Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

332 FOLYÓI RATSZEMLE tizmus ellen az USA történetírásában is kibontakozó harcról. — HELMUT GÖPFERT: A Szovjetunió elleni fasiszta támadás katonai előkészítése (1092 —1116. 1.) szembeszáll azzal a főképp a nyugat-német történetírásban meghonosodott nézettel, mintha a német hadvezetésnek a második világháborúban nem lett volna átfogó és kidolgozott haditerve, s a hadvezetésben uralkodó improvizáció lett volna a háborús vereség egyik döntő oka. A tanulmány kimutatja, hogy a Szovjetunió elleni támadásra vonatkozó haditervek kidolgozása már 1940 júliusában megkezdődött, s 1941 júniusában ért véget. Ezzel párhuzamosan nagy erővel folytak a megfelelő háborús előkészületek. A tanulmány — térképvázlatokkal illusztrálva — nem kevesebb mint 9 haditervet ismertet. Ezenkívül képet ad a szovjet hadsereg és a szovjet ipar állapotáról is a meglepetésszerű német támadás előestéjén. — A Dokumentáció rovatban WOLFGANG SCHRÖDER és GUSTAV SEEBER: Az erfurti program előkészítéséhez (1117 —1147. 1.) mintegy tucat különböző jellegű dokumentummal cáfolja azt a közkeletű tévedést, mintha a német szociáldemokráciának Lenin által is olyan nagyra becsült, első igazán marxista progiamja hirtelen rögtönzés vagy kizárólag a párt-intelligencia műve lenne. Az egyhangúlag elfogadott programot páratlanul széleskörű és alapos előkészítő munka előzte meg, amelybe a párttagság nagy része közvetlenül bekapcsolódott. — GERHARD SCHILFERT és FRIEDRICH WEITENDORF: A történettudomány és a történettanítás viszonyáról és közös feladatairól szóló vita mérlege (1148—1154. 1.) a folyóiratban immár három éve folyó, rendkívül széleskörű és mélyreható vita eredményeiről ad elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt tanulságos összegezést. — DIETER FRICKE: Ujabb nyugat-német irodalom a németországi polgári parlamentarizmus és polgári pártok történetéhez címmel (1221 — 1233. 1.) megkezdi részletes kritikai irodalmi beszámolójának közlését. — B. Í'ESKOSLOVENSKÍ ÖASOPIS HISTORICKÍ 1966. 6. szám. — JANA MRÁZKOVÁ: A nemzeti felszabadítási bizottságok az olaszországi antifasiszta ellenállásban 1943 — 1945 (824—843. 1.) a Badogliokormány területe és Mussolini észak-olaszországi köztársasága közt megosztott országban mindkét kormány akarata ellenére létrejött bizottságok (Comitati di liberazione nazionale) fejlődésót ismerteti. Északon valóban lényeges szerepet játszottak, s ez kisugárzott Közép- és Dél-Olaszországra is. A bizottságokban 6 párt volt képviselve (polgári oldalról a keresztény-demokrata, liberális és a munka demokráciája párt, a baloldal részóiől a kommunista, szocialista és akció-páit). 1943. Bzept. 8. és 1944 áprilisa közt a mozgalom előkészítő szakasza zajlott le, a bizottságok sztrájkokat és paitizánharcokat szerveztek északon. A szövetségesek azonban még nem vettek róluk tudomást. 1944 áprilisában viszont a bizottságok képviselői beléptek a Badogliokormányba. Decemberben északon a szövetségesek de iure kormánynak és a hata lom bii tokosának ismerték el a bizottságokat, a német csapatok nekik adták meg magukat. 1945 után a mozgalom lassankint elhalt, de pozitívuma volt a nagy tömegmozgalom kibontakozása, a közélet demokratizálódása, a tömeges szervezkedés és a széles nemzeti egység létrejötte az északi területén. — KAREL KAPLAN: A gazdasági demokrácia 1945 — 1948-ban (844 — 861. 1.) a gazdaság irányításának azt a formáját vizsgálja, amely a finánctőke hatalmának a megtörése után Csehszlovákiában kialakult, s amelynek a lényege azt volt, hogy az állami gazdaságpolitikát a dolgozók aktív részvételével valósítsák meg. Megvizsgálja ennek három összetevőjét: az egyik az állami szervek (a nemzetgyűlés elvi irányítása, a kormány operatív vezetése, a tervgazdálkodás szervei), a másik a gazdasági autonómia (ennek országos és regionális önkormányzati szerveivel, pl. a kereskedelmi és ipai kamarákkal), a harmadik pedig az üzemi demokrácia. Az államosított vállalatoknak is a rentabilitás elve szerint kellett dolgozniok. 1948 februárja után azonban az államosítások kiterjesztésével stb. olyan lényeges változások mentek végbe, hogy ezt a modellt már nem lehetett többé alkalmazni, ekkor vették át a szorosan központosított szovjet gazdasági irányítás módszereit. — A vita-rovatban BEDRICH SINDELÁR: Komensky, a német protestánsok és a vesztfáliai béke (862 — 866. 1.) M. Toegelnek a folyóirat 1966. évi 1. számában írt tanulmányával: J. A. Komensky politikai törekvései és kifejlődésük írásaiban (ld. Századok 1966. 6. sz. 1403. 1.) száll vitába, s xijabb adatokkal támasztja alá, hogy Komensky kedvezőtlen véleménye az állhatatlan német protestánsokról teljesen indokolt volt, a protestáns német fejedelmek nem támogatták a cseh exulánsokat, sőt az ő érdekeik ellenére követelték már a béke megkötését. — ROBERT KVACEK, VÁCLAV VINS: A német—csehszlovák szondázásokhoz a harmincas években (880—896.1.) a csehszlovák külügyi levéltári anyag alapján számolnak be két nemhivatalos német tapogatózásról, az első 1933 novemberében folyt le a berlini csehszlovák követ