, hogy sok helyen a hatalom diktatórikus oldala került előtérbe. A kormányváltozást pedig a reakció csak az intervenció térnyerésével, az ellenforradalmi érzelmű tisztek árulása útján s az új kormányrendeletek megjelenése kapcsán tudta a maga számára felhasználni. Itt szeretnénk utalni arra, hogy a most felvázolt kép nemcsak e területekre, hanem országosan is jellemző volt. Sőt a Dunántúlon még erőteljesebbé vált a forradalmi erők fellépése. Miskolcon, amikor augusztus 1-én megérkezett a Vörös Hadsereg főparancsnokságának 731/408. sz. rendelete, hogy a város anyagi kiürítését kezdjék meg, amiről az állomásparancsnokság azonnal értesítette a városi intézőbizottságot,3 3 a vörös katonák pedig a város elhagyására kaptak parancsot,3 4 azt nem akarták teljesíteni, mert védeni akarták a megyeszékhelyt.35 Ebben számítani lehetett a munkásokra is, akik közül sokan munkászászlóaljakba szerveződtek a július végi napokban.3 6 Végül is azonban a katonák a vörös lobogók alatt századokba sorakozva délután 5 órakor az Internacionálé hangjai mellett az állomásra meneteltek. Este azonban megérkezett az új kormány proklamációja, s mivel a kiáltvány közölte, hogy mindenki maradjon a helyén, a katonák visszatértek a laktanyákba.37 Az intézőbizottság azonnal mozgósította a munkásságot, s a munkászászlóaljak átvették a közbiztonság 32 PI Arch. Belügyi Népbiztosság. BM. Ein. 1920 -36-453/969. 33 MÁL. Városi Tanácsi iratok. 16964/1919. 34 Reggeli Hírlap (Miskolc), 1919. aug. 2. 35 Uo. 36 Uo. 1919. aug. 3. 37 Uo. 1919. aug. 2.
