Századok – 1968
FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 299
320 FOLYÓI RATSZEMLE szocialista újság szép dokumentuma a Tanácsköztársaság demokratikus művelődéspolitikájának. III. évf. (1966) 1 — 2. sz. — JENEI KÁSOLY: A pdkozdi csata. 1848. szeptember 29. A szerző vázolja a Jellasics betörésekor uralkodó helyzet bonyolultságát: a hadvezetés körében mutatkozó személyi ellentéteket (Csányi—Móga), egyes tisztek politikai bizonytalanságát. Ezt Jellasics jól kihasználta és a keszthelyi magyar tábor megkerülésével Székesfehérvár felé vonult. Csányi kormánybiztos, akinek irataiból a tanulmány színesen rajzolja fel portréját, bízott a népfelkelésben. A hadvezetés stratégiai okok miatt feladja Székesfehérvárt, az ellenség bevonul a városba. Szeptember 28-án ül össze a magyar tábor haditanácsa a sukorói református templomban. A szerző hosszan ismerteti a tanácskozás lefolyását, mely szinte magába sűríti 1848 őszének valamennyi politikai problémáit. Különösen érdekesek azok a részletek, melyek Batthyány Lajos miniszterelnök szereplését írják le: ingadozását, kirohanásait Kossuth ellen, hűségét a korona iránt, találkozását Jellasiccsal, majd Bécsbe utazását. Részletesen leírja a pákozdi dombokon Jellasics kudareát a nálánál sokkal gyengébb — de igen jó állásokban elhelyezkedett — magyar csapatokkal szemben. A szerző szerint — s ezt a ránkmaradt iratok (mind Jellasics oldaláról, mind a magyar oldalról) bizonyítják — hiba volt nem kihasználni a pákozdi győzelem kínálta lehetőségeket. Ennek oka elsősorban az volt, hogy „az osztrák érzelmű és szellemű hadvezetés" számára a forradalmi háborúk taktikája teljesen idegen volt. A pákozdi csata befejezése volt tulajdonképpen a székesfehérvári nép megmozdulása: a tétovázó, a tűzszünetet Jellasics hadmozdulatai után is mindenképpen megtartó Móga seregei nélkül megtámadták és lefegyverezték az ellenség helyőrségét, majd a határban megjelenő Roth csapatai ellen vonultak. Összeütközésükre már nem került sor, mivel az ellenség Ozoránál letette a fegyvert. — BODROG GYÖRGY: A tőkés gazdálkodás fejlődése az előszállási uradalomban (1848 —1880). Vázbtosan — az eddigi irodalom alapján — áttekinti az uradalom középkori történetét, majd megállapítja, hogy az uradalom nem a magyar agrárfejlődás szokásos útját járta, mivel már a XIX. század 40-es éveiben tulajdonképpen tőkés termelés folyt itt. Vizsgálja a jobbágyfelszabadítás hatását az uradalomra, a cselédségre, a részesaratókra, napszámosokra. Összefoglaló számsorokat ad az egyes termelési ágak eredményeiről. — GÁSPÁR FERENC: Adalékok a gánti bauxitbányászat történetéhez. A hazai bauxitbányászat megindulását mutatja be, részletesen Bálás Jenő bányamérnök, a gánti telepek felfedezőjének tragikus sorsát, majd a bánya 1927-ben fellendülő termelésének történetét írja le: hogyan került a magyar bauxit mindinkább a német ipar érdekkörébe, miként alakult a dolgozók sorsa a korábban teljesen mezőgazdasági település helyén létrejövő ipari centrumban. — SZILVÁGYI IRÉN: Agrárszocialista mozgalom Fejér megyében (1897 — 1898) e. közleménye az 1897 július elején kezdődő mezőgazdasági munkássztrájkokat sorolja fel, s idézi a megye vezetőinek ezekkel kapcsolatos megnyilatkozásait. Végül az agrárszocialista mozgalmak bukásának okait igyekszik röviden összefogni. — FARKAS GÁBOR: Földosztómozgalom Fejér megyében (1922—1925). A Tanácsköztársaság bukása után Fejér megyében is rosszabbodott a szegényparasztság sorsa. A szerző a Független Földműves Szövetség szervezte mozgalom egyes állomásait kíséri nyomon, a jelzett időszakban tartott népgyűlések legfontosabb követeléseit, a követelések leszerelésére irányuló nagybirtokos, bérlő és gazdagparaszt akciókat mutatja be. A korabeli paraszttársadalomra, a vitézi szék szerepére érdekes példát szolgáltat az előszállási szegénység 1925 február elején megtartott népgyűlése, ahol a vitézek nemcsak hogy provokálták az előadót, hanem a titkárral együtt majdnem agyonverték. A főispáni és alispáni iratok alapján részletesen írja le az eseményeket. — A móri bortermelés történetéhez kapunk új adatokat Kiss ÁRPÁD: Az ezerjó hazájában c. írásából. Felsorolja a borvidék történetére vonatkozó fennmaradt adatokat, majd a termelés módjaira is kitekint. — Szűcs IMRE: A Magyar Kommunista Párt székesfehérvári szervezete a demokratikus átalakulás élén (1945 — 1946). Az események aktív résztvevője mondja el az 1945 januárjában megindult kommunista szervezkedés történetét. A pártmunka csak a német megszállás végleges megszűnésével (március 22.) bontakozhatott ki. Vizsgálja az újjáépítésben, a közigazgatás demokratizálódásában betöltött szerepet, majd a KMP és a többi párt viszonyát elemzi. — FARKAS GÁBOR: A szabadegyházai szeszgyár története az államosítástól napjainkig (1949 —1962). A vállalat korábbi (alapítási év: 1912) és a felszabadulás utáni évekből fennmaradt szinte teljes iratanyagára támaszkodva mondja el az adott időszak legfontosabb eseménytörténetét, a termelés-szervezés problémáit. Foglalkozik a társadalmi, gazdasági kérdésekkel, nem téveszti szem elől az üzem történetének megértéséhez szükséges technológiai kérdéseket sem. — TÓTH GYULA:
