Századok – 1968

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191

A „TÁRSADALMI ORGANIZMUS" KATEGÓRIÁJA ÉS JELENTŐSÉGE 199 A nomoszok föderációjának további fejlődése egészében a nomoszokfeletti föderatív társadalmi organizmussá alakulás irányában haladt, a föderációt alkotó autonóm nomoszi organizmusok eseteben szuborganizmusokká alakulás, vagyis a keletkező nagy organizmus autonóm alcsoportjaivá válás irányában. Az ilyen nagy, másodlagos osztálytársadalmi organizmusok keletkezése hozza létre a társadalom további fejlődéséhez a legkedvezőbb feltételeket, ezért fontos lépést jelent előre. Az elsődleges osztálytársadalmi organizmusok föderációjának átalakulása nagy másodlagos osztálytársadalmi organizmussá, bonyolult és ellentmondásos folyamat, melyet egészében az egyesülésre irányuló tendencia túlsúlya jellemez; noha koránt sincs kizárva egyes pillanatokban az elkülönülési tendencia felerősödésének lehetősége. Hogy az egyesülési tendencia teljesen megvalósuljon, ahhoz szükség volt valamennyi nomoszi organizmus politikai egyesülésére, s ez rendszerint úgy ment végbe, hogy egyik nomosz kiemelkedett a többi közül, a többi pedig ennek alárendeltje lett. Ez önmagában véve azonban még távolról sem egyenlő a föderatív társadalmi organizmus kialakulásával, bár azt hatalmas mértékben elősegíti. A nomoszok az egyesülés után is megmaradhatnak autonóm társadalmi organizmusoknak, de ebben az esetben az egyesülés nem tartós. A nomoszi organizmusok átalakulási időszaka föderatív organizmussá különböző politikai egyesülések alakulásának és széthullásának folyamata, az egyes nomoszok és azok csoportosulásainak harca a hegemóniáért, s befejező szakasza pedig a nagy állam megalakulása, amely csak akkor válhat tartóssá, ha befejeződött a föderatív organizmus kialakulása. Különböző konkrét-történeti körülmények között a nomoszok föderációjának társadalmi organizmussá alakulása másképpen, más és más ütemben ment végbe. Egyes esetekben lassan folyt (Sumer), másutt viszonylag gyorsan befejeződött (Egyiptom), amit láthatóan elősegített az, hogy az egyiptomi nomoszok a sumer városállamoknál kisebb méretűek voltak, továbbá az az égető szükség, hogy az egész Nílus völgyében egységes öntözési rendszert hozzanak létre. Az összegyiptomi társadalmi organizmus keletkezési folyamatának végleges befejeződése minden valószínűség szerint a Korai Birodalom időszakára tehető (i. e. kb. 3000—i. e. kb. 2800). Körülbelül a III. dinasztiától — az Óbirodalomtól — kezdve már kétságtelenül nem társadalmi organizmusok föderációjával van dolgunk, hanem a tényleges összegyiptomi társadalmi organizmussal, amely azonban nem egységes, hanem föderatív jellegű volt. Bizonyos mértékben az Óbirodalom egész történelmének folyamán érvényesült az elkülönülés irányába ható tendencia. Ez a VI. dinasztia idején fokozatosan erősödni kezd, és végül betetőződik. A nomoszok újra átalakulnak tái-sadalmi organizmusokká. Az i. е. XXIII—XXII. században az összegyiptomi társadalmi organizmus szétesik, eltűnik, Egyiptom nomoszi organizmusok föderációjává válik. Bizonyos idő múlva Egyiptomban újra elkezdődik az egyesülési tendencia erősödése, ós a XI. vagy még inkább a XII. dinasztia uralkodói alatt új összegyiptomi társadalmi organizmus megalakulásához vezet — a Középbirodalomhoz. De ebben is, a XIII. dinasztiától kezdve jelentkezik az elkülönülési tendencia erősödése, aminek eredményeképpen az ország a hikszoszok uralma alá kerül (i. e. 1700 körül). A hikszosz hódoltság idején Egyiptom már nem társadalmi organizmus, hanem nomoszi és nomoszokfeletti organizmusok föderációja, melyek harcolnak az idegen uralom ellen és ugyanakkor az ország egyesítéséért is. A XVÍII. dinasztia idején (i. е. XVI—XV. század) létrejön az új összegyiptomi társadalmi organizmus — az Újbirodalom. A XIX. dinasztia végétől kezdve Egyiptomban újra felélénkül az elkülönülési tendencia, és az i. е. XII. századra Egyiptom gyakorlatilag újra néhány kisebb társadalmi organizmusra esik szét. Ily módon az 0-, Közép- és Újbirodalom periódusai nem egy társadalmi organizmus fejlődésének három szakaszát jelentik, hanem három különböző társadalmi organizmus létezésének és fejlődésének korszakát, melyek keletkezésének, virágzásának és pusztulásának megvan a maguk külön története. Egyiptomban a réz- és bronzkorszak folyamán hol az egyesülési, hol az elkülönülési tendencia periodikus felerősödése, ós ezzel párhuzamosan a nomoszi organizmusok föderációja ős az összegyiptomi társadalmi organizmus létezésének szabályosan váltakozó korszakai figyelhetők meg. De a már elért fokra való visszatérés Egyiptom történetében minden alkalommal új alapon történt, ezért nem volt ismétlődés: az, ami kívülről ciklusra emlékeztet, a valóságban spirálmenet volt. Az egyesülés és az elkülönülés tendenciájának periodikusan változó felerősödése, és ezzel kapcsolatosan a nagy nomoszokfeletti társadalmi organizmusok keletkezési ós pusztulási periódusainak változása a réz- és bronzkorszak századaiban valamennyi osztálytársadalom fejlődésében megfigyelhető, és a patriarchális társadalmi-gazdasági formáció fejlődésének/

fontos törvényszerűségét jelenti. Nincs lehetőségünk részletesen kitérni e periodikus változások belső mechanizmusára, csak megjegyezzük, hogy véle-