Századok – 1968

Történeti irodalom - Kann; Robert A.: Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie I–II. (Ism. Diószegi István) 278

282 TÖRTÉNETI IRODALOM értelmezése szerint Deák egyébként nagyrabecsült mértékletessége Königgrätz után nem valami politikai meggyőződésből adódó tett, csupán taktikai okosság. Az a felfogás, amely a magyar nemzeti törekvésekben kezdettől végig az elszakadást tartja a legfontosabb tényezőnek, természetesen nem tud mit kezdeni a reformkortól a kiegyezésig jelentkező magyar különállási tendenciákkal és nem tud semmi érdemlegeset mondani a magyar nacionalizmus összmonarchiai tartalmának a kiegyezéstől a világháborúig bekövetkezett változásairól. A különféle nemzeti törekvések elemzésében jelentkező egyoldalúságok és téves értelmezések mellett a nacionalizmus problematikájának általános megközelítésében is súlyos hiányosságok mutatkoznak. Hogy a nacionalizmuns nem csupán ideológiai jelenség, hanem meghatározott időben és feltételek között a gazdasági fejlődés terméke, arra a vaskos két kötetben sehol sem történik utalás. Ilyen fogalmak: gazdasági integráció, összmonarchiai piac, nemzeti piac stb. ismeretlenek Robert A. Kann számára, holott ezek nélkül ma már aligha meríthető ki a nacionalizmus tartalma. Az után is hiába kutatunk a nacionalizmus megnyilvánulásait részleteiben taglaló munkában, hogy a társadalmi politikai törekvések hogyan hatottak a nemzeti mozgalmak megnyilvánulásaira, milyen összefüggés állott fenn a nemzeti törekvések és a társadalmi-politikai mozgalmak között, mennyiben függött a nemzeti célok elérése a politikai programok megvalósulásától. Az ausztriai nemzeti mozgalmak külső vonatkozásainak felmérésével is adós marad a szerző, pedig a Monarchián belüli megnyilvánulások a legtöbb esetben érthetetlenek a környező országokból érkező impulzusok felmérése nélkül. Ezzel függ össze, hogy a szerző nem, vagy csak ritkán mutatja be azt a hatást, amit a nemzeti mozgalmak a Monarchia külpolitikájára gyakoroltak ós a külpolitikai helyzet szerepót a nemzeti mozgalmak célkitűzéseinek alakulásában is csak helyenként méri fel. A nemzeti törekvések elemzésében, a nacionalizmus természetének értelmezésében mutakozó hiányosságok sokat rontanak a munka értékén és használhatóságán. A legkomolyabb ellenvetésre azonban a Monarchia nemzeti reformjáról nyújtott öszszegezós adhat okot. A szerző a reformtervekről nyújt áttekintést, formálisan a kronológia rendjét követve, valójában azonan valami furcsa „időfeletti" módon. A tárgyalási módban a társadalmi-politikai értelemben világos periódusok nem léteznek, csupán a fiktív nemzetekfeletti eszme működik, amely a soknemzetiségű állam számára örökérvényű berendezési terveket produkál. Az eszmék és tervek megvalósulásának egyéb feltételei nem foglalkoztatják a szerzőt, számára elsősorban az eszmei tartalom a fontos, amelyhez képest a gyakorlatiasság legfeljebb kellemetlen járulék. A tárgyalásnak ez a történetietlen módja magukat a reformterveket is teljesen ferde megvilágításba helyezi, de a /nűvelet végképp ellentmondásossá válik azzal, hogy a szerző ebbe a teljesen fiktív keretbe kényszeríti magának a Monarchiának politikai történetét. Ez a történet természetesen még a nemzeti reform vonatkozásában sem a reális történet, amely az objektív társadalmi és politikai feltóteleket mérlegeli, hanem a szerző szubjektív szempontjai szerint véghezvitt önkényes csoportosítás. A részek elemzésében és az egész megítélésben mutatkozó hiányosságok és torzulások indítékait a recenzens nem tudja teljes biztonsággal kitapintani. A téves ítéletekben feltehetően az ismeretek fogyatékossága is közrejátszik. Amikor a szerző megjegyzését olvastuk Miskolci könyvéről — „szokatlanul birodalombarát magyar álláspont" —, az a benyomásunk támadt, hogy Robert A. Kann semmit sem értett meg a magyar historiográfiából ós a magyar történelemből. De, hát a szerző kompetenciáját azért mégsem akarjuk kétségbe vonni. A hibáknál az érzelmi elfogultságnak is szerepe lehet. Robert A. Kann nagyon haragszik a magyarokra, mert azok konokul ragaszkodtak az „egy politikai nemzet" elvéhez ós mert, megítélése szerint, a Monarchia föderatív átalakítását a dualizmus kikényszerítésével egyszer s mindenkorra megakadályozták. De, hát az ilyen emóciók kihatása végtére is korlátozott. Azt hisszük, hogy a téves ítéletek és elhibázott összegezések elsősorban a szemléletmódból adódnak. Robert A. Kann szakított a Monarchia történetének „nemzeti" szemléletével, ós ezzel historiográfiai értelemben magasabb horizonthoz jutott. A nemzetek feletti nézőpontból, a nemzeti törekvéseknek a szövetségi állam ideáltípusához való viszonyításából a soknemzetiségű állam sok olyan sajátosságát meglátta, amely mindeddig takarva volt a nacionalista történetírás előtt. A történelem azonban minden előre gyártott sémánál gazdagabb. A történetíró, aki nem valamennyi jelenség mindenoldalú elemzéséből alkotja meg ítéletét, hanem előzetes meggondolások szerint osztályoz és dönt, nyújthat ugyan szellemes rajzokat és mutathat fel maradandó részeredményeket, az egész megragadására, a tudományos teljesség elérésére azonban nem számíthat. DIÓSZEGI ISTVÁN