Századok – 1968
Történeti irodalom - Szigetvari emlékkönyv. Szigetvár 1566. évi ostromának 400. évfordulójára (Ism. Román János) 264
265 TÖRTÉNETI IRODALOM Dunántúl népének a kezünkbe adott Emlékkönyvvel. Az Akadémiai Kiadó pedig a kötet külső kiállításával, a tárgy és tartalom komolyságához illő borító lappal és táblával, szép papírral, gondos műszaki szerkesztéssel, gondos nyomással adótt méltó keretet az emlékműnek. A kötet szerkesztője, s egyúttal előszavának és egyik tanulmányának szerzője Rúzsás Lajos, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének főmunkatársa. A tanulmányok szerzői fele részben péesi, fele részben pedig felkért más magyar és külföldi szakemberek. Az emlékkönyv feladatkörének ilyen szóles értelmezése műfaji vonatkozásban is követendő példa lehçt. Mégis sikerült a szerkesztőnek ezt a sok szerzőtől származó nagy anyagot összehangolnia és arányosítania, anélkül, hogy a tudományos igényről a legkisebb mértékben is le kellett volna mondania. Már a tartalomjegyzékből is kitűnik, hogy a kötettől az ostrom történetének monografikus feldolgozásánál lényegesen többet kapunk. Az előszó tárja elénk a szerkesztő koncepcióját: Szigetvár 1566. évi ostromával elsősorban hadtörténeti szempontból foglalkozott eddig a hazai és külföldi történetírás. Most az emlékkönyv munkatársai arra tettek kísérletet, hogy Szigetvár ostromának okait, lefolyását és következményeit olyan széles összefüggésekre kiterjedően vizsgálják, amilyen széles körben az egykorú közvélemény Szigetvár küzdelmét figyelte, elestének következményeit politikai, gazdasági ós társadalmi vonatkozásban a magyar föld és nép megszenvedte, s emlékét az irodalom és művészet megörökítette ós ébrentartotta. Ennek a célkitűzésnek megfelelően oszlik a kötet mondanivalója négy részre. A „Szigetvár ostroma" c. első rész tartalmazza tulajdonképpen az ostromnak, s ahhoz kapcsolódóan Magyarország honvédő harcának politikai és katonai problematikáját, s a szigetvári hős ezekkel kapcsolatos szerepének és egész pályafutásának ismertetését. Benda Kálmán : Zrínyi Miklós, a szigetvári hős c. tanulmánya Zrínyi életrajzára, mint vázlatra építve, a magyarországi előzmények ismertetésén keresztül jut el az ostromig. Eredményes kísérletet tesz annak pótlására, amivel történetírásunk eddig adós volt: eszményítósektől és túlzásoktól mentes életrajzot és értékelést ad. Igazi reneszánsz személyiséget jelenít meg, akinek pályafutását nagy fények és nagy árnyékok tarkítják, de saját életsorsa, keserű csalódások sorozata, kialakítja benne azt a magatartást, amelyet történelmi helytállásnak szoktunk nevezni. így a nagyszerű halál már nemcsak az események alakulása folytán, hanem jellemének fejlődésébői következőleg is magátólértetődő befejezésnek tűnik előttünk. Benda Kálmán jó szemmel veszi észre azt a minőségi különbséget, ami Zrínyit ós néhány kortársát megkülönbözteti a feudális anarchia korszakának csupán harácsoló képviselőitől. Előbbieknek az ország védelme szempontjából nem létező központi hatalom funkcióját kellett akarva-nem akarva magukra venniök, s önvédelmi harcuk ós egy-egy országrész vagy ügy védelme elválaszthatatlanul egybefonódott számukra. Gökbilgin Tayyib török történetíró: Nagy Szolimán 1566. évi Szigetvár elleni hadjáratának előzményei c. tanulmánya a török történetírás eredményeit foglalja össze az ostrom kezdetéig. A török történetírás máig sem tudott egységes álláspontra jutni Szolimán hadjáratának indítóokaira nézve. Egyesek szerint Szigetvár provokálta azt ki határmenti szüntelen dulásaival, mások szerint az csak epizód volt a távolabbi eél, Győr és Komárom ostroma előtt, más vélemények szerint pedig a hitetlenek elleni harc vallási parancsának kívánt ismét eleget tenni. A legfontosabb oknak mégis azt tekintik, hogy hűbéresének, János. Zsigmondnak kívánt a hadjárattal segítséget nyújtani. Bende Lajos: Sziget ostroma 1566-ban c. terjedelmes tanulmánya adja a vár és az ostrom részletes leírását. Bevezetésében a vár és környéke topográfiáját, építéstörténetét, építészeti leírását és hadászati értékelésót kapjuk. Zrínyi, kémei útján szerzett értesülések alapján, idejében előkészítette a várat az ostromra. Egyedül katonája volt kevés, ami jó részben oka lett a vár elestének. A vár ostromának minden részletre kiterjedő ismertetése során a szerző a korábbi forrásközlések és feldolgozások megállapításait több helyen korrigálja és kiegészíti alapos helyismeretén és a különböző források egybevetésén nyugvó következtetésekkel. A vár- hosszas ostrom elviselésére alkalmatlan volt, és csak egy idejében érkező felmentő sereg menthette volna meg. Mint tudjuk, a Győr mellett táborozó sereg megtehette volna ezt, vezérei azonban tótlenül nézték a szigeti tragédiát, mert az osztrák politika Magyarországot a birodalom gyepűjének tekintette. Az emlékkönyv második része a török hódoltság emlékeit és következményeit tárja elénk, négy tanulmányban, Baranya és Somogy megyére, illetve az egész Dunán* túlra nézve. Reider Camillo: A török hódoltság emléke a baranyai helynevekben e. tanulmányában olyan földrajzi helyneveket gyűjtött össze, melyek egy-egy földterület török által való birtokbavételének, vagy egy-egy török, tatár pusztításnak az emlékét őrzik. Ez a
