Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li rák-morva és a balkáni kereskedelem útjain egyaránt jöhettek be az áruk számos olyan esetben is, amikor egyelőre azt írásos forrásokból dokumentálni nem tudjuk. Lengyelország felől, de a Balkán felől is juthatott be az angol posztó Erdélybe, úgyhogy még egy népballada is a katona ruhájaként ilyen öltözetet ír le: „Felöltözék gúnyájába, Talpig vörös angliába" (Molnár Anna, udvarhelyi változat) A verssorok teljesen beleillenek a XVI. századba, amikor számos írott adat szól sárga és vörös fegyveresekről, ilyen ruhába öltözött német zsoldosokról. A századvég ugyanezen évtizedeiből kimutatható, hogy az angol kontinentális posztóbehozatal egyik fő pontján, Bremenben szokásban volt az áru festése (1583 — 90: rodt engels, fiolen engels, asgrau engels). így a felsorolt, bizonyára igen hézagos forrásanyagok az angol, a londoni posztókról jól beleilleszthetők az anyagi és szellemi kultúra kereteibe. A posztóplombák eltűnése • talán magyarázatot nyerhet a XVII. század elejének politikai és gazdasági , eseményeiből. Angol kereskedelmi levelezés mutat rá, hogy a magyarországi háború fenyegetése vagy kinyilvánítása rázkódtatásokat okozott a kersie-k , kereskedelmében. Egy angol ügyvivő, Cranfield megbízottja a kontinensen, 1608-ban jelentette haza az angol textiláruk rossz piacának okozóit, így a posztó- és kersieelőállítást nagyobb mennyiségben és olcsón Magyarországon, Sziléziában és határos vidékeken. Másrészt — írja — oly szegény a vidék, hogy nagyon is nélkülözni tudja az angol kersie-t. A magyar régészet eddigi leletei végül is egybeesnek ezekkel a kereskedelmi megfigyelésekkel, de azokkal a statisztikai tényekkel is, hogyan esett az északi kersie kivitele Londonból Németországba és az Egyesült Tartományokba: 1606: 12 186; 1632: 1482; 1640: 237. Ha ez csak az egyik forrás volt is, ahonnan az angol posztó cser; melye Magyarország felé fdíydogált, mégis némi képet ad a magyarországi posztóbehozatal egyik jelentős korszakának lealkonyulásáról. De ez a hanyatlás csak lassan eredményezte a forgalom megszűnését. Az angol posztók tovább szerepelnek: 1686-ban a makovicai uradalomban említik (Angliai posztott), a Tiszántúlon pedig feltűnik 1724-ben (Anglia posztobul való jo kalpak), 1766-ban (Anglia zöld Posztóbúi), 1781-ben (vőrős Anglia Posztobol való . . . Nadrágban), 1783-ban (Anglia poszto Kamizolba) a viseleti tárgyak anyaga gyanánt. Pedig a XVII. századvégi francia háborúk francia behozatali tilalmai csak kerülő úton vagy csempészáruként, genfi közvetítéssel tették lehetővé az angol posztó bejutását az európai kontinensre, Közép-Európába. Ezeket a csempészárukat éppenséggel megfosztották posztó jegyeiktől, a rendes forgalomban pedig hamis fuvarlevelek dél-francia árunak tüntették fel azokat. Innen is magyarázható a régészeti leletek elapadása. Mindennek végleges megvilágítása azonban már további kutatásokra vár.31 81

Lajos Huszár: Merchant's seals of the 16th and 17th centuries (Folia Archaeologica XIII. Bpest, 1961), 187—194. 1.; L. Makkai: i. m. 33. 1.; Méri István : Beszámoló a Tiszalök—rázompusztai és Túrkeve—mórici ásatások eredményéről. II. (Archaeologiai Értesítő, 1954), 138—140, 142, 149. 1.; kiállított posztójegyek az egri Dobó István Vármúzeumban; Kovács Béla—Szabó János Győző: Az egri vár élete. Kiállítás az egri vár gótikus palotájában (Eger. 1965), 36. 1.; Iványi Béla: A Kanizsayak fizetési lajstroma, 1503—4-ből (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1905), 16—17, 19, 21—22, 25, 30, 34. 1.; /