Századok – 1968

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191

200 JV. I. SZEMJONOV menyünk szerint ezek alapját mindenekelőtt a patriarchális és a prefeudális társadalmi gazdasági rend közötti kölcsönviszony változása adja. A nagy, nomoszokfeletti társadalmi organizmusok létezésének korszakait a patriarchális függő viszonyban álló termelők számának gyors növekedése jellemzi az ugyanilyen gyorsan csökkenő számú prefeudális függő viszonyban levők rovására. Szóthullásuk korszakaiban pontosan az ellentétes folyamat kerül túlsúlyba : a patriarchális függésben levő termelők átalakulása prefeudális függőviszonyban levőkké. Mindez arról tanúskodik, hogy bár a réz- és bronzkorszak két társadalmi-gazdasági rendje közül a patriarchális volt a vezető, a prefeudális sem csak egyszerű pótlék az elsőhöz képest, hanem elválaszthatatlan része a társadalmigazdasági struktúrának. Éppen ezért az osztálytársadalomnak ez első létezési formáját véleményünk Szerint helyesebb nem egyszerűen patriarchális, hanem patriarchálisprefeudális társadalmi-gazdasági formációnak nevezni. Mivel a nagy, nomoszokfeletti organizmusok és a nomoszi organizmusok föderációjának váltakozása a patriarchális-prefeudális társadalom társadalmi-gazdasági struktúrájában végbemenő törvényszerű változásokkal függ össze, teljesen érthető, hogy a réz- és bronzkorszak valamennyi osztálytársadalmának történetében ugyanúgy megfigyelhető. Egyiptom csak azért ugrik ki közülük, mert ez a törvényszerűség itt jelentkezett a „legtisztább" formában. Más társadalmak fejlődésében e törvényszerűség megnyilvánulását gyakran jelentős mértékben eltakarják a külső jelenségek. Mint már megállapítottuk, a réz- és bronzkorszak osztálytársadalmai viszonylag nem nagy szigetek voltak a fejlődós alacsonyabb fokán, többnyire a nemzetségi rend felbomlásának stádiumában élő népek tengerében. A nagy, nomoszokfeletti társadalmi organizmus uralkodó osztálya számára a szomszéd törzsek és népek a rablás és erőszak tárgyai voltak. Az elkülönülésre, a nomoszokra való széthullásra irányuló tendencia növekedésekor azonban a szomszédok aktív támadókká váltak. Végeredményben a nagy társadalmi organizmus nemegyszer még mielőtt nomoszi organizmusok föderációjává változhatott volna, hódítók uralma alá került, különösen abban az esetben, ha szomszédja egy másik, éppen hatalma tetőpontján álló, nagy másodlagos osztálytársadalmi organizmus volt. Ez azt a benyomást kelti, hogy a hódítás a lényeg, ha az nincs, az adott nagy társadalmi organizmus nem pusztult volna el. Valójában a hódítás csak meggyorsította a már elkezdődött folyamatot. E sajátos „periodikus törvény" működését, a jelentkezését nagy mértékben elleplező külső jelenségek egész tömege ellenére is végigkísérhetjük a réz- ós bronzkorszak valamennyi osztálytársadalmának fejlődésében. Megmutatkozik ez a törvény többek között az ókori Mezopotámia történelmében is, bár nem olyan szembetűnően, mint Egyiptomban. Az i. е. XXX—XXIV. századi Sumerban harc folyt a hegemóniáért, nomoszokfeletti politikai egyesülések alakultak és szűntek meg. Az i. е. XXIV. században létrejött a Szargónok állama, azután a gutiak rövid uralma után Sumer és Akkád újra egyesültek a III. Űr dinasztia (i. e. 2132—2024) uralma alatt. Az i. е. XXI. század végétől az i. е. XVIII. század közepéig Mezopotámia egész sor egymással harcoló államból állt. Az e periódus végén keletkező hatalmas Ó-Babilóniai birodalom az i.e. XVI. századig állt fenn, akkor Babilont meghódították a kassziták. Az i. е. XII. században bekövetkező rövid felemelkedés után Babilónia újra hanyatló periódusba lépett, és csak az i. е. VII. században, már a korai vaskorszakban jött létre újra a hatalmas Új-Babilóniai birodalom, amely aztán az i. е. VI. században pusztult el a perzsák csapásai alatt. Ugyanez a törvényszerűség nyomon követhető az ókori Kínában is. Az i. е. XIV— XIII. század a Jin társadalom virágzásának kora, amely az i. е. XII. századra elgyengül és elpusztul, s felváltja a Nyugati-Csou társadalma. És ekkor az elkülönülési tendencia növekedésének eredményeképpen az i. е. VIII. századra egész sor önálló birodalomra hullik szét. Csak a vaskorszakban kezdődik újra az egyesülési tendencia megerősödése, és az i. e. III. században létrejön a központosított Csin császárság. Vannak adatok, melyek arra engednek következtetni, hogy az ún. maya óbirodalom virágzási korszakában lét tezett a birodalomhoz tartozó valamennyi városállamot tömörítő politikai egyesülés.13 A későbbiekben a maya óbirodalom hanyatlani kezd, a maya városok, amelyek a mai Guatemala területén helyezkedtek el, szétszóródnak, kiürülnek. De még az óbirodalom virágzása idején maya városállamok jelennek meg Yucatan területén, létrejön az ún. maya újbirodalom, melynek első évszázadai a hegemóniáért folyó harcban telnek el egyes városállamok és azok csoportosulásai között, mely harc betetőződéseként létrejön politikai egyesülésük. Az ezután bekövetkező szétdaraboltság időszaka egészen a spanyol 13

Egyiptomtól, Sumertól, Kínától eltérően a mayáit osztálytársadalma jóval a fém megjelenése előtt keletkezett. A maya óbirodalom teljes egészében a kőkorszakra esik. Ekkoriak Közép-Mexikó első osztálytársadalmai is. Mindez nem is teszi olyan valószínűtlenné azt a feltevést, hogy a neolit-kori Jericho és Katal-Kujuk társadalmai osztályjellegűek voltak.