Századok – 1968

Történeti irodalom - Kann; Robert A.: Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie I–II. (Ism. Diószegi István) 278

281 TÖRTÉNETI IRODALOM seket még hosszasan lehetne sorolni, de mivel ezeknek a kisebb tévedéseknek a munkában nincs funkcionális következménye, nem látjuk célravezetőnek a listát tovább hosszabbítani. A tárgyi tévedések megemlítésével csupán jelezni kívántuk, hogy az ismeretek ellenőrzését és állandó kiegészítését még az ilyen imponáló tudásanyagra épített munkánál is szükségesnek tartjuk. A fentebbi megjegyzések olyan természetűek, amelyek után a recenzens nyugodtan odateheti a sztereotip mondatot: nem sokat vonnak le a munka értékéből. Robert A. Kann munkájának azonban bőven akadnak olyan fogyatékosságai is, amelyek fölött nem lehet elnéző kézlegyintéssel napirendre térni. A szerző munkájának első kötetében a Monarchián belüli nemzeti mozgalmak bemutatására vállalkozott. A nemzeti mozgalmak portréi között jónéhány egészen kitűnő, de vannak olyanok is, amelyeknél ábrázolása halványabb, sőt olyan is, ahol a bemutatás kifejezetten félresikerült. A szerző érthetetlen módon nagyon kurtán elintézi az olasz nemzeti mozgalmat. A probléma exponálása után csupán az Ausztriánál maradt félmilliónyi olasz törekvéseiről, valamint az ezzel kapcsolatos kormánypolitikáról szól és a tárgyalásból egyszerűen kirekeszti az 1848-tól 1866-ig terjedő, összehasonlíthatatlanul tartalmasabb időszakot. Az egyébként helytálló megállapítás: az olaszok soha nem kívántak Ausztrián belül berendezkedni — az eljárás magyarázatára elfogadhatatlan. Az olasz nemzeti mozgalom a territoriális igényekkel fellépő nemzeti törekvések legfontosabbika volt a bécsi kongresszus óta és az olasz kérdés éppen a negyvennyolcat követő másfél évtizedben kulminált. Beható vizsgálata azon túl, hogy bízvást a nemzeti megnyilatkozások klasszikus formájának tekinthető, már csak azért is szükséges lett volna, mert jelentős eszmei és politikai hatást gyakorolt a Monarchián belüli egyéb nemzeti törekvésekre, és mert másfél évtizeden át a kormánypolitika egyik legfontosabb kérdésének számított. Az osztrák-német nemzeti törekvéseket Robert A. Kann nem rekeszti ki a vizsgálódás köréből, de annak a körülménynek, hogy az az osztrák-német mozgalom az össznómet mozgalom része volt, nem tulajdonít kellő jelentőséget. Szó esik persze arról, különösen negyvennyolc vonatkozásában, hogy a tervezett új ausztriai berendezkedés összefüggésbe került a német állami egység megteremtésével és az osztrák liberalizmus bomlásából kisarjadó pángermán ágról is képet kapunk. Az osztrák-német nemzeti törekvésekben azonban Robert A. Kann értelmezése szerint a német tartalom egészen elhanyagolható komponens és abban vitathatatlanul az ausztriai elem dominál. Az osztrák-német nacionalizmus valójában soha nem tudott teljesen megszabadulni a dunai hivatás ideájától és nézetei alakulását ráadásul a dinasztikus állameszme is jócskán befolyásolta. Ez a nacionalizmus azonban érzelmeiben, vágyaiban és eszméiben elsősorban Németországhoz kapcsolódott és az osztrák-németek jövőjét csak Németországban tudta elképzelni. Hogy ez a nacionalizmus ugyanakkor élesen poroszellenes volt ós odaadóan támogatta a kisnómet megoldás és a bismareki antiliberalizmus ellen fellépő dinasztiát, az egészen más kérdés. Az osztrák nacionalizmus ettől Königgrätzig nagynémet maradt és a prágai békével bekövetkezett kirekesztést csak kényszerítő körülmények miatt vafcte tudomásul, hogy aztán a kisnémet egységet is, annak német volta miatt elfogadja. Az arccal Németország felé forduló nacionalizmus számára a Habsburg-monarchia az egész összekuszált nemzetiségi kérdésével együtt csak mellékhadszíntér volt, amelyet nagyobb szívfájdalom nélkül kiürített volna a Német-Ausztriát is magába foglaló Nagy-Németország kedvéért. Robert A. Kann, aki az osztrák-német nemzeti törekvéseknek csak belső vonatkozását látja, adós marad annak leszögezésével, hogy az osztrák-német nacionalizmus a német nemzeti átalakulás időszakában jócskán a dezintegráló erők közé számított. A kép, amelyet Robert A. Kann a magyar nemzeti törekvésekről rajzol, sok tekintetben hibás ós erősen fogyatékos. A szerző csak a magyar nacionalizmus egyik lényeges alkatelemére, a történelmi Magyarországon belüli magyar szupremácia problematikájára fordít figyelmet, de teljesen elhanyagolja a birodalmon belüli magyar különállás kérdésének elemzését. Persze a magyar hegemón törekvések indítékairól adott magyarázat is fogyatékos (a szerző a jelenséget kizárólag a magyar faj rokonnélküliségéből vezeti le), a berendezkedés elveinek ismertetése biánvos, nélkülözi a történetiséget, és mellőzi vagy ferde megvilágításba helyezi q, m' ' °sóhez szükséges összefüggéseket. A magyar szupremácia mégis egyik szín, ha ross/, restett szín a magyar nacionalizmus arculatán. De hogy volt-e ós milyen volt a magy- ->alizmus összmonarchiai tartalma, arról Robert A. Kann-tól semmi érdemlegeset .. . udunk meg. Hogy a magyar reformkor nemzedéke milyen ökonómiai és külpolitikai megfontolások alapján ítélte szükségesnek a Habsburg-monarchia fennmaradását, elkerülte Robert A. Kann figyelmét. Arra sem figyelt fel, hogy Deák és környezete a kiegyezés előtt az összbirodalmi érdeket a magyar érdek fölött álló szempontnak nyilvánította. Az ő