Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

354 FOLYÓI RATSZEMLE folyamatának kérdése jelentős mértékben foglalkoztatja a közgazdászokat. A XIX. századi Egyesült Államokban és Nagybritanniában a tőkefelhalmozás már régi „hagyományokra" tekinthet vissza, nagyobb problémákat nem okozott. M. Postán szerint a XV. századi brit milliomosok közül bármelyik finanszírozhatta volna az egész XIX. századi textilipait. De az, hogy maga a tőkefelhalmozás nem volt probléma, nem jelenti azt, hogy a tőke előteremtése nem járt nehézséggel. Mindkét országban küzdelem folyt a tőke mobilizációjáért (azaz, hogy a tőke eljusson a felhalmozótól a felhasználóhoz). A szerző a két állam hasonló tapasztalatainak ismertetése mellett főleg a különbségeket domborítja ki; a XIX. század második felében az ipartörténetben, a gazdasági változások folyamatában, a két állam különböző földrajzi adottságai által meghatározott tényezőkben jelentkeztek, és ezáltal a tőkemobilizáció forrásai is jelentős eltéréseket mutattak. Ezeknek az eltéréseknek volt azután következménye a vállalkozói rendszer és végül az ipari struktúra különbözősége a két országban. A finánckapitalizmus két jelentősebb pénzemberéről, J. P. Morganról, és H. Osborne O'Hagenról is jellemző képet kapunk. — Két XVI. századi angol gazdaságtörténeti részletkérdést elemez két szerző. D. W. CROSSLEY egy Sussex-megyei XVI. századi vasmű irányításáról, techni* kai felkészültségéről, anyagellátási nehézségeiről, ós mindezeknek felkutatási nehézségeiről számol be (273 — 288.1.). — R. B. OUTHWAITE az angol korona által az antwerpeni pénzpiacnak nyújtott kölcsönök emeléséről nyújt áttekintést, főleg Erzsébet uralkodása idején (289 — 305. 1.). Ismerteti, hogyan hatott ez vissza a későbbiekben Erzsébet egész pénzügyi és hitelpolitikájára. — R. DAVIS: Az angliai protekcionizmus kezdetei, 1689—1786 (306—317. 1.) megállapítja, hogy az a védvámrendszér, amelyet a XIX. század közepén Angliában a szabad kereskedelmi rendszer váltott fel, a közhiedelemmel ellentótben nem tekinthetett vissza nagy múltra: csupán a XVII. század utolsó éveire. A XVIII. századi vámtarifarendszert sem a korábbi gazdaságtörténeti irodalom, pamfletek és közgazdasági elméletek, de a miniszterek hoszszúlejáratú kereskedelmi politikája alapján sem lehet valósághűen leírni és jellemezni, hanem a hivatalos pénzügyi törvénykezési rendelkezések alapján. Főképpen a III. Vilmos trónralépósót követő 15 év folyamán a vámokat emelő mintegy féltucatnyi törvény az irányadó. Ezeknek vizsgálatából.leszűrhető, hogy az angliai XVII. századvégi új protektiv vámpolitika pénzügyi szükségletekből fakadt. A kormánynak egyre több pénz kellett a költséges háborúk fedezésére. — K. N. CHANDHURI: India külkereskedelme és a Kelet-indiai Társaság kereskedelmi tevékenységének megszűnése 182,0—40 (345 — 363. 1.) szerint a XIX. század első három évtizedében India külkereskedelme bizonyos strukturális változáson ment keresztül, részben Indiában a brit kormányzat fokozott terjeszkedésének, részben a nemzetközi pénzpiacon Anglia növekvő befolyásának következtében. A tanulmány kvantitatív összegezést nyújt India külkereskedelmének rövidtávú fluktuációjáról, a Kelet-indiai Társaság kereskedelmi tevékenységének megszűnésétől, 1833-tól kezdődően. India már ebben az időszakban is fontos szerepet játszott Anglia nemzetközi fizetési rendszerében, rövidesen India lett Anglia, Kína ós az Egyesült Államok, valamint Anglia, Kína és India kölcsönös fizetési megállapodásainak, Anglia multilaterális pénzügyi rendszerének központi elszámolási intézménye (Clearing House). — R. С. TREBILCOCK: Különleges összefonódás — kormány, újrafegyverkezés és a kordit (füstnélküli lőpor) üzemek (346 — 379. 1.) megállapítja, hogy az első világháborút megelőző évtizedek válságát, újrafegyverkezését és ipari fejlődését együttesen nem vizsgálták a történészek. Kevesen foglalkoztak a kormány beavatkozási politikájával néhány iparág vonatkozásában. E hiányok pótlására alkalmas az 1890—1914 közötti időszak hadianyag iparának áttekintése. A 90-es években az újrafegyverkezés legalább annyira volt ipari, mint politikai vagy katonai kérdés, és olyan folyamattá vált, amelyben a kormány érdeklődése és érdekeltsége erőteljesnek mutatkozott. Számos iparág és a korabeli technikában érdekeltek körében küzdelem folyt Angliában, hogy a hadsereget ellássák modern hadi felszereléssel. A hadianyagellátó ipari cégek közös jellegzetessége az volt, hogy a kormány által jóváhagyott terveket adták el a kormány vezetőjének, versengve a kormány gyáraival, ami különleges problémák elé állította mind az eladót, mind a vevőt. Bár számos iparág belebonyolódott ebbe a helyzetbe, a szerző helyesebbnek vélte, hogy egy reprezentatív iparág, a lőszercégek „családján" keresztül mutatja be ezt az összefonódottságot és a hadianyag ipar egy fontos részének fejlődését. — H. THE JOURNAL OF ECONOMIC HISTORY 1966. 3. (szept.) szám. — P. TEMIN: Munkaerőhiány és az amerikai ipari fejlődés az 1850-es években (277 — 298.1.) korabeli amerikai angol utazók tapasztalatai alapján mutatja be a különbségeket és hasonlóságokat az egykorú amerikai és angol