Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
420 KIRSCHNER BÉLA A Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, Julier — mint emlékiratában megírja — elérkezettnek látta az időt arra, hogy „az epedve várt politikai változás beálljon . . . Ezt az úgynevezett tanácskormány tudomására kellett hozni, hogy ezt a hadsereg teljes lazulásából eredő politikai következtetést, a tanácsrendszer likvidálását levonja. E megfontolás vezetett — közli a továbbiakban —, midőn a hadseregparancsnokság távíróközpontjában egy Hughesgépen előzetes fogalmazás nélkül egy sürgönyt diktáltam Ceglédre . . . "3 A Landlerhez küldött jelentésben Julier közölte, hogy Bokányival (aki a III. hadtest parancsnoka) volt) és Schwarzcal (a III. hadtest vezérkari főnöke) való beszélgetés alapján tudatja, hogy a III. hadtest helyzete szerinte reménytelen.,, A veszélyt csak abban az esetben lehet elhárítani, ha a Szolnoktól északra előnyomuló román csapatokat a Vörös Hadsereg vissza tudja szorítani. Ha a támadás nem sikerül, akkor „Budapesten a rend felbomlásával és esetleg az antant minden oldalról való beavatkozásával kell számolni . . . amennyiben a támadás végre nem hajtatnék, számos bonyodalmat, az ország megszállását stb. lehetne elkerülni, hogy aztán politikai téren történik-e vagy nem változás, annak megítélése már nem az én hatáskörömhöz tartozik." S ehhez hozzátette „ ... én azt javaslom, hogy ha ma estig a csapatok hangulata határozottan nem fordul előnyösebbre, úgy a támadást ne kockáztassuk meg . . . Minden körülmények között azonban számolnunk kell a csapatok fokozatos züllésével. Az összes tünetek azt bizonyítják, hogy a csapatokban sem a kellő fegyelem, sem a kellő erkölcsi érték nincs meg. Ily körülmények között a hadsereg eredménytelj es vezetésére garanciát nyújtani nem lehet."4 Julier a jelentés után Ceglédre, az I. hadtestparancsnokságra ment, ahol Vágó Béla, Kun Béla, Bokányi Dezső, Landler Jenő, Pogány József és Hamburger Jenő is megjelent. Itt Julier újból kifejtette, hogy akár visszavonulás, akár támadás mellett döntenek, a Vörös Hadsereg összeomlik. Szerinte a helyzet már nem katonai, hanem belpolitikai probléma.5 Visszaemlékezéseiben ezen álláspontját illetően azonban hozzátette, hogy a támadást — az erőviízonyok összehasonlítását tekintve — abban az esetben sikeresen végre lehetett volna hajtani, ha a csapatokba „egy kis lelkesedést is lehetett volna önteni". A Budapest felé való visszavonulást pedig azért nem akarta, mert lehetővé tette volna a tanácsrendszer létének meghosszabbítását.6 Julier tehát a tanácsrendszer azonnali felszámolásának szükségességét nem egyértelműen a kialakult konkrét katonai helyzet alapján vonta le, a hadsereg teljes harcképtelenségének a hangoztatása nem fedte teljesen a valóságot, ebben a gyors rendszerváltozás elérésének az akarata játszott erősen közre. E magatartás logikus következménye volt Julier elhatározott szándékának, aki emlékirata szerint a július 20-i támadást mindenféleképpen a Tanácsköztársaság megdöntésére kívánta felhasználni. Julier azzal számolt, ha a románok győznek, akkor a tanácskormány bukása elkerülhetetlen, ha a Vörös Hadsereg győzelmet arat, „akkor a győzelmes vezérnek van neve és van ereje, hogy a belpolitikai változást . . . előidézze. A »miként« az adott helyzettől függ."7 3 Julier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén. Magyarság, 1927. júl. 16. 4 A Magyar Vörös Hadsereg 1919. Bpest, Kossuth. 1959. 479 — 480. 1. HIL (Hadtörténelmi Intézet Levéltára) МГ1. 58. csomó, 421. sz. távirat. 6 Julier Ferenc idézett írása. Magyarság, 1927. júl. 17. 6 Uo. 7 Uo. Magyarság, 1927. júl. 14.
