Századok – 1968

Történeti irodalom - Analele ştiinţificeale Universitătii „Al. I. Cuza" din Iaşi Tom. XI (Ism. Szász Zoltán) 277

277 TÖRTÉNETI IRODALOM könyv tanúsága szerint az osztrák-magyar külpolitika irányítóit is. 1918 nyarának kapkodó kísérletei a délszlávokkal való kiegyezésre, Wekerle ragaszkodása Bosznia-Hercegovinához, mint Magyarországhoz tartozó autonóm tartományhoz, Tisza erőszakos fellépése szeptemberben Szarajevóban, elzárkózása a délszláv követelések elől — ennek legjobb példái. Bécsben szinte az utolsó pillanatig bíztak a katonai sikerben. A szerzőnek sikerült a Monarchia utolsó heteit jellemző lázas tevékenységet, az események drámai fordulatait is tömören olvasói elé állítani. A Monarchia föderatív átalakítására, a nemzetiségek megnyerésére irányuló jószándókú kísérletek egytől-egyig megkéstek, az érdekelt népek ennél többet akartak, s már meg is volt a biztosítékuk az antanthatalmaktól arra, hogy kívánságaikat teljesítik. A kérdés politika-történeti része ismét gazdagodott egy feldolgozással, melynek megvan az az előnye, hogy sok nyugati hasonló tárgyú munkától eltérően nem idealizálja a Monarchia viszonyait, és a szerző tollát nem a sajnálkozás vezeti, amikor a dualista szerkezet csődjéről és széthullásáról készít számvetést. Tudományos precizitása és adatgazdagsága révén Batowski professzor könyve kitűnően és gyorsan tájékoztat a kérdés valamennyi fő mozzanatáról. KOVÁCS ENDRE ANALELE STIINTIFICE ALE UNIVERSITÂTII „AL I. CUZA" DIN IASI (Sect. III. Istorie, XI. köt. 1965. 163 I.) A IAÇII CUZA-EGYETEM ANNALESEI A iasii egyetem történeti évkönyvét N. Gostar: A legio I. Minervia Kelet-Dáciában c. rövid tanulmánya nyitja meg, mely egy bélyegzett római tégla, valamint más adatok elemzéséből arra következtet, hogy a címben szereplő légió kb. 107-ig tartózkodott Kelet-Dáciában, majd visszatért Bonnába. C. Cihodaru a moldvai kenézség intézményével foglalkozik. A forrásanyag elemzése során arra a következtetésre jut, hogy a „cneaz" és „jude" fogalmak egyaránt a feudális állam korai időszakának kenézét, azaz egy parasztközössóg választott vezetőjét jelölik. A szerző nem fogadja el azt a nézetet, hogy a kenéz elsősorban telepítéssel megbízott szerződő fél lenne. Érdekessége a tanulmánynak, hogy C. Cihodaru 114 XV. századi olyan települést vetít térképre, mellyel kapcsolatban a források a kenézeket mint telepítőket is emlegetik. A vizsgálati eredmény azt mutatja, hogy a Szeret és a Prut középső folyása közötti vidékre irányult a vajdák által nyilván tervszerűen folytatott telepítés. A tanulmányból kitűnik, hogy akárcsak a magyar királyság területén, a kenézek Moldvában is részben birtokadományt kaptak s bekerültek a tényleges uralkodó osztályba, részben pedig visszasüllyedtek a paraszti tömegekbe. Gh. Platon Husi moldvai város XIX. század első felében mutatott társadalmi rétegződésével foglalkozik. Az alapvető forrásanyag az ún. catagraf, a Szervezeti Szabályzat időszakában hét évente végzett, adózási célokat szolgáló összeírás. A szerző az összeírások eredményét táblázatokba állította, s ez egy esetleges moldvai várostörténet megírásánál feltétlenül hasznosítható lesz. Ion Agrigoroaie Románia mezőgazdaságának 1929—1933 közötti helyzetét elemzi. A válság alatt 1933-ra a mezőgazdasági termelés értéke 39,2 milliárd lejre (az 1928-as 101,4 milliárddal szemben), a nemzeti jövedelem pedig ezidő alatt 49,4%-ra Jesett vissza. A paraszti kézi munka átlag-ára két év leforgása alatt közel felére, a mezőgazdasági gépeladás 1932-re 10.467 tonnáról 661 tonnára csökkent. A szerző rámutat arra, hogy a válság elsősorban a szegónyparasztságot terhelte, s tovább élezte a háború utáni agrárreformmal felemás módon tompítani szándékolt osztályellentóteket, kiábrándította a parasztságot a nemzeti-parasztpárti kormányokba vetett meddő bizalomból. V. Cristian a babeufista ideológia egyes aspektusait, az „egyenlők köztársaságának" katonai szervezetére és külpolitikájára vonatkozó elképzeléseket elemzi. Ezek az elképzelések a békés külpolitikán, a támadó háborúk kizárásán, a hadseregek polgári vezetésén, a nép általános katonai kiképzésének elvén alapultak. Érdekes az a korai gondolat, hogy a hadsereg a munka csapata is legyen, amennyiben nagyobb munkálatok (út- és csatornaépítés stb.) elvégzésével bíznák meg.