Századok – 1968

Történeti irodalom - Felczak; Waclaw: Historia Węgier (Ism. Niederhauser Emil) 273

TÖRTÉNETI IRODALOM 273 Érdekes, új adalék a lengyel forradalmi munkásmozgalom első világháború alatti történetéhez I. I. Beljakevics tanulmánya, amely a Petrográdon 1916-ban megjelentetett Zieie című forradalmi folyóiratot ismerteti és elemzi. Figyelemreméltó O. Sz. Bejlisz tanulmánya is, amely a bolgár nemzeti mozgalom kezdeteinek nacionalista szellemű felfogásával szemben kibontakozott marxista kritika eddigi eredményeit foglalja össze. Több tanulmány foglalkozik Nyugat-Ukrajna történetével és történetírásával. Közülük Galícia XX. század eleji fejlődésének szovjet-ukrán historiográfiáját ismerteti és elemzi V. K. Oszecsinszkij műve. „Nyugat-Ukrajna dolgozóinak forradalmi küzdelme a szovjet hatalomért, a Szovjet-Ukrajnával való egyesülésért 1918—1919-ben" címmel ír érdekes tanulmányt A. E. Karpenko. A nagyrészt eddig ismeretlen levéltári forrásokra támaszkodó munka az első világháború utáni forradalmi időszak számos új mozzanatával ismerteti meg az olvasót. • Magyarország legújabb történetével foglalkozik Q. M. Kiparenko tanulmánya: „A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány intézkedései a mezőgazdaság terén (1956 november—1957 december)" című, szóleskörű, jobbára magyar nyelvű sajtó- és információs anyagra támaszkodó munka jól foglalja össze a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgáló 1956—1957. évi párt- és kormányintézkedéseket. A tanulmány egyben bizonyítja azt a megnövekedett érdeklődést is, amelyet à szovjet történetírás az utóbbi időben Magyarország, a magyar nép története iránt tanúsít. Mucsi FERENC WAC-LAW FELCZAK: HISTÓRIA WEGIER / (Wroclaw—Warszawa—Krakow, Zaklad narodowy im. Ossolinskich. 1966. 387 1., 4 térkép) MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE A lengyel részről Magyarország iránt megnyilvánuló érdeklődés ós rokonszenv régóta ismeretes jelenség, s így nem meglepő, hogy 25 íves munka jelent meg Lengyelországban, lengyel szerző tollából, Magyarország történetéről. Meglepőbb az, hogy ez nem is az első lengyel nyelvű összefoglalás, mert eltekintve a lengyelre fordított magyar munkáktól (amelyek szép száma ugyancsak ennek az érdeklődésnek a bizonyítéka), az első világháború előtt már megjelent két szintézis lengyel szerzők tollából, az egyik három kötetben, csakhogy persze mindkettő ma már elavult, a lengyel—magyar kapcsolatok fáradhatatlan szakértője, Jan Reychman pedig sokszorosított jegyzetet jelentetett meg a pedagógiai főiskolák számára 1954-ben, ill. 1963-ban. Ezekhez az előzményekhez csatlakozik a nagyközönséghez szóló tudományos népszerű munkájával Waclaw Felezak. A szerző, aki a második világháború idején Magyarországon talált egyidőre menedéket, s itt tanult meg magyarul, eddigi tudományos munkájában is már sokat foglalkozott a magyar történelemmel, 1964-ben jelent meg nagy monográfiája az 1848 előtti magyarországi nemzetiségi kérdésről, s a nemzetiségi kérdés 1848—49-beli jelentőségéről írt tanulmányát folyóiratunk hasábjain is olvashatta az érdeklődő. Nemcsak általában történész, s azon belül is magyarul olvasó külföldi történész, hanem éppen a magyar történelem külföldi szakértője az, aki ebben a könyvben áttekinti a magyar nép fejlődésót. Nyilvánvalóan nem adhatunk tartalmi ismertetést. A tartalomra, vonatkozólag talán csak annyit: az az érzésünk, hogy ha magyar történésznek kellett volna 25 íven összefoglalnia külföldi közönség számára Magyarország történetét, akkor talán másképp osztotta volna el a rendelkezésre álló helyc-fc az egtyes korszakok közt, de akkor is nagyjából ugyanazokat a tényeket, adatokat, neveket kellett volna felsorakoztatnia, mint azt Felezak teszi, s még inkább általában ugyanazt az értékelést adnia az egyes eseményekről és folyamatokról. Ez azt jelenti, hogy a szerző nagyjából történettudományunk mai állapotának, felfogásának megfelelően tekinti át és ábrázolja a fejlődést. Persze hozzá kell tenni ehhez mindjárt azt, hogy a munka — jellegénél fogva — elsősorban leíró, nem elemző, s így az éppen történettudományunk mai állapota mellett vitás kérdéseket általában fel sem veti. Áz anyagot 24 fejezetben helyezi el, mindegyik fejezeten belül alfejezetekkel, amelyek néha csak egy bekezdés erejéig tárgyalnak vala-18 Századok 1968/1—2 I