Századok – 1968

Történeti irodalom - Batowski; Henrik: Rozpad Austro-Węgier (Ism. Kovács Endre) 275

276 TÖRTÉNETI IRODALOM Elkerülhette volna a Monarchia a teljes felbomlást, ha az osztrák-magyar vezető körök rászánják magukat a birodalom átalakítására? A szerző szerint erre megvolt a lehetőség még a háború kitörése előtt, ha Ausztria-Magyarország ráállott volna a trialista megoldásra, s a trializmus vezető erejeként a horvátok juthattak volna szóhoz; igaz — teszi hozzá Batowski —, ebben az esetben a szerb politika olaszbarát fordulatot vett volna. « A Monarchia-ellenes mozgalmak közül a szerző a legnagyobb figyelmet a cseh emigráció akcióira fordítja. A háború első éveiben a cseh emigráció fáradozásait meglehetősen kilátástalanoknak rajzolja meg, az angol és francia hivatalos körök Masarykkal szemben hűvösen viselkedtek, s ebben a helyzetben csak 1916 februárja jelent bizonyos változást (Briand rokonszenvéről biztosította a cseheket). De milyen utat tett meg a cseh emigráció vezérkara háború előtti álláspontjától (amikoris még nem kívánta szótdarabolni a Monarchiát!) Benesnek 1916-ban meghirdetett programjáig, melynek lényegót már akkori brosúrájának címe (Détruisez l'Autriche-Hongrie !) is jelzi, milyen elvi változás következett be Masaryk és Benes politikájában és melyek ennek állomásai — olyan kérdések ezek, melyekre Batowski könyve sem ad világos választ. A szerző nem titkolja, hogy a nyugati közvélemény átformálásában a főérdem Masarvkot és Benest illeti, rendkívül szívós és fáradságos munkával sikerült felvótetniök a koalíciós hatalmak háborús céljai közé az olasz, a szláv, a román népek felszabadítását az idegen uralom alól. Már a „csehszlovák" kifejezés elfogadtatása is nagy eredménynek számított, hiszen az antanthatalmak eredetileg csak a csehekről vettek tudomást. A cseh emigrációs mozgalomnak megvolt az az előnyös helyzete, hogy nem kellett olyanfajta ellenállással megbirkóznia, mint amilyennel a jugoszláv akcióknak kellett szembenézniök a hadviselő olasz partner részéről. A hazai Habsburg-barát cseh politika sem bénította meg Masarykék nyugati tevékenységét. A nyugati hatalmak számára a cseh kérdésben való állásfoglalás hovatovább egyet jelentett a Monarchia felbomlasztásának kérdésében való állásfoglalással. A cseh országrósz elcsatolásával, önállósulásával a. Monarchia halálos sebet kapott volna. Viszont mindaddig, míg a Nyugaton bíztak a Monarchiával való különbéke lehetőségében, a cseh emigráció egyértelmű támogatásával is fukarkodtak, amikor azonban Sixtus pármai herceg missziója eredménytelenül végződött ós a német—osztrák-magyar szövetség megrendíthetetlennek tűnt fel, hamarosan felkarolták a cseh emigrációt. Ez utóbbi valamennyi hasonló célú mozgalom között a legnagyobb ügyességet s körültekintést tanúsította; össze tudta kötni saját mozgalmát a délszláv s román törekvésekkel. Benesnek még arra is futotta erejéből, hogy közvetítsen a jugoszlávok és az olasz kormány között, mely utóbbi, nem hivatalosan ugyan, ellenezte a Monarchia feldarabolását. Erőtlenebbek voltak kezdetben Benes kapcsolatai a Dmowski-féle lengyel irányzattal, mert már ekkor jelentkezett a cseh—lengyel határvita, de Вепез ebben is rendkívüli ügyességet tanúsított a későbbiekben. A szerző számos példával bizonyítja, hogy még 1917-ben sem estek teljesen egybe az antant politikusok elképzelései a cseh emigráció politikai törekvéseivel a Monarchia jövőjét illetően. Az 1917. évi Októberi Szocialista forradalom arra kóeztette a nyugati politikusokat, hogy a Monarchia fenntartásán gondolkozzanak. A szerző idézi ezzel kapcsolatban Lloyd George 1918. január 5-i hivataloe nyilatkozatát, mely szerint a dualista Monarchia szétbomlasztása nem tartozik a nyugati koalíció hadi céljai közé. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett Lloyd George már 1917. december 4-én az amerikai hadüzenet alkalmából is. Batowski állást foglal Wilson 1918. január 8-i beszédével kapcsolatban is, s úgy véli, hogy a híres 14 pont idevágó elveit ugyan sokféleképpen lehet értelmezni, mégis úgy látja, hogy a szóbanforgó „autonomous development" nem azonos az állami függetlenség programjával. Szerinte Wilson szeme előtt nem lebeghetett a független államok megalkotása: egy kisebbített Monarchia (az etnikai területek elcsatolása után) inkább megfelelt volna szándékainak. A nyugati koalíciós partnerek politikai irányítóinak a közép-európai kérdésekben való tájékozatlansága még ma is meglepi az olvasót, ha e beszédes tényekkel szembetalálkozik. A Monarchia történelméről, etnikai viszonyairól alig volt némi ismeretük. Csakis ezzel magyarázható, hogy Benesnek 1918. június 29-én sikerült Pichon francia külügyminisztertől megkapnia a hivatalos nyilatkozatot a jövendő csehszlovák államra vonatkozólag, s ez a nyilatkozat kimondja: a francia kormány hozzájárul a függetlenséghez „országaik történeti határai között", jóllehet ilyen történeti határokról csakis Csehország e3etóben lehetett szó, Szlovákia esetében azonban nem. Hasonló tájékozatlanságról tett bizonyságot a francia kormínv a Benessel 1918. szeptember 28-án megkötött katonai s politikai együttműködést kimondó egyezménynél. Persze, nem kisebb tájékozatlanság, sőt politikai szűklátókörűség jellemezte e