Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

324 FOLYÓI RATSZEMLE szívesen látták az új szovjet államnak a népek függetlenségéért vívott harcát, de a társadalmi változásokat nem. Az Októberi Forradalom nyomán tört ki a forradalom a központi hatalmak országaiban, így vált lehetségessé Lengyelország függetlensége. Országszerte megalakultak a tanácsok, s kísérletet is tettek a hatalom átvételére. A Lengyel Szocialista Pártban is kialakult a balszárny. Az újonnan létrejött Lengyel Kommunista Munkáspártnak még nem volt jelentős hatása egyéb társadalmi osztályokra. A tömegek nem a burzsoázia uralmát látták, hanem a visszaszerzett függetlenséget, s bíztak a demokratizálódásban. A kommunista párt nem tudta mélyrehatóan elemezni az új helyzetet, hiszen kevés volt még a tapasztalata, nem ismerte fel saját szerepét a polgári demokratikus szabadságjogokért vívott harcban. A szovjet állam konkrét helyzetét látta maga előtt példaként, s nem ismerte fel annak a forradalmi demokratikus platformnak a jelentőségét, amelyet Lenin felvetett, s amely az eszerek ós mensevikek ellenállása miatt nem valósulhatott meg. Ezt a tanulságot csak később vonta le a lengyel párt. — M. I. TRUS: V. I. Lenin és Génua (21 — 37. 1.) azt a gondos előkészítést mutatja be részleteiben, amellyel a szovjet kormányzat felkészült az 1922-es konferenciára, s azután — az új Lenin-kiadásban megjelent anyagok alapján — Lenin állandó vezető szerepét aszovjet delegáció munkájában. Már az előkészítés során kikristályosodott a fő cél: kereskedelmi kapcsolatok felvétele, kedvező hitelek szerzése hazai koncessziók fejében ós a szovjet állam jogi elismerése. — 0. F. SZOLOVJOV: A Szovjet-Oroszország elleni intervenció előkészítése és kezdete (38 — 53. 1.) 1918 júliusáig vizsgálja az eseményeket. Az első szakaszban még csak rejtetten folyt az intervenció, az antanthatalmak egyezményeket kötöttek Oroszország felosztására vonatkozólag, pénzzel támogatták a belső ellenforradalmat. A második szakasz, amikor már fegyveres nyílt intervencióra kelült sor, 1918 március-áprilisában kezdődött, ekkor az antant-hatalmak sürgették a belső ellenforradalom támadását is. A fő cél a szovjet rendszer megdöntése és Oroszország felosztása volt. A szerző teljesen alaptalannak mondja azt, hogy a nyugatiak csak a Németország elleni háború érdekében kezdték az intervenciót. Bemutatja a szovjet kormányzat erőfeszítéseit a béke fenntartása érdekében. 1918 nyarán az intervenció kiszélesedésével kezdődött meg a harmadik szakasz. — P. G. RINDZJUNSZKIJ: Kihalt-e a jobbágyparasztság az 1861-es reform előtti (54—70. 1.) a korabeli összeírások, különösen az 1850/51-es 9. revízió anyagai alapján vitatkozik azzal az eddig általános képpel, amely szerint a parasztság ekkor olyan súlyos elnyomásban szenvedett, hogy már fizikai pusztulásáról volt szó. Kimutatja, hogy a jobbágyok számának a csökkenéso azzal magyarázható, hogy a földesurak nagy számban szabadítottak fel jobbágyokat föld nélkül, s ezeket az összeírások más rendekhez sorolták. A földesurak nem áshatták alá teljesen a feudális rendszer alapjait. A parasztok kezén megmaradt terménymennyiség ebben az időszakban még nőtt is. Csak így érthető, hogy a parasztság aktív szerepet játszott, a feudalizmus felszámolásáért folyó harc fő tényezője volt. — V. P. ALEKSZEJEV: Az emberi fajok a mai tudományban (71 — 86.1.) két nagy csoportot különböztet meg, a nyugatit (három alcsoporttal: európai, afrikai, ausztráliai) és keletit (két alcsoporttal: kelet-ázsiai és amerikai). Megállapítja, hogy a tudomány mai felfogása szerint a faj történeti kategória, változik, ahogy területe is, történeti okok következtében. Az ilyen vagy olyan fajhoz való tartozás , önmaga nincs hatással valamelyik nép általános színvonalára, s így történeti fejlődésére sem. Az antropológia ma egyre szorosabb kapcsolatba kerül egyrészt a biológiával, másrészt a történettudomány -nyal. — A vita-rovatban A. G. AGAJEV: A nemzet, lényege és öntudata (78—104. 1.) az etnikai közösségek három fokozatát különbözteti meg: a törzs, a népiség (narodnoszty) ós a nemzet. A burzsoá nemzettel egyidőben fennállhatnak még a korábbi etnikai közösségek (az alaszkai őslakosok pl. törzsek, a bretonok vagy frízek népiségek), de ugyanígy fennállhatnak a szocialista nemzetekkel egyidőben is, ahogy arra a Szovjetunióban van példa. Az etnikum ismérveit a közös területben ós a nyelvben látja (ez az etnikumok egyes fokozatainál mutatkozik meg, minél magasabbrendű az etnikum, annál egységesebb a nyelv), továbbá a gazdasági életben. A nemzeti öntudat voltaképpen azonos az etnikai öntudattal, eredetileg demokratikus, az egész, vagy majdnem az egész lakosságnál megnyilvánul. Burzsoá vagy szocialista nemzetről akkor lehet beszélni, amikor ez az öntudat megvan, méghozzá aktív formában, amely megszabja az egyén viszonyát a nemzethez. — Ugyanebben a rovatban L. P. LASUK: Az osztály alakulás jellegéről a korai nomádok társadalmaiban (105—121. 1.) elveti a „nomád termelési mód"'és a „patriarchiális-feudális viszonyok" fogalmát is, mint bizonytalan tartalmú fogalmakat, s a szkíta, hun, türk és mongol fejlődést vizsgálva úgy látja, hogy az i. o. időszakban a nomádoknál még az ősközösségi viszonyok uralkodnak, a