Századok – 1968

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191

202 JU. I. SZEMJONOV mykénei társadalom sorsa nem kivétel. Ugyanilyen sorsra jutott a krétai osztálytársadalom, valószínűleg a Harappa-civilizáció is az Indus völgyében, és az afrikai, amerikai korai osztálytársadalmak egész sora. A mykénei társadalom pusztulása után bizonyos idő múlva újra kezdődött az alacsonyabb rendű társadalmi organizmusok elsődleges osztálytársadalmi organizmusokká szintetizálódása. Példa erre az ún. theseusi synoikismos Attikában. Ennek eredményeként létrejött az összattikai elsődleges osztálytársadalmi organizmus. Ugyanilyen folyamatok zajlottak le Görögország többi területén is. De a létrejött i'ij elsődleges osztálytársadalmi organizmusok, bár fejlődésük első szakaszaiban a nomoszokra emlékeztetnek, a későbbiekben egyre jobban különböznek azoktól: aránylag gyorsan elvesztik a föderatív jelleget és egységes organizmusokká válnak. Ezen új típusú elsődleges osztálytársadalmi organizmusok megjelölésére nem szükséges új nevet alkalmaznunk. Már régen poliszoknak nevezik őket. Hogy az i. е. I. évezredben Görögországban a fejlődés más jelleget nyert, mint Egyiptomban, Sumerban stb., ennek a termelőerők magasabb színvonala az oka. A nomoszok, véleményünk szerint, a réz- és bronzkor, a poliszok pedig a korai vaskor osztálytársadalmára voltak tipikusan jellemzők. Míg a nomoszok patriarchális-prefeudális organizmusok voltak, addig a poliszok rabszolgatartók. Maga Görögország аz i. е. I. évezredben társadalmi konföderáció volt. Néhány különböző típusú föderációt foglalt magába: a peloponnezoszi szövetséget ós a dóloszi szövetséget, melynek föderatív társadalmi organizmussá fejlődése hozta létre az athéni tengeri nagyhatalmat. Poliszként, de nem izoláltan, hanem eleinte poliszok viszonylag kis föderációjának tagjaként lépett a történelem porondjára az ókori Róma is. Az elkövetkező hódítások eredményeként Róma uralma alá került Itáliában, és messze amiak határain túl különböző társadalmi organizmusok, azok föderációinak és rendszereinek egész sora. Eleinte e rendkívül bonyolult konglomerátum fejlődését az elkülönülés tendenciájának erősödése jellemezte. A poliszok kezdeti föderációjának szakadatlan, egyre újabb és újabb társadalmi organizmusok bekapcsolódásának eredményeként létrejövő növekedési folyamatával egyidőben ment végbe e föderáció magjának föderatív organizmussá alakulása és a föderáció kibővülésével összefüggésben e mag szüntelen növekedése. Mindennek következtében a régi politikai formát, amely ellentmondásba került a fejlődés követelményeivel, új váltotta fel: a köztársaság átadta helyét a császárságnak, melynek további fejlődéi teljesen más irányban történt; kezdett erősödni az elkülönülési tendencia. Ennek volt egyik következménye a birodalom szétszakadása nyugati és keleti császárságra. Az elgyengülő nyugat-római császárság végül elpusztult, és romjain új — már nem rabszolgatartó, hanem feudális, pontosabban feudálissá váló — társadalmi organizmusok keletkeztek. A feudalizmus útján meginduló fejlődés az i. u. I. évezredben nemcsak a volt nyugat-római császárság területeire és a továbbra is fennálló kelet-római császárságra, hanem Kelet-Európa egész sor, a nemzetségi társadalomból az osztálytársadalomba való átmenet stádiumában levő népére jellemző, többek között a keleti szlávokra is. Tehát amíg a réz- és bronzkorszakban patriarchális-prefeudális, a korai vaskorban rabszolgatartó társadalom jön létre, addig a közép-vaskorban az osztályviszonyok fejlődése a feudalizmus irányába mutat.20

A feudális társadalom keletkezésének alapvető törvényszerűségei a „legtisztább" formában véleményünk szerint a keleti szlávoknál érvényesültek. A kialakuló vagy talán már ki is alakult elsődleges osztálytársadalmi organizmusok itt valószínűleg a „Poveszty vremennih let"-ben felsorolt társadalmi képződmények voltak, amelyeket régebben törzseknek neveztek, de amelyek valójában — ahogy ma a szovjet tudósok többsége elismeri — törzsek feletti egyesülések voltak.2

1

Maga a krónikaíró ezeket sehol sem nevezi törzseknek, az egyetlen szó, amellyel megjelöli őket: a „terület" („Drevljan föld", „Szlovén föld" stb.).2

2

Minden valószínűség szerint eleinte valamennyi keleti szláv terület föderációt alkotott. A közép-vaskorban keletkező osztálytársadalom jellemző sajátossága, hogy csak aránylag nagy területek közötti föderatív társadalmi organizmus formájában szilárdulhatott meg véglegesen. Ennek kialakulásához viszont elengedhetetlenül szükséges volt, a föderációt alkotó területek közül akár csak néhánynak is a politikai egyesülése. Az "Ju. I. Szemjonov: Az osztálytársadalom első formájának kérdéséről. Ucsonyle Zapiszki Krasznojarszkogo Pedagógieseszkogo insztituta. 9. köt. 1. sz. 1957 (orosz nyelven). 21

P. N. Trelyakov : Az óorosz törzsek letelepedése a régészeti leletek alapján. Szovjetszkaja Arheologija. (SzA) 1937. 4. sz. 49. 1.: A. V. Arcihovszkij : A krónikák és kurgánok védelmében. Uo. 53. 1.: B. A. Bibakov: Az óoroszok. SzA. 1953. 17. sz. 25.1.: O. F. Szolovjova : A szláv törzsek szövetségei a VIII — XIV. századi régészeti anyagok alapján. SzA. 1956. 25. sz. 138., 167. 1. 22

Poveszty vremennih let (Őskrónika 1. rész.) Moszkvc — Leningrád, 1950. 12., 40 — 43., 53. 1. (orosz nyelven)