Századok – 1968

Történeti irodalom - Szigetvari emlékkönyv. Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára (Ism. Román János) 264

266 TÖRTÉNETI IRODALOM névanyag elég szegényes, alig hatvanra menő, mert a török hódoltság előtt Baranya megye az ország egyik legsűrűbben lakott területe volt, ahol a helynév-adás folyamata már befejeződött, és a régi helyneveket csak kiemelkedő jelentőségű események szoríthatták ki új helynév-adással. Káldy-Nagy Gyula: Török adólajstrom Baranyából a XVI. századból c. tanulmányában, a török adó- és összeírásrendszer ismertetése után, az 1550. és 1579. évi, tehát Sziget eleste előtti ós utáni adóösszeírások 43 helységre vonatkozó adatainak egybevetése alapján tesz megállapításokat. A lakosság számának csökkenése némely helység esetében 25%-ra megy, bár akadnak némi emelkedést felmutató helységek is. A családnevek összehasonlítása pedig a lakosság nagyarányú vándorlását tükrözi. Ahol a lakosság száma emelkedést mutat, ott is a bevándorlás következménye jelentkezik tulajdonképpen. Ezzel a folyamattal párhuzamosan jelentkezik a nőtlenek számának a családfők számához mért aránytalan növekedése. Annál meglepőbb, hogy a terméseredmények ugyanakkor emelkedő tendenciát mutatnak, egyedül a sok munkáskezet foglalkoztató szőlőművelésben mutatkozik visszaesés. T. Mérey Klára: Somogy megye pusztulása Szigetvár eleste után c. tanulmánya a termelőerők XVI—XVII. századi hanyatlását tárja elénk dieális és egyéb összeírások adatainak egybevetése segítségével. Az 1534—1599 közötti időszakban a Somogy megyei jobbágyházaknak mintegy 86%-a pusztult el, a népesség pedig kb. negyedére csökkent, s ebben a tekintetben a Szigetvár elestétől Kanizsa elestóig, azaz az 1566—1600-ig terjedő időszak jelentette a mélypontot. A XVII. század elejével pedig nagymérvű pusztásodás indult, nem csupán a pusztítások, hanem elvándorlás, sőt eltelepítós következtében is. Ennek nyomán csökkent a megye megművelt területe, s egy része vadonná változott vissza a gondozatlanság következtében. A termelőerők további nagymérvű csökkenését okozzák a XVII. századvégi felszabadító háborúk. Egy teljes század termelő munkájára volt szükség ahhoz, hogy a megye lakossága behozza a török hódoltság okozta évszázados lemaradást. Rúzsás Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVI—XVII. században c. tanulmányában a Dunántúl török uralom alá jutott részének mezővárosi fejlődését mutatja be. A dunántúli mezővárosok Sziget elestéig a szőlőművelésnek, a vízi úton folytatott bor-és marhakereskedelemnek, majd a török kincstári bérleteknek köszönhették növekedésüket. A Szigetvárhoz közelebb eső mezővárosok pedig a szigeti kapitányok földesúri joghatósága alá kerültek, s bár földesúri terheik megnövekedtek, a magyar feudalizmussal szemben függetlenebbekké váltak, sőt néhány falu is a mezővárosi szintnek megfelelő fejlődésre juthatott. A XVI. század végére azonban ez a fejlődós megállt, a hódoltsági mezővárosok egy részében török-balkáni nópelem telepedett meg, amely fokozatosan magához ragadta az ipart, szőlőművelést és kereskedelmet, s a török kincstárral való pénzügyietekből is kikopott a magyar elem. Ezzel a folyamattal együtt gyengült a mezővárosi autonómia ós a mezővárosok kulturális jelentősége, a magyar lakosság a mezővárosok perifóriáira szorult, ami végül a mezővárosok települési képének megváltozását is eredményezte. Még nehezebb lett a sorsa azoknak a helyeknek, ahova török-balkáni elem nem települt, mert a török martalóc hadaknak vagy a véghelyek szabad hajdúinak estek áldozatul, egy részük faluvá vagy pusztává süllyedt vissza. A dunántúli mezővárosi fejlődésnek a nyugat-európai városi fejlődéstől való elkanyarodása a XVI. század második felében következett be, a török-baikáni elem betelepedése ós a háborúk miatt. A „Magyarország honvédő harca ós Európa" c. harmadik részben két külföldi szerző német nyelvű tanulmánya tárja fel, hogy milyen defenzív magatartású volt a bécsi udvar a törökkel szemben. Georg Wagner : Maximilian II., der Wiener Hof und die Belagerung von Sziget с. tanulmánya elsősorban a legközvetlenebb egykorú forrásokat használja, mint II. Miksa feljegyzései, levelezése, Schwendi Lázár összefoglaló munkálata stb, annak megvilágítására, miért történhetett meg, hogy a Győrnél táborozó hadsereg, amelynek minden esélye megvolt az eredményes beavatkozásra, tétlenül nézte végig Szigetvár elestét. A magyarázatot egyfelől az uralkodó egyéniségében, másfelől a bécsi udvar úgynevezett „békepolitikájában" találjuk. Ez a politika a Rábán túli területekért nem volt hajlandó áldozatot hozni, s mikor ezt'-a védelmi vonalat nem fenyegette közvetlen veszély, számára céltalanná vált a hadjárat és oszlásnak indulhatott a felgyűlt hadsereg. Cyril Horáőek: Der Beitrag der böhmischen Länder zum Feldzug ' 1566. c. tanulmánya a II. Miksa 1566. évi hadjáratában részt vett, cseh tartományokból való hadak szereplését ismerteti. A cseh tartományok akkori politikai és társadalmi viszonyai közepette, és mert a cseh tartományokat török támadás közvetlenül nem fenyegette, a hadjáratban való részvétel inkább kényszerből, mint önkéntes jószándékból történt. A hadjárat céltalanságának, eredménytelenségének látása, a fellépő járványok,