Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIRATSZEMLE 355 ipari fejlődésben, a piacfeltételekben, a korabeli technikai felkészültségben, a rendelkezésre álló munkaerőben. Részletezi az amerikai munkás alkotóképességét, érdeklődését az új iránt; képzését és mindennek hatását a technikai fejlődésre. — I. FELLER: A posztószövőgépek elterjedése az új-angliai textiliparban 1894—1914 (320 — 347. 1.) kimutatja, hogy ez korlátozott volt, mivel az alkalmazásuk által nyert haszon nem bizonyult elegendőnek vagy kifizetődőnek A régiek helyettesítésére. — M. L. PRIMACK 1850— 1910között vizsgálja az Északamerikai Egyesült Államok mezőgazdaságában végbement tőkeképződést (348 — 362. 1.). — V. PONKO áttekintést ad a XIX. századi ós a XX. század eleji angol gyarmati gazdasági vezetés szervezeti formáiról (363 — 377. 1.). 1966. 4. (dec.) szám. — H. F. WILLIAMSON az üzlet- (vagy cég-)történet és gazdaságtörténet egymáshoz való kapcsolatát, valamint az előbbinek feladatkörét elemzi (407 — 417. 1.). Végigkíséri, hogyan vált az üzlettörténet az Egyesült Államokban a gazdaságtörténet egyik sajátos szakterületévé, és hogyan, mikor ismerték el a tényt a Gazdaságtörténeti Társulat alapítói. — A. FISCHLOW: A beruházás szintje az oktatásügyben Észak-Amerikában a XIX. században (418 — 436.1.) valójában a XIX. század második felére vontakozóan vizsgálja, milyen anyagi forrásokból fedezték az állami és magánoktatást az Egyesült Államokban. Áttekintést nyújt az írástudatlanok számáról, összehasonlítja adatait a korabeli európai államok elérhető statisztikai adataival; ebből kitűnik, hogy Skócia, Németország ós az Egyesült Államok oktatásügyének helyzete — az eredményeket tekintve — kb. hasonló; az angliai ós franciaországi állapotok elmaradottabbak. A tanulmány második részében a korabeli európai és jelenlegi amerikai beruházás méreteivel, mértékével veti egybe a XIX. sz. második felének az oktatásügyre fordított állami kiadásait. — S. LEBEKGOTT tanulmánya az amerikai vasutaknak a gazdaságosságát — szemben a csatornán folytatott közlekedéssel — támasztja alá számos statisztikai kimutatással (437 — 461.1.). Végkövetkeztetéseiben a többi között megállapítja: 1. 1840-ben vasúton ugyanannyi költséggel négyszer annyi tonna súlyt lehetett szállítani, mint vízi úton. 2. 1830 és 1840 között a vasúti szállítás kapacitása állandóan növekedett, a vízi szállításé nem. 1830-ban vasúton évenként az egy mérföldre eső súlyszállítás 12-szer, 1840-ben 50-szer volt nagyobb, mint a csatornai szállításé. A végcél azonban nem a szállítási, hanem a termelési költségek csökkentése. A vasutakmegnyitása ós olyan ipari centrumok, valamint újabhan feltárt bányák között a szállítás lebonyolítása, ahol vízi közlekedés egyáltalán nem vált lehetővé, elősegítette a nyersanyag könynyebb, gyorsabb szétosztását, gazdaságosabbá tette a termelést. Mindez a vasúti szállítási költségek állandó esésével jelentősen hozzájárult az ország gazdasági életének változásához is. Ilyen értelemben szánta hozzájárulásnak a szerző tanulmányát ahhoz a sokak által kutatott témakörhöz: milyen szerepet játszottak a vasutak a kor gazdasági életében, és a közlekedésben végbement változás hogyan segítette elő az amerikai gazdasági fejlődést. - Я. HISTORISCHE ZEITSCHRIFT 1966. 203. köt. 3. szám. — THEODOR SCHIEDER Walther Kienastnak, a folyóirat 40 év óta munkatársának és felelős kiadójának történettudományi munkásságát méltatja 70. születésnapja alkalmából (529 — 531. 1.). — WALTHER KIENAST: A hercegi cím Franciaországban és Németországban (532 — 580. 1.) a IX—XII. század időhatárai között vizsgálja témáját. — ERNST SÇHULIN: Ranke első könyve (581 — 609. 1.) gazdag életrajzi és historiográfiai anyag alapján Rankenak első nevezetes művéig, az 1824-ben megjelent A román és a germán népek története 1494—1535-ig c. munkájáig megtett történetírói fejlődését elemzi. Rankenak későbbi történeti munkáiban kirajzolódó történetszemléletét itt még háttérbe szorítja a kritikailag értékelt és előadott történeti anyag. Ezt a művét tiszta történeti realizmus jellemzi. — JOHN C. G. RÖHL: Államcsíny-terv vagy államcsínyre való készség címen (610 — 624. 1.) Bismarck politikáját elemzi az elbocsátásával végződő válság idején. Bismarck politikája ebben az időszakban a kormányon levő pártkartell felbomlasztására és a jobboldal, valamint a centrum kormányképes összefogására irányult. Ez azonban nemcsak messzemenő katonapolitikai, hanem iskola- és egyházpolitikai engedményeket is követelt volná a császártól, új, egészen a fegyveres felkelés kockázatát is vállaló harcot jelentett volna a megerősödött szociáldemokráciával, gyöngítette volna Poroszország helyzetét Németországban, Németországét Európában, s végül komplikációkat idézett volna elő a német—olasz és a német—orosz kapcsolatokban. Ilyen körülmények között a császárnak nem volt más választása, mint Bismarck menesztése. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1966. 53. köt. 3. szám. — ERICH MARSCH-23*