Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYZÓTANÁCSA LEMONDÁSÁNAK HATÁSA 421 A forradalmi erők előtt valóban két lehetőség volt: vagy a visszavonulás vagy a támadás. Bármelyik álláspontot fogadják is el, lélegzethez csak abban az esetben lehetett jutni, ha a május 2-i fordulathoz hasonló feltételeket kísérelnek megteremteni, ellenkező esetben a front összeomlik. A Vörös Hadsereg csapatai vereségeket szenvedtek, s ez erkölcsileg jelentős hanyatlást okozott a katonák között, azonban a csapatok egy része még harcképes volt, s a hátország segítsége a harcképességet megerősíthette volna. Az általános visszavonulás elrendelése ellen szólt, hogy egy ilyen rendelkezés inkább még gyorsította volna a demoralizációt, erkölcsileg még inkább aláásta volna a csapatok szellemét. Az ellentámadás, ha valamennyire is sikert ér el, megkönnyíthette volna, hogy új felfegyverzett munkásezredeket állítsanak ki, s azok harcbavetése a védekezés lehetőségét kiszélesíthette volna. A népbiztosok Cegléden az ellentámadás mellett szavaztak, elutasítva Julier álláspontját, s Bokányinak azt a javaslatát, hogy e kérdésben a Kormányzótanács egészének határozata alapján döntsenek.8 Ennek következtében a Hadseregfőparancsnokság a következő parancsot adta ki: „Azon román erők ellen, amelyek Szolnoktól északra, Nagykörűnél a Tiszán átkeltek, a Vágó-hadtestnek valamennyi augusztus 1-én délig Abony—Jánoshida területén összpontosítható ereje az ellentámadást augusztus 1-én délben hajtsa végre. 2. A III. hadtest a 2. dandárt tüzérségével együtt egyelőre Hatvanra irányítsa. A Hadseregfőparancsnokság szándéka ezen dandárt, amennyiben még lehetséges lesz, Jászberénynél kirakatni, hogy onnan a Vágó-hadtest harcaiba beavatkozhasson. A hadtest zöme fokozatosan Miskolc—Füzesabony vonalra menjen vissza. 3. A II. hadtest, a 8. hadosztály valamennyi bármennyire is elszállítható egységét, különösen a 18. ezredet — azonnal— szállíttassa el Budapesten át Cegléd felé. 4. Szolnoktól északra megindítandó hadművelet döntő fontosságát mindenkinek át kell érezni."9 A Budapestre visszatért népbiztosok rögtönzött tanácskozása azt mutatja, hogy amikor az ellentámadás megkezdéséről szóló parancsot a ceglédi tanácskozás a Hadseregfőparancsnoksággal kiadatta, azt összekötni kívánta a május 2-ához hasonló fordulat megszervezésével. A tanácskozásban Kun Bélán kívül részt vett Hamburger Jenő, Bajáki Ferenc, Szamuely Tibor, Haubricli József és Weltner Jakab. Kun Béla a katonai helyzet súlyosságát nem kendőzve el, azt a javaslatot tette, hogy hívják össze a Budapesti Központi Munkástanácsot, mozgósítsák a munkásszervezeteket és mindenkit küldjenek a frontra.10 Annak ellenére, hogy Weltner és Haubrich kapitulációs álláspontot fogalmazott meg, ,,. . . az a felfogás alakult ki, hogy mégegyszer meg kell kísérelni a fegyveres ellenállást".11 Miként május 2-án, ugyanúgy most is a végső döntést a Kormányzótanács, illetve a Budapesti Központi Munkás-és Katonatanács számára tartották fenn, s Ugyanúgy, ahogy május 1-ének éjszakáján, most is két különböző álláspont volt. Igaz, május 2-ához képest a Tanácsköztársaság helyzete elsősorban a nemzetközi, de bizonyos fokig a belpolitikai viszonyokat tekintve is kedvezőtlenebb volt. A Bajor Tanács-8 Uo. és Párttörténeti Intézet Archívuma — a továbbiakban PI. Arch. — Népbiztos per. Bokányi Dezső 1920. júl. 9-i vallomása. 9 Liptai E.: i. m. 507. 1. HIL.MTI. 64. csomó; HIL. MTI. 58. csomó. A Hadseregparancsnokság 731/31. hdm. parancsa. 10 Weltner Jakab: Forradalom, bolsevizmus, emigráció. Bpest. 1929. 251. 1. 11 Uo. 251-252. 1.
