Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

346 FOLYÓI RATSZEMLE mes teológiai „levelét". Az 1462-i eseményekből kiinduló és Magyarországot is érintő tanulmány jelentékeny hozzájárulás a XV. századi nemzetközi problémák bonyolult és tág összefüggéseinek feltárásához. A pápaság a maga hatalmi gyengesége tudatában kezdeményezte a Nyugat-és Délkelet-Európára, valamint a karamán erőkre alapozott kereszteshadjáratot. Ebben a gondolatkörben született a soha el nem küldött levél, inkább irodalmi jelentőségével. A tanulmány ezt beleágyazza a XV. század muzulmán vonatkozású vitairatainak, békés térítést is célzó értekezéseinek gondolatvilágába (Cusanus, Segoviai János, Trapezunti György stb.), amelyben a fegyveres kereszteshadjárat mellett az ideológiai háború állott előtérben. A szerző Enea Silvio Piccolomini korábbi leveleinek bevonásával is érthetőbbé teszi, megannyiszor szerepeltetve Magyarországot és Hunyadi Jánost, hogy a pápánál mégis inkább a kereszteshad gondolata állott előtérben. De a pápa jól látta Európa szétaprózottságát is a törökkel szemben. A kereszteshad Németország és Európa békéjét is hivatva volt helyreállítani. Azt mindenesetre álproblémának látja a szerző, hogy a vitairat alapján áttért volna a szultán, vagy hogy a pápa ezt lehetségesnek tartotta-e. A monológ nem vált dialógussá. — ARSENIO FRUGONI: G. Villani „Króni/cá"-ja XI. 94 részéről (229-255. 1.) címmel Giovanni Villani számadatainak hitelt érdemlését elemzi, a számok funkcióját keresve a krónikában (pl. Róma és Firenze egybevetése; Firenze háborúi; Firenze társadalmi rétegei a politikai harcokban; Firenze jótékonykodása). A híres firenzei conpagniákkal kapcsolatban levő Villani számára a nagy városhoz tartozás büszkeségét jelentik ezek. Villani ellentmondó számadatait a szerző gondosan szembesíti egymással, gazdag utalásokkal a korábbi irodalomra ós egyéb forrásokra. Figyelme kiterjed a gabona- és borfogyasztás mennyiségére, a gyapjúipar helyiségeinek számára, a falépítésre. Villani népszám adatait csak megközelítőleg lehet elfogadni, problematikus a regressziót ebből bemutatni. A járványok, drágaság, élelemosztás elemzésénél a szerző figyelme kiterjed a szegényedés folyamatára is. Az 1348. évi pestisjárvány után a népesség nem haladta túl a korábbit. A firenzei contado népessége is csökkent (városbamenés), jóllehet ott a pestis kisebb halandóságot okozott, sőt a tűzhelyek száma átmenetileg megnőtt. Villani gazdasági vonatkozású számadatai m^galapozottabbak. A műhelyek számának növekedése és nagyobb posztótermelés a munka változó szervezettségével függött össze, s nem a népességszám növekedésével. — OVIDIO CAPITANI: „Ezek csukott marokkal ébrednek majd a sírból" (A „Pokol" VII. 56—57. verssorai) címmel (257 — 262. 1.) a fösvények ós pazarlók dantei bűnhődését elemzi; a feltámadás napján e bűnösök első csoportja zárt marokkal, a második hajatlanul ébred. A hasonlat értelmét Remigio de' Girolami domonkosrendi író „Az uzsora bűnéről" c. írása adja meg: zárt ököllel, nem nyitott tenyérrel, mert az uzsorás nem nyitotta meg kezét a szegények előtt. — GREGORIO PENCO bencés szerzetes: Az új „Corpus consuetudinum monasticarum" tárgyában (263 — 273. 1.) címmel vázolja, mi teszi szükségessé B. Albers 1900—1912. évi Consuetudines Monasticae kiadása után egy új gyűjtemény kiadását. A régi gyűjtemény alig hozzáférhető már, nem volt teljes ós tudományosan kifogástalan (pl. a clunyi és lotharingiai-gorzei áramlatok új szempontja). Az új gyűjtemény az V—VI. századtól a középkor végéig ölelné fel az anyagot, rendtörténeti és jogi szempontból összeállítva, figyelemmel az intézmények, gazdasági-igazgatási formák, szabályzatok, nyelv, szertartások és szellemiség fejlődésére. Az 1963-ban megjelent I. kötet a VIII—IX. századi bencés (itáliai, frank) consuetudókat és erre utaló leveleket tartalmazza, ami alkalmas a regula ós consuetudo fogalmi elhatárolására is. Az 1963-ban megjelent II. kötet angliai anyagot tartalmaz. — Sz. COMPARATIVE STUDIES IN SOCIETY AND HISTORY. - 1965/66. 8. köt. 4. sz. — REMI CLIQUET: Urbanizáció és családstrulctúra az Elefántcsontparton (385 — 401. 1.) az aboures ós bete népeket, főleg a nők családi szerepét vizsgálja statisztikai felmérések alapján. A szerző véleménye szerint az urbanizáció, „a társadalmi változás egy különleges megnyilvánulása", általában különféle társadalmi alakulatok közös irányba fejlődését jelenti, amelynek konkrét lefolyása függ az adott történelmi időszaktól, az eredeti etnikai jellegzetességektől, a folyamat sebességétől. A férj választás módját, a családban betöltött vezetőszerepet és a családi veszekedéseket vizsgálva a szerző megállapítja, hogy Afrikában a nők szerepe fontosabb, mint az iparilag fejlett országokban, mivel a régi családi kapcsolatokat őrizve lassítják a változást, de ennek ellenére az etnikai különbségek eltűnő tendenciáját figyelhetjük meg. A társadalmi változás a leggyorsabban az alsóbb osztályokban megy végbe. — RUSHTON COULBORN: Szerkezet és folyamat a civilizált társadalmak emelkedésében és hanyatlásában (404 — 431. 1.) az emberi társadalom történetének átfogó fej-