Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 299

FOLYÓIB.ATSZEMLE 317 állam", mint célkitűzés csak az olasz mozgalomnál volt felfedezhető, míg a többiek — köztük a magyar is — csupán bizonyos „birodalmon belüli különállást" akartak. Ezek a mozgalmak azonban nem fejlődhettek szabadon. Noha hatalmas erőt merítettek a polgári átalakulásból, s a negyvenes évek végén a nemzeti megmozdulásoknak igen kedvező feltótelei alakultak ki, mégis az a tény, hogy az 1848 februári francia forradalomnak nem volt nemzeti jellege, Itália pedig hamarosan elszigetelődött az európai mozgalmaktól földrajzilag is, lényegében meghatározólag hatott a német, illetve magyar mozgalom sorsára. A szerző ezután részletesen elemzi azokat a tényezőket, melyek e két nemzet mozgalmát meghatározták. Megállapítja, hogy 1848 legnagyobb teljesítményét a magyar forradalom nyújtotta, s magyarázza is ennek okait. Sajátos társadalmi és politikai bázisa azonban nem volt elegendő arra, hogy Európa legerősebb hatalmával szemben megvédje a magyar forradalmat. Rámutat azokra a nemzetközi hatalmi tényezőkre, melyek működésbe kezdtek 1849-ben a Habsburg-birodalom megmentésére, s melyek végül is a forradalom bukásához vezettek. A nemzeti fejlődés ezzel — állapítja meg a szerző — „terelőútra szorult". — PÖLÖSKEI FERENC: Hagyomány és tanulság. Az ún. agrárszocialista mozgalmak kialakulásának feltóteleit, körülményeit vizsgálja; rámutat azokra a fejlődésbeli sajátosságokra, melyek e mozgalmakban a kiegyezés utáni magyar társadalom fejlődéséből származtak, majd az agrárszocialista megmozdulások három fő periódusát jellemzi: az 1860-as évek elejének mozgalmait (olvasókörök, népkörök, Kossuth-körök), majd a századvég — társadalmi összetételében és célkitűzéseiben is más — megmozdulásait, s végül az 1905—• 06-os dunántúli arató- és cselédsztrájkokat. Fejtegetéseiben elsősorban azt kíséri figyelemmel, hogy a munkás-paraszt szövetség gondolata miként jelentkezett ezekben a mozgalmakban. — KÁVÁSSY SÁNDOR: Két világ határán című írása a kaposvári levéltár anyagaira támaszkodva igyekszik rekonstruálni Somogy megye Munkástanácsa Intézőbizottságának lemondását, a Tanácskormány lemondása után kialakult helyzetet. Leírja, hogy e néhány napon milyen jellegű megmozdulások történtek a tanácshatalom ellen — elsősorban a felbujtott parasztok részéről —, s a megye vezetői miként menekültek a mind élénkebb ellenforradalom elől. —• G. VILÁGOSSÁG VIII. évf. (1967) 3. sz. — GALÁNTAI JÓZSEF: A harcos egyház fegyverkezése címen a katolikus irodalmi és sajtóakciónak a múlt század 80-as 90-es éveiben történő nekilendülését és az első világháború végéig bejárt útját ismerteti. A kezdeményezés alapjául XIII. Leó pápának a modern polgári társadalom ós tudomány realitásait tudomásulvevő, a liberalizmuson és a szocializmuson a keresztény szocialista politika jegyében túljutni igyekvő taktikája szolgált. Ennek magyarországi megvalósítása során a vallásos szellemű értelmiség megtartása érdekében tudományos és irodalmi osztály felállításával újjászervezték a Szent István Társulatot, harcbavetették a kitűnően szónokló és író, a szalonszocializmussal kacérkodó Prohászka Ottokárt, új profilt adtak a katolikus sajtónak, amely ajítán bőven kivette részét a háborús uszításból, és 1918 végére létrehozták a katolikus sajtó új anyagi és szellemi bázisát, a Központi Sajtó Vállalatot. A dualista korszak irodalmi és sajtó vetése igazában a Horthy-korszak alatt ért be. — BALÁZS GYÖRGY: A kiegyezés és a nemzeti kérdés címmel a kiegyezés 100 esztendős évfordulója alkalmából főként a magyar nacionalizmusnak a kiegyezés időszakában játszott szerepét vizsgálja. Az 1867-i egyébként nem az első, hanem az utolsó volt a magyar uralkodó osztályok és a Habsburg-ház kiegyezéseinek 1711-ben kezdődő hosszú sorozatában. A kiegyezéssel szemben a Duna-konföderáció jelentette volna az egyetlen reális alternatívát. Erre azonban a dunavölgyi kisnemzetek — sem a magyar, sem a többi — nem voltak történelmileg felkészülve. „A Duna-völgyi nacionalizmusok közös történelmi vonása volt kipróbálatlanságuk: mindegyik nemzet vezető rétege óriási reményekkel nézhetett a jövőbe, s a reményektől elvakulva mindenre inkább hajlott, mint az igazi történelmi realitást tükröző nemzeti kompromisszumokra. Ilyen értelemben volt az osztrák—magyar kiegyezés néhány évtizedre politikai realitás és szükségesség, amennyiben előítéletek és illuzórikus vágyak egy jobb alternatíva megvalósítását magát tették illuzórikussá ós lehetetlenné." VIII. évf. 4. sz.—SIMON RÓBERT: Mohamed vallási rendszerének születése c. tanulmányában az iszlám kialakulásának gazdasági és társadalmi alapjait vizsgálja. Döntő szerepet a mekkai kereskedelmi és uszoratőkének tulajdonít, amely ellentétbe került nemcsak a sivatagi állattenyésztő beduinok nemzetségi-törzsi szervezetével, hanem még a medinai föld- és kertművelésre épülő gazdasági rendszerrel is. Mohamed medinai tartózkodása idején eleinte kompromisszumot igyekszik kötni a medinai zsidókkal és a muszlim ellenzékkel. Ennek kudarca után élesen elhatárolja magát a