Századok – 1968

Történeti irodalom - Kemény Zsigmond naplója (Ism. Trócsányi Zsolt) 267

267 TÖRTÉNETI IRODALOM pénztelenség, ellátás hiánya a cseh tartományokból való hadakban türelmetlenséget keltett, egyesek a továbbvonulást sürgették, mások parancs nélkül hazatértek, mert semmiféle nehéz harcok, nélkülözések nem demoralizálnak annyira egy hadsereget, mint a hosszas, értelmetjen tétlenkedós. Az emlékkönyv „Szigetvár emléke" c. negyedik része nógv tanulmányt és egy bibliográfiát foglal magába. Waczulik Margit: Szigetvár 1566. évi ostroma az egykorú történetírásban c. tanulmánya az egykorú forrásokat, majd a hazai és külföldi feldolgozásokat ismerteti és értékeli. Tóth István: A szigeti hős alakja a magyar irodalomban c. tanulmányában sorra veszi a reneszánsz irodalomnak, az eposzok világának, a felvilágosodásnak, a reformkornak, a XIX. század második felének és végül a XX. század irodalmának a szigeti veszedelemhez vagy a szigetvári hős személyéhez kapcsolódó alkotásait, s egyúttal azok irodalomtörténeti értékelését is adja. Elsősorban a két Zrínyi, a szigetvári hős és a költő személye áll azoknak a képzőművészeti alkotásoknak a középpontjában, melyeket Czennerné Wilhelmb Gizella: A Zrínyi család törökellenes harcai a XVI—XVIII. század képzőművészetében c. tanulmányában részletesen ismertet. A főként portrékból, csataképekből, térképekből vagy ezek kombinációjából álló emlékanyag külföldi kiadók szorgoskodáiából és külföldi művészek munkássága nyomán keletkezett. Sziget ostroma és Zrínyi alakja sok hazai és külföldi zeneszerzőnek is témát adott a múlt század elejétől kezdve. Operák, nyitányok, szimfonikus költemények, zongoradarabok és dalok születtek, melyek műfajonkénti és szerzőnkénti ismertetésére Sonkoly István: Zrínyi alakja zeneirodalmunkban c. tanulmánya vállalkozott. A kötetet Babies Andrásné: Szigetvári Zrínyi Miklós bibliográfia c. összeállítása zárja le. Külön csoportosítja benne a XVI. századi, a XVII—XVIII. századi forrásokat és feldolgozásokat, a XIX—XX. századi feldolgozásokat, a kisebb cikkeket, a szépprózai és költői műveket, sőt a megjelenés alatt levő munkákra is utal. A kötet legvégén német nyelvű rövid összefoglalást találunk. ROMÁN JÁNOS KEMÉNY ZSIGMOND NAPLŐJA Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Benkő Samu (Budapest, Irodalmi Könyvkiadó. 1966. 232 1.) Benkő Samu, az erdélyi reformkor történetének kitűnő kolozsvári kutatója ízléses kiállítású kis kötetben tette közzé Kemény Zsigmond 1846-i, pályája első szakaszának lezáródása táján vezetett naplóját. A napló mint forrás az irodalomtörténészek (és történészek) rendelkezésére áll, értékére szükségtelen külön felhívni a figyelmet (Illés Endre terjedelmes cikkben tette meg a napló előző, folyóiratban történt közlése alkalmából); mi Benkő Samunak a kötet nagyobb részét kitevő bevezető tanulmányával kívánunk foglalkozni. Benkő a napló „ürügyén" Kemény egész 1846 előtti pályájáról nyújt képet, az erdélyi reformkor történetének és irodalomtörténetének tömör összefoglalásával. A fiatal Kemény mellett megjelenik a két nagy enyedi professzor: a kantiánus Köteles Sámuel (etikájában központi helye van a szabadság kategóriájának, alapvető emberi ösztönnek tartja; Keményre etikai és filozófiatörténeti gondolatai hatnak elsősorban) s a jogászpolitikus Szász Károly (Kemény jogi felkészültségét nyeri tőle), a haladás ós reakció csataterévé váló enyedi kollégium. Aztán a kép kiszólesül: most már Kemény osztálya, az erdélyi arisztokrácia reprezentánsainak portréi következnek, a kor, a feudalizmus végső válsága faragta vonásaikkal: a konzervatív arisztokrata Bethlen Lajosé, a még úri passzióból vállalkozó Bánffy Pálé, s az ő példáján okuló kemény üzletember Bánffy Ádámé, a katonatisztekként együtt induló s aztán ellentétes pályát futó Haller Ferencé s id. Bethlen Jánosé, s végül az Ujfalvy Sándor emlékirataiból ismert parlagi nemesé. Kemény már hallgatója az 1834/5-i és 1837/8-i erdélyi országgyűlésnek, de politikai pályája érdemben akkor indul, amikor az Erdélyi Híradó szerkesztését elvállalja. Már 1842-ben támadja a megyerendszer gyengeségeit, de akkor még, Kossuth nyomán, felhasználása mellett foglal állást; cikkeiben foglalkozik a sajtónak a politikai cselekvésben vitt szerepével, ellenzéki párt megszervezését sürgeti, párttaktika, megfelelő adott-