Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

322 FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK , VOPROSZI ISZTORII. 1967. 6. szám. — HAJDÚ TIBOR—SIKLÓS ANDRÁS: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Magyarország, 1917 — 1919 (,3 — 16. 1.) az 50. évforduló alkalmából összefoglalják a forradalom magyarországi hatására vonatkozó ismereteket 1917 végétől a Magyar Tanácsköztársaság bukásáig, kitérve az oroszországi magyar hadifoglyok szerepére is. — M. M. KORONYEN: A finnek — Október részvevői (17 — 29. 1.) megállapítja, hogy a szovjet történeti irodalomban erről a kérdésről alig esik szó, inkább az emlékiratok tárnak fel sok tényanyagot. A pétervári kormányzóság területén 130 000 finn élt, s magában Petrográdon 1917 nyarán 28 000, főképp munkások, akik saját nemzeti osztályszervezeteik megalakítására törekedtek. Közülük egyesek (I. A. Rahia, E. A. Rahia, A. P. Tajmi) már régóta tevékenykedtek a bolsevik pártban. Februárban megalakult a finn munkásmilícia, amely minden alkalommal Lenin mellett foglalt állást. A bolsevik párt finn szekciója fejtett ki körükben nagy propaganda tevékenységet. Később megalakult a Vörös Gárda finn osztaga. 1917 decemberében a Finnországi Szociáldemokrata Párt kérte az ország önállóságának elismerését, december 18/31-én megtörtént az erről szóló dekrétum ünnepélyes átadása. Amikor 1918 elején az ország déli részén győzött a proletárhatalom, a szovjet köztársaság jelentős segítséget nyújtott neki, a finn vörösgárdisták nagy számban mentek oda. Amikor májusban a német intervenció következtében elbukott a munkáshatalom, a szovjet köztársaság számos menekültet fogadott be. — L. G. BESZEROVNIJ : Az 1877/78-as orosz—török háború és a balkáni népek szabadságharca (30—46. 1.) ismerteti a balkáni népek körében megindult mozgalmakat, amelyek az orosz néppel való szövetkezés útján kívánták elérni függetlenségüket. A román kormány azonban eleinte — a szláv népektől való félelmében — a törökök oldalára akart állni. Csak Brátianu radikális kormánya kezdett 1876 őszén Oroszországhoz közeledni. Ekkor indultak meg a tárgyalások a katonai együttműködésről. A háború kitörése után a román kormány csak akkor volt hajlandó ténylegesen belépni, amikor az orosz sikerek révén könnyű volt Bulgária egy részének az elfoglalása. A háború azzal a tanulsággal szolgált, hogy a balkáni népek egymagukban gyengék szabadságuk kivívására. Ezért támogatták az orosz csapatokat, amelyek viszont ugyancsak komoly segítséget nyújtottak, a balkáni népek pl. 200 000 puskát kaptak stb. A népek közti tartós barátság alapjait ekkor rakták le. — A. Sz. NYIFONTOV: Oroszország mezőgazdaságának fejlődése az 1860—70-es években (47—63. 1.) nagy forrásanyag alapján bizonyítja, hogy a mezőgazdaság közvetlenül a jobbágyfelszabadítás után csak igen lassan fejlődött, az egy főre számított termelés még csökkent is. Ennek az oka a tőkés viszonyokhoz való lassú hasonulás. Ebben a korszakban még nem következett be területi eltolódás a fő gabonatermő körzetekben. A tőkés földbérlet még igen ritka volt, s csak a feketeföldes övezetben jelentkezett, de nagy volt a kisparaszti felesbérletek száma. A parasztok földvásárlása igen lassú ütemben folyt, ezért is még csekély volt a differenciálódás. Az adatok bizonyítják, mennyire helyes Leninnek az a megállapítása, hogy a kapitalizmus még nem tudott uralkodóvá válni, a régi rendszer pedig még nem tudott azonnal eltűnni. — V. Sz. JAGJA: Etiópia a fasiszta Olaszország igája alól való felszabadulás után (64—77. 1.) két korszakot különböztet meg. 1941 — 1954-ig az országnak ki kellett hevernie a megszállás következményeit, ekkor angol részről fenyegette veszély függetlenségét az országban létrehozott angol katonai közigazgatás révén. 1944-ig az állam központi szerveit fokozatosan helyreállították, s 1954-ben az ország keleti részéből is kivonták az angol csapatokat. Ekkor kezdődik a második szakasz, 1955-ben az ország részt vesz a bandungi konferencián, meghozzák az új alkotmányt. Ez biztosítja ugyan a polgári jogegyenlőséget, de pl. a kopt egyház szervezetét teszi meg államvallássá, s a mohamedánoknak nem engedi meg a földszerzést. Mégis megindítja az ország belső demokratizálódását, amiben újabb lépés az 1957-ben tartott általános választás. Sokan követelik a földreformot, 1959-ben a kormányzat közzé is teszi erre vonatkozó tervezetét. Az ország gazdasági függetlenségét célozza az 1957-ben megindított első ötéves terv, amelyet 1963-tól 20 éves perspektivikus terv követ (ennek szerves része a második ötéves terv), célja Etiópia agrár-ipari országgá való átalakítása. Nagy segítséget kap az ország gazdasági téren a Szovjetuniótól és a népi demokratikus I