Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 335 tevékenységet is folytatott, harcolt a politikai foglyoknak adandó amnesztiáért. Bár az illegális párt ekkor a szektások kezében volt, s így a Segélyszervezet is sok balos frázist vett át, mégis tömegszervezetté tudott alakulni, s tevékenysége csak akkorv szűnt meg, amikor a szektás pártvezetés egyszerűen csak segélygyűjtő szervezetté akarta korlátozni. — IVAN PANAJOTOV: A San-Stefanói szerződés diplomáciai történetéből (27—49. 1.) a kiadott diplomáciai forrásanyag és a feldolgozások alapján vizsgálja az események menetét és a berlini kongresszus előkészítését. — DIMITÂR TRIFONOV: Az ifjúsági brigádmozgalom létrejötte és fejlődése, 1946—1950 (50—61. 1.) ismerteti a népi demokratikus rendszer megszilárdulásával párhuzamosan kibontakozó .mozgalmat, amely az ország helyreállítását és gazdasági fejlődését kívánta elősegíteni, nagyobb megmozdulásaiban nemzetközi részvétellel. A mozgalmat Cservenkov szüntette be 1950-ben. — MIHAIL VOJNOV: A macedóniai bolgár nemzetiség kérdéséhez (61 — 72. 1.) 1 a korai középkortól vizsgálja a forrásokat, megállapítja, hogy azok egyértelműen bolgárnak nevezték Macedónia lakosságát,, a török uralom alatt is (pl. egy XIV. századi krétai jegyzőkönyv, amely rabszolgák vásárlásáról és felszabadításáról szól, s a macedóniai származású rabokat mindig bolgároknak nevezi). A bolgár megújulási mozgalomban is nagy szerepet játszottak a macedóniai bolgárok. A XlX. század derekán is a szerbek bolgárokként emlegették őket, amikor 1870-ben a török hatóságok létrehozták az önálló bolgár egyházi szervezetet, azt a macedóniai bolgárokra is kiterjesztették. Csak a század második felében indult meg a szerb propaganda, amely mesterségesen teremtett macedón nemzetiséget. — SZAVA ARABADZSIEV: A falusi női felkelések Nagy-Tirnovo körzetében 1918-ban (73 — 80. 1.) az Októberi Forradalom hatására és a súlyos gazdasági helyzet következtében 1918. május — júniusában lezajlott felkelések Történetét mutatja be. — MAKIN DEVEDZSIEV ismerteti a várnai kikötő kibővítésére vonatkozólag az 1850-es évek óta felvetődő terveket (81 — 91. 1.), amelyeknek a lényege a tengeri kikötő összekötése a Várna melletti tavakkal és így a közvetlen összeköttetés megteremtése a legújabban erősen iparosodó Devnja városával. — IVAN SZNEGAROV a korabeli források aprólékos vizsgálata alapján úgy látja, hogy a bolgárok megkeresztelkedése inkább 865-ben ment végbe, nem 864-ben, mint újabban állítják. — A. K. MARTINYENKO áttekintést ad a Szovjetunió levéltáraiban található, az 1895—1917 közti bolgár—orosz kapcsolatokra vonatkozó anyagról (126 — 134. 1.) 1966. 6. szám. — HRISZTO HRISZTOV, VOJN BOZSINOV, CVETANA TODOROVA: A sokkötetes Bulgária története megírásáról (3 — 13.1.) a Bolgár Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének legfontosabb teendőjét vázolják fel, az Intézet 1950 óta elért eredményeire utalva. A készülő nagy összefoglalás 9 kötetben (ezek közül néhány 2 — 2 részben) öleli fel Bulgária történetét a kezdetektől 1970-ig. 1970-ig kell összeállítani a végleges tervet, beosztást, 1971 — 78. közt jelennek meg a kötetek, nem okvetlenül kronológiai sorrendben. A szerzők felsorolják a nagy összefoglalás megírásához még megoldandó fontosabb munkákat, feldolgozandó témákat. A másik alapvető feladat a források kiadása. Ezért csoportokat kell kiküldeni a külföldi forrásanyag feltárására ós kiadására. Elsőnek a Szovjetunióba, Angliába, Ausztriába, Jugoszláviába ós Törökországba kell ilyen csoportokat küldeni. Hangsúlyozzák, milyen fontos a tájékozódás a nyugati történeti irodalomról, amely meghamisítja a bolgár nép történetét, s pl. makedón nemzetiséget emleget a középkorban. A nyugati irodalmat rendszeresen kell figyelni és megcáfolni. Mindezeknek a feladatoknak az ellátásához persze szükség van arra, hogy 1970-ig az Intézet létszámát A kétszeresére növeljék. — NIKOLAJ TODOROV: Az első balkanisztikai kongreszszus és jelentősége (14—21. 1.) beszámol az 1966 augusztus végén Szófiában lezajlott nemzetközi kongresszusról, hangsúlyozza, milyen jó példát adtak ezzel a bolgár tudósok a nemzetek közti együttműködésre. A szerző felsorolja a kongresszuson tárgyalt fő problémákat, kiemeli, hogy a viták mindig magas színvonalon folytak, s az egész kongresszust a jóindulat szelleme hatotta át,. — DIMITÁR DIMITROV, HRISZTO KJOSZEV: A partizánmozgalom a 6. felkelési operatív övezetben (22 — 46. 1.) részletesen ismertetik a Délkelet-Bulgáriában (Burgasz, Szliven, Jambol körzeteiben) 1941 nyarától 1944 szeptemberéig kibontakozó harc eseményeit. — LEONYID JERIHONOV: Ljuben Karavelov az orosz diplomaták levelezésében (47 — 58. 1.) az orosz külügyminisztériumi levéltár adatait idézi, az orosz diplomaták 1869 — 1876 közt Karavelovot nemcsak kitűnő újságírónak, hanem forradalmárnak is látták, ezért arra törekedtek, hogy megnyerjék maguknak. — BORISZ R. JANOVSZKI: Ismeretlen előkelő bolgár nemzetség Oroszországban (58—66. 1.) összeszedi a Voejkov családra .vonatkozó adatokat, amely a XVI. század óta fontos állami állásokat is elfoglalt. A család a XIV. században került Oroszországba, le-