Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 345 megindoklása lett (mint megelőző háborút állították be), az ellenfél erejének értékelése — ha a háború tartamáról volt szó, lebecsülték, ha a győzelem értékéről, elismerték; a támadásnak, mint a bolsevizmus elleni kereszteshadjáratnak beállítása; a Szovjetuniót mint „romboló", materialista hatalmat feltüntetni, a francia kommunistákat megbélyegezni. Külön hangsúlyozták mindig, milyen „természetellenes" az a szövetség, amely az angol kapitalizmus és a „szláv" bolsevizmus között létesült. — A francia közvélemény e kísérletek ellenére mindig másképpen reagált az eseményekre (M. BAUDOT cikke, 63 — 80. 1.). Részben levéltári adatokból, részben mostani közvéleménykutatások segítségével meg lehetett állapítani, hogy a franciák, bár túlnyomó többségüket a szovjet—német szerződés nagyon megzavarta, június 22. után hamarosan kifejezetten oroszbarátok lettek, még a határozottan polgári, sőt paraszti rétegek is. Ezt a szimpátiát az erősödő terror, az internálások csak fokozták. — B. Q. BULLETTINO DELL'ISTITUTO STORICO ITALÏANO PER IL MEDIO EVO E ARCHIVIO MURATORIANO. 1966. 77. sz. — Az olasz és egyetemes középkori történelem, főleg az egyháztörténet forrástani és kultúrtörténeti vonatkozásaival foglalkozó évkönyvben ARNO BORST: Történelem és nyelv Sevillai Izidor Enciklopédiájában (1 — 20. 1.) c. tanulmányában találóan vázolja a VII. század világméretű történelmi fordulatait és ezeknek az összetevőknek Spanyolországban való együttes érvényesülését: muzulmán előretörés, keletrómai császári hatalom, latin irodalom, katolikus egyház, germán politika. A spanyol püspök munkáját a szerző ebben a környezetben helyezi el, a mű funkciója e kultúrák közvetítése. A tanulmány részletesen és tartalmilag elemzi Izidor művének három aspektusát (etimológiai, világtörténeti, vallási). A nyelv és a történelem Izidor szemében egyazon (isteni) szférából eredtek, a világtörténet igazi kezdete a nyelvek bábeli szétválása. Bábel az első város, azóta nem lehet az egész világra kiterjedő hatalom. Egyiptom, Görögország, az antik filozófia egy-egy állomása a történelemnek. A népek és civilizációk sokasága isteni büntetés és egyben adomány. A nyelv társadalmi jellegű. A keresztény időszakot az ortodoxia és eretnekség küzdelme, az egyház emberiséget tömörítő szerepe (szellemi egység — politikai-nyelvi sokszerűség) szempontjából tárgyalja Izidor. A három aspektus megfelel a történeti fázisoknak is. A tipikusan spanyol izidori szintézis az egész középkori Nyugat alapvető könyvévé válhatott. — BERNHARD BLUMENKRANZ: A zsidóellenes vitatkozás a középkor keresztény művészetében (21—43. 1.). A zsidóság középkori megítélésének a keresztény irodalomban ós művészetben való tükröződését már sok munkában tárgyaló és erre utaló szerző nagy ikonográfiái anyagot feldolgozva mutatja be a keresztény—zsidó hitviták ábrázolását, valamint az ecclesia ós synagoga szimbolikus szembeállítását. A szerző figyelemmel a társadalom és egyház helyzetének változásaira a korábban keletkezett szövegek és későbbi, másutt létrejött miniaturáik eltérő értelmére helyesen utal a hitvita-ábrázolások kapcsán. A zsinagógaszimbólum elemzése során a szerző szerencsésen utal a keresztes ideológia egy összefüggésére is. — EDITH PÁSZTOR: Luccai Anselm egyháztanának motívumai (45 — 104. 1.) címen értekezik, közzétéve a harcos gregoriánus Anselm püspök 1085 táján keletkezett beszédét: De caritate, XII. századi brüsszeli kódexből. Segít megvilágítani a kor teológiai problémáit, a papi hivatásról vallott felfogásokat, a pápai primátus körüli küzdelmeket. Szó esik az ordo cleri, ordo monastieus, ordo laicorum, principes seculi egyházon belüli szerepéről a gregoriánus elképzelések szerint. — DIONE CLEMENTI: Telese-i Sándor ,, Ystoria serenissimi Rogerii primi regis Sicilie" IV. könyvének 6 —10. fejezete címmel (105—126. 1.) forrásközléssel egybekötve fejtegeti a XII. századi politikai propaganda kérdéséit. Barcelonai kéziratból öt ismeretlen fejezetet tesz a kutatás számára hozzáférhetővé az 1578. évi Zurita-féle alapvető kiadáshoz képest. A politikai propaganda korabeli jellegzetes eszközei a profetikus álmok, amelyekben széleskörűen hittek. A propaganda célja a szicíliai Ruggero apuliai és calabriai uralmának mint, isteni rendelkezésnek elfogadtatása volt. A szerző az ókorig visszanyúló példákkal elemzi a somnium, visio és oraculum fogalmait. Pszichológiai eszközöket és az eseménytörténet tanulságait latba vetve fejtegeti témáját. A kérdést beállítja a normann királyság elleni XII. századi német-római ós bizánci teirvek, valamint a pápai igények összefüggéseibe. Helyesen hívja fel a figyelmet a közvetlenül égből szerzett uralom propagandájának a pápai közreműködés szerepét mellőző jellegére és igen szabatosan a bizánci uralom örökségéhez kapcsolódó művészeti ábrázolások összefüggésére. — FRANCO GAETA: II. Pius „Mahomethez intézett levelé"-ről (127 — 227. 1.) címmel történetileg, filológiailag és historiográfiai szempontból feldolgozza és szövegszerűen közzéteszi a pápának II. Mohamed szultánhoz intézett terjedel-