Századok – 1968

Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3

30 SZÉKELY GYÖRGY' grófságbeli, jelentéktelenségbe süllyedt Kersey faluról nyerte nevét. A kersey durva keskeny posztófajta volt, hosszú gyapjúból szőve és rendszerint bordázott. Amikor 1404-ben Zsigmond király a kassaiak érdekében szabályozta az idegenek ottani kereskedelmi forgalmát, feltehetően a szóban forgó angliai árucikk is bekerült az áruk gazdag lajstromába. Az mindenesetre bizonyos belőle, hogy külföldi kereskedők hozták be Magyarországra ezt az árucikket. Az a körülmény pedig, hogy lengyel és kölni posztók is szerepelnek a felsorolásban, jelzi az angol posztó behozatalának nyugati, ill. északnyugati útját. Az angol árucikk előfordulása annyira ritka, hogy olvasása sem egyöntetű (Hajnik Imre szerint Chirsai, amit Mályusz Elemér Kyrsay formában helyesbit), értelmezése, lokalizálása sem történt meg. Amikor a király meghatározza, hogy az idegen kereskedő milyen árucikkből mekkora mennyiséget bocsáthat áruba, mintegy értéküket is jelzi: 6 vég lengyel posztó, 3 kölni posztó, 2 vég Chirsai-Kyrsay. Még rejtélyesebb a pozsonyi harmincadkönyvben szereplő,, és végenkint 1/2 forint vámszabással sújtott, 1464-ben 7 forintos piaci árú kirsing, kirssing posztófajta. Ezt Kováts Ferenc az Alsó-Rajna vidékére lokalizálta, megfelelő eredethelyet azonban onnan nem tudott felmutatni. Felfogását arra alapította, hogy a kirsing-et azonosította a strassburgi Kaufhaus- ; szabályzat posztófelsorolásában említett Kirsot fajtával. Az viszont kétségkívül rajnai posztók (Németalföldi keleti széleit is magába foglaló) sorában szerepel. Ennek ellenére a kassai és pozsonyi forgalom cikkét angol áruként itt tárgyalom — ugyanis éppen a kersey volt az egyik kelet-angliai posztófajta, amely a XV. század során betört Európába és vetélkedett a flamand és brabanti árukkal. Évente ezerszámra cserélt gazdát az antwerpeni rakpartokon a kersey — úgyhogy Németalföldön át Németországba, annak kereskedői útján még keletebbre bizony juthatott belőle.30 Mivel az angol posztófajták sokkal kevésbé követhetők nyomon neveik alapján, mint a németalföldiek, igen fontosak a különböző magyarországi ásatásokból előkerült angol posztóplombák, ólomból készült igazoló bélyegek, amelyek a felvarrás végett át voltak lyuggatva (feliratuk Honi soit qui mal y I pense). Ezek azok a minőségjelző posztójegyek, amelyekről Huszár Lajos meggyőzően bizonyította, hogy azok a török időkben kerültek a földbe, címereik tanúsága szerint 1603 előtt. A lelőhelyekből némi következtetést lehet levonni a Magyarországra kerülés irányairól is (északnyugat, nyugat és dél felől), amennyiben mind a királyi Magyarország területén, mind török uralom alól kimutathatók (Eger, Győr, Buda vár és város, Nagykanizsa, Túrkeve-Móric, Békés, Nagyvázsony). A királyi területen bizonyos, hogy zsold fejében — mint korábban is —, de uradalmi szolgálatok ellenében is szokás volt részben posztóval fizetni. Vagy éppen ezt is visszatartották, akár a zsoldpénzt, amiből a „Se pénz, se posztó!" mondás született. Másrészt a török uralkodó osztály is vagyona egy részét feldolgozatlan ruhaanyagokban (közte lila, zöld, fekete posztók) tartotta Magyarországon. A török alatti területekre ragusai (dubrovniki) kereskedők hoztak be posztót, majd a Levantei Társulat hozta be az angol posztót a Földközi-tenger keleti medencéjébe. így a dél-német—oszt-30

A. L. Morton: Az angol nép története I. 158. 1.; The Oxford International Dictionary I. (Toronto. 1958) 1082. 1.; a kersey márkára és elterjedésére M. Malowiat : Studia . .'. 96, 98, 107, 219, 221, 229, 232, 242—243, 318, 433. 1.; Hajnik Imre: Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házakbeli királyok alatt (Századok, 1868), 158. 1.; Zsigmond-kori Oklevéltár. II/l. 3268. sz.; Kováts F.: Nyugatmagyarország áruforgalma 20, 52, 99, 100, 102—104. 1.; H. Pirenne: Les Anciennes Démocraties 254. 1.