Századok – 1968
Történeti irodalom - Batowski; Henrik: Rozpad Austro-Węgier (Ism. Kovács Endre) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 275 Felczak munkáját nagy örömmel üdvözölhetjük. Bár minél több nyelven állna már rendelkezésre ilyen könyv, amely valóban a történeti valóságnak megfelelően mutatná be a magyar nép történetét a külföldieknek. NIEDERHAUSER EMIL HENRYK BATOWSKI: ROZPAD AUSTRO-WEGIER 1914—1918 (Wroclaw—Warszawa—Kraków, Zaklad Narodowy im. Ossolinskich. 1965) AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG SZÉTHULLÁSA 1914—1918 A kiváló krakkói történész legújabb munkája a bécsi történészkongresszus alkalmából jelent meg némi késéssel. A szerző az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának folyamatát kívánta felvázolni, s ebben a szándékában a hagyományos utat választotta: akárcsak a legtöbb hasonló elgondolásból fakadt munkánál, itt is a politika-történet szinte teljesen elnyom minden egyéb tényezőt, s így a gazdasági és katonai mozzanatok tárgyalása sajnálatos módon hiányzik a műből. E hiányért kárpótol bennünket a szerző széleskörű tájékozottsága, mely lehetővé teszi számára, hogy a Monarchia népeinek nemzeti mozgalmait helyes arányérzóktől vezettetve tárja elénk. Batowski valamennyi könyvét fejlett forráskritika, nagy precizitás jellemzi. Ezek az erényei ebben a munkájában is kifejezésre jutnak. Megszűri a kérdéssel foglalkozó nemzetközi irodalom adatait, sok tévedést helyreigazít, precíz formulázásokra törekszik és az általános fejtegetések helyett mindenkor a tényanyagot vonultatja fel. Batowski könyve nem vizsgálja a Monarchia gazdasági viszonyait, ő a dualista államszerkezet képtelenségét egy fontos körülményből: a heterogén nemzetiségi összetételből származtatja s magyarázza. Láthatóan rokonszenvez a Monarchia népeinek — különösen a szláv népeknek — mozgalmaival, s pozitívumot lát abban, hogy a soknemzetiségű államszerkezet helyébe tisztán nemzeti államokat kívántak állítani. A munka világosan megállapítja a háború alatti nemzeti mozgalmak fő periódusait: 1914 nyara és 1915 tavasza közt találkozunk a Monarchia megnyirbálására irányuló első tervekkel, ezt követi az 1915 tavasza és 1916 ősze közti időszak, melyet a Monarchia helyzetének átmeneti stabilizálódása jellemez, 1916 őszétől a birodalom fokozódó kimerülése és a felszabadító akciók nyomják rá bélyegüket a helyzetre, 1917 őszétől 1918 tavaszáig az Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt alakulnak az események, 1918 tavasza és ősze közé esik a válság betetőződóse. Külön fejezetben tárgyalja a könyv 1918 októberének és novemberének a Monarchia sorsára oly sorsdöntő eseményeit. A dualizmust aláásó mozgalmak közül a szerző időben első helyre teszi a szerb nemzeti mozgalmat, de világosan kimutatja azt is, hogy 1914-ben még a legprecízebb területi követeléseket magába foglaló nagyszerb program sem törekedett a Monarchia szétbomlasztására, mint ahogy a németellenes koalíció, az antanthatalmak egyezményei között sem találkozhatunk hasonló tervekkel. A háború kezdeti szakaszában a központi hatalmakkal szembenálló felek éppúgy, mint a Béccsel szembeforduló nemzeti mozgalmak vezetői is csak egyes részterületek kiszakítását tervezték. Magának a Monarchiának a felszámolása nem tartozott programjukba, s ha ezt a kérdést a Monarchia elnyomott népeinek törekvései szemszögéből vizsgáljuk, magyarázó okként szembetaláljuk magunkat azzal a meggyőződéssel, hogy a hatalmas Német Birodalommal szövetkezett Monarchia minden bizonnyal győztesen kerül ki a háborúból. A cseh, a szerb, a román emigráció teljesen valószínűtlennek tartotta, hogy az antant hivatalos köreiben megértésre találjanak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztásával foglalkozó tervek; inkább arra lehetett számítani, hogy ezek az államok Németország veresége esetén az Osztrák-Magyar Monarchia — természetesen németellenes — erősítését látják időszerűnek. 1914-ben angol és francia kormánykörökben kevéssé érdeklődtek a Monarchia elnyomott népei iránt, keveset is tudtak róluk. A Monarchia fenntartása mellett szólt az a körülmény is, hogy Franciaország és Anglia tartott az orosz befolyás növekedésétől, s ennek legjobb ellenszerét Ausztria-Magyarország jelenthette volna. Még az 1915. április 26-án megkötött nevezetes londoni egyezmény sem irányozta elő a Monarchia felbontását. 18*
