Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIB.ATSZEMLE 331 csönzött neki a hitlerista háború népirtó jellege. A megtámadott népek — burzsoáziájuk kisebb-nagyobb részvételével — kezdettől fogva igazságos felszabadító háborút folytattak. Egyre határozottabb Hitler-ellenes álláspontot foglalt el nemcsak az egyes imperialista országok munkásosztálya, hanem burzsoáziájának egy része is, amely pedig korábban maga is részt vett a német agresszió előkészítésében. A második világháborúnak antifasiszta felszabadító háborúvá való átalakulása azonban hosszabb folyamat volt, amely csak a Szovjetunió hadbalépésével fejeződött be. A Szovjetunió, miután a moszkvai tárgyalásokon mindent elkövetett a hitleri agresszió kollektív erőfeszítéssel való megakadályozására, s magára hagyatva, a német—szovjet megnemtámadási egyezménybe belekényszerítve a háborús összeütközés elodázására, az egyetlen olyan állam volt, amelyben a kormány ós a nép teljes összefőrrottsága révén nem volt talaja a Hitlerrel való egyezkedésnek, s amelynek hadicéljai maradéktalanul egybeestek a felszabadulásukért küzdő népek létérdekeivel. Ezt téveszti szem elől minden olyan burzsoá — elsősorban nyugatnémet — történetírói ferdítés, amely a Szovjetunió háborús érdekeltségét, a világ újrafelosztásában való részvételét igyekszik bizonyítani. Az, hogy a Szovjetunió ellen indított fasiszta háború végül is nem az ,,új rend"-del kifejezett fasiszta világuralomra, az imperialista rendszer megerősödésére, hanem éppen ellenkezőleg: az imperialista tábor további széthullására vezetett, korántsem a Szovjetunió „bűne", hanem a történelmi fejlődés kérlelhetetlen logikája. — WOLFGANG BLEYER: Totális háború és totális monopolhatalom, (896 — 913. 1.) gazdag dokumentum-anyagon a német monopolszervezetek ós a fasiszta állam közt a második világháború folyamán létrejött állammonopolista összeolvadási folyamatot vizsgálja. Etekintetben az 1943-as év fordulatot jelent. A sztálingrádi vereség után elrendelt totális mozgósítás révén elérhető haszon arra ösztökélte a monopolszervezetek vezetőit, hogy előző gyakorlatukkal ellentótben központi és helyi szinten egyaránt vezető szerepet vállaljanak a különböző fasiszta állammonopolista szervezetekben, s ezt a szerepet további gazdasági terjeszkedésre használják fel. — HORST GERICKE: A termelőerők és a termelési viszonyok dialektikájához a feudalizmusban (914 — 932. 1.) a folyóiratban már hosszabb ideje folyó feudalizmus-vitába kapcsolódik be. Az eddigi vita egyik legfőbb hiányosságát a terminológiai pontatlanságban látja. A vitázók nem tesznek különbséget a termelési mód és a termelési viszonyok között, a termelési viszonyok fogalmát majd az egyik, majd a másik értelemben használják, sőt gyakran azonosnak veszik a feudális társadalmi renddel, beleértve a felépítményi jelenségeket is. Másik hibája a vitának, hogy a feudalizmus keletkezésének történetét lényegileg a termelési viszonyokra, ill. azoknak egyik konkrét megjelenési formájára, a földesúri rendszer kialakulására redukálják, ós nem veszik kellőképp figyelembe a termelőerők állapotát. A szerző ez utóbbi részletes és konkrét elemzésével egészíti ki a vitát, s az első évezred fordulójában jelöli meg azt a határt, amikorra a Regnum Teutonicum területén a parasztok lényegében feudális függőségbe kerültek, amikor a szabad kisbirtok és a házi rabszolgaság egyaránt jelentéktelenné vált, és a feudális termelési mód az első szakaszból a másodikba, a teljes kibontakozás szakaszába lépett. — A Vegyes rovatban PETER KIRCHEISEN: A rádió mint a fasiszta német imperializmus agresszív külpolitikájának eszköze (933 — 943. 1.) a Goebbels és Ribbentrop irányítása alatt álló német rádió szervezetét, programját ós különösen a külföldi adások néhány tipikus módszerét ismerteti a második világháború időszakában. — A Dokumentáció rovatban WALTER BARTEL és KLAUS DROBISCH: Az SS gazdaságigazgatási fő hivatala D IV hivatala vezetőjének feladatköre (944 — 966. 1.) a jelzett hivatal előtörténetét, felállítását, szervezetét és feladatait ismerteti dokumentumok tükrében. 1966. 7. szám. — ALFRED LOESDAN: A prezentizmus az USA polgári történetírásában (1069 —1091. 1.) a prezentizmus kialakulásának történeti körülményeit, filozófiai lényegét és az USA történeti irodalmában mutatkozó különféle megjelenési formáit ismerteti. A prezentizmus szerint a történeti múltat a jövőre vonatkozó meghatározott elképzelés alapján a hit aktusa segítségével lehet megragadni. Barnes a változás fogalmával helyettesíti be a haladást. Randell jr. és Haines W. azt állítja, hogy a meghatározott jövőben való hitnek megfelelő kiválasztási elv az objektív relativizmusra kell hogy támaszkodjék. Az objektív relativizmus — Hook szerint— nem ismer tulajdonképpeni okokat, hanem csak relatív kiindulási és végpontokat. Az oksági viszonyt illető minden megállapítás csupán hipotetikus értékű. Ez az álláspont a történeti kutatás tudományosságának aláaknázására vezet. A tanulmány a továbbiakban érdekes elemzést nyújt a prezentizmusnak az általa előnyben részesített kortörténetben való megnyilvánulásairól, és képet fest a prezen-