Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIRATSZEMLE 323 országoktól. A külpolitikában az imperializmus ós a kolonializmus elleni harc a fő cél. — W. BERTOLD, G. LOTZEK, H. MAIER: A nyugat-német történetírás fejlődésének fő irányzatai és tendenciái (78— 90. 1.) abból indulnak ki, hogy az 1945-ös összeomlás szükségessé tette a német imperializmussal szorosan összefonódott német történetírás számos tételének a felülvizsgálatát. Az első évtizedben azonban az uralkodó irányzatot G. Ritter neve fémjelezte, aki továbbra is reakciós nézeteket hirdetett, csakhogy most az atlanti integráció jegyében. Az idiografizmus is uralkodó maradt. A reakció uralma azonban nem volt teljes, már ekkor mutatkoztak liberális áramlatok. 1955 táján került az élre az a pszeudoliberális irányzat, amelyet H. Rothfels, Th. Schieder és tanítványaik képviselnek, s máig ez az uralkodó, nem mondott le a revansizmusról, s még erősebben hirdeti az európai integrációt. Az 1960-as évek elején erős politikai differenciálódás ment végbe a nyugat-német történészek körében. Az Ostforschungon belül is kialakult a régi irányzat mellett egy hatékonyabb új. A történészek a munkásmozgalom történetével is foglalkoznak. F. Fischer és I. Geiss antiimperialista és antimilitarista irányzata is jelentőssé vált. G. Mann sok kérdésben megmutatkozó józan Ítéletével kivívta a kormánykörök elégedetlenségét. Másrészt a profasiszta és neofasiszta tendenciák is erősödnek: a német fasizmust nem tekintik úgy, mint a német imperializmus szerves folytatását. Más országok történetét csak másodsorban tárgyalják. A tanulmány végül az intézményeket és folyóiratokat ismerteti, s a mai nyugat-német történetírás legfontosabb vonását a reakciós és liberális irányzat harcában látja. — ANDREW ROTHSTEIN: Daniel Defoe és az Északi Háború (91 —106. 1.) számos adattal támasztja alá, hogy Defoe különböző lapjaiban a kormány szellemében kommentálta a svéd—orosz párviadalt azzal a céllal, hogy az Anglia számára veszélyes konkurrens támadását Nyugat helyett Kelet felé fordítsa. Ez az első, de nem utolsó ilyen kísérlete az angol külpolitikának. — A Vita rovatban I. P. CAMERJAN: A marxista—leninista államelmélet aktuális kérdései (107—122.1.) úgy látja, hogy a Sztálin-adta nemzetfogalom nem szorul alapvető módosításra; az államiságot nem tartja a nemzet alapvető ismérvének. Saját meghatározása szerint a nemzet az emberek etnikai közösségének legmagasabb formája a kapitalizmus és szocializmus korszakában, amelynek jellemzői a gazdasági élet, a terület, a nyelv és a nemzeti jellem közössége, ez utóbbi a kultúra sajátosságaiban mutatkozik meg. Ugyancsak fenn kívánja tartani a burzsoá ós szocialista nemzetek két típusának a megkülönböztetését, s óv attól, hogy a kettő közti átmeneti típust túl szélesen értelmezzék. A nemzetek és a nemzetek közti viszonyok fejlődése a szocializmusban egészen más, mint a kapitalizmusban, bár van köztük bizonyos kapcsolat. — Ugyanebben a rovatban Ju. V. KACSANOVSZKIJ : A „rabszolgaság" és „feudalizmus" fogalmakról (123—134. 1.) vitatja azokat a nézeteket, amelyek a kapitalizmus előtti formáció két egymással egyenrangú típusát látja bennük. Utal arra, hogy az ókori keleti birodalmakban a további kutatás talán sokkal lényegesebbnek mutatja majd a rabszolgaság szerepét, mint eddig láttuk, s helyteleníti azt a felfogást, amely szerint a rabszolgák nagyobbrészt idegen etnikumból kerültek ki. Felvázolja a két formáció leglényegesebb ismertetőjegyeit, s a legfontosabb különbséget abban látja, hogy a rabszolgatartó formációban az uralkodó osztály a szükséges termék egy részét is kisajátítja, míg a feudális uralkodó osztálynak erre a magasabb termelékenység következtében nincs szüksége. — A visszaemlékezések rovatában Ju. I. PALECKIS: Virradat Litvánia felett (135—144. 1.) az 1939—1940 közti fejlődésre vonatkozó emlékezéseit közli, ebben az első részben 1940 májusáig. — Az eseménytörténeti rovatban A. V. KLEJANKIN: Ilja Nyikclajevics Uljanov (145—154.1.) Lenin atyjáról rajzol széleskörű portrét, kiemelve a világi oktatás terén szerzett érdemeit. — M. I. ASSZATUROVA beszámol a Szovjet Tudományos Akadémia Történeti Osztályának 1967. február 3 — 4-én tartott évi rendes közgyűléséről (155—162. 1.). — R. H. AMINOVA ismerteti a Kazahsztán szovjet korszakával foglalkozó újabb könyveket (162 —165. 1.). — G. A. BELOV: A Szovjetunió állami levéltári fOndjának kiegészítése külföldi levéltárak dokumentumaival (171 — 178. 1.) elsősorban a mikrofilmekre vett újabb anyagot ismerteti. — V. V. POHLJOBKIN ismerteti a skandináv marxista történészek újabb munkáit (188 — 192. 1.). — P. JA. KANN: Séta az 1867-es Pétervárott (209 — 215. 1.) áttekintést ad arról, milyen volt a város képe ebben a korszakban. 1967. 7. szám. —• JÓZEF KOWALSKI: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Lengyelország (3 — 20. 1.) ismerteti a forradalom visszhangját a lengyel területeken, a néptömegek lelkesedését, ennek hatása alatt a központi hatalmak létrehozta államtanács is üdvözölte a forradalmat, de már a februári forradalom alkalmával nem titkolta, hogy igényt tart belorusz és litván területekre is. A lengyel függetlenség helyreállítását csak az Októberi Forradalom tette lehetővé. A lengyel burzsoá pártok 21»