Századok – 1968

Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158

ADALÉKOK AZ 1883. ÉVI ANTISZEMITA ZAVARGÁSOKHOZ 177 tiili volt, ahol a zsidó bérlők és kereskedők ellen, a másik az északi megyékben volt, ahol elsősorban a Galíciából betelepülő zsidó kiskereskedők, pénzkölcsönzők ellen irányult az ellenszenv. Ami a mozgalmak résztvevőinek szociális összetételét illeti, forrásaink azt tanúsítják, hogy a zavargások az „úri középosztály" köréből indultak ki; fogékony követőkre leltek a deklasszált kispolgári elemekben, és viszonylag széles, változó összetételű néptömegekre is kiterjedtek. A tüntetők többsége — a dolog természete szerint — nem a mozgalmat szító vagy vele rokonszenvező urakból, hanem iparoslegényekből, napszámosokból, a falvakban kiuzsorázott parasztokból került ki. A forráselemzés világosan kimutatja, hogy a népi bázisú mozgalmakban a kizsákmányolás elleni ösztönös tiltakozás különböző formái nyilvánultak meg — olyan időszakban, amikor a feudális maradványokkal súlyosbított tőkés kizsákmányolás, az uzsora, a földesúri önkény mind nyomasztóbban nehezedett a néptömegekre, de a szocialista eszmék és szervezetek még nem jutottak el hozzájuk. Erre vallanak különösen a somogyi események, amelyek indulásukban, és a zalai események,- amelyek kifejlődésükben túlnőttek az antiszemiták által elképzelt határokon — a kor hivatalos kifejezésével élve —, veszélyeztették a „vagyonbiztonságot", vagyis általában a gazdagok, így a földbirtokosok biztonságát, a magántulajdon sérthetetlenségét is. Az osztályharcnak ezt a burkolt és torz formáját még inkább eltorzította a városokban a lumpen-elemek, a falvakban a „szegénylegények" bekapcsolódása a tüntetésekbe, akiket mindenekelőtt a harácsolás vezetett. Ezeknek a tevékenysége azért is szembetűnő, mert őket tudta legnagyobb mértékben aktivizálni a hangadó úri réteg. A társadalomtörténet igen fontos kérdése, hogy kik szervezték ezeket a megmozdulásokat. Ha megvizsgáljuk az eseteket, a zavargások szervezőire, a felbujtókra történő sok esetben homályos hivatkozásokat, szembetaláljuk magunkat a rejtélyes „úri emberekkel", „polgári ruhába öltözött egyénekkel", akik az események közvetlen irányítói. De vannak konkrétabb adataink is: a csurgaszi csárdát Kovács Béla kántortanító vezetésével támadták meg, a Selmecbányái zavargás szervezője és vezetője Tomcsányi Károly jegyzősegéd volt, Csurgón cigányzenés, módszeres, szervezett rablást vezettek ismeretlen „úri emberek". Ilyen volt a helyi vezetés. Az antiszemiták vezérkarához tartozók nem álltak a tüntetők élére, a háttérbe húzódva izgattak, mint Simonyi Iván Pozsonyban, Verhovay Gyula Badacsonyban stb. Az antiszemita mozgalom vezérkarából és a helyi vezetők társadalmi összetételéből megállapíthatjuk, hogy az első antiszemita hullám elindítói, szervezői, vezetői a lecsúszott kisbirtokos dzsentri, hivatalnok-értelmiségi, kispolgári deklasszált elemekből' kerültek ki. Ezeknek nagy befolyásuk volt az egyszerű népre, mert szereplésükkel mintegy legalizálták a mozgalmat.6

6 Megegyezik ezzel a képpel az 1884. évi választási mozgalmak antiszemita vezérkarának, szónokainak, korteseinek szociális összetétele, amelyet egy másik tanulmányban ismertetünk.6

7 Nem telt el, csak másfél évtized a kiegyezéstől, s az országban sokféle elégedetlenség halmozódott fel. Ellenzékiség az egész kiegyezéssel szemben, ellentét a nagybirtokos rendszerrel, az urakkal szemben és ellentétek a kifejlődő kapitalizmus következtében. Ezt a sokrétű, felgyülemlett elégedetlenséget használta fel és ki — amint láttuk — a lesüllyedő, eladósodó úri réteg, hogy egy irányba, a saját ellenzékiségének megfelelő irányba vezesse, és ezzel közvéleményt toborozzon a saját retrográd antikapitalista ellenzékiségének. Ez a réteg egyedül gyenge volt ahhoz, hogy ebben a korszakban tartós, szervezett tömegmozgalmat hozzon létre, mert ekkor még nem állt mögötte a nagybirtokos uralkodó osztály, a néptömegek pedig hamarosan a kibontakozó szocialista, ill. agrárszocialista mozgalmak felé fordultak. így a mozgalom a 80-as évek második felében elcsendesedett. A mozgalmat kiváltó okok, és az azt létrehozó társadalmi erők megmaradtak. Az a réteg, amelynek ellenzékisége az antiszemitizmusban öltött formát, az évtizedek folyamán kiszélesedett. A politikai antiszemitizmus lemerült ugyan a politikai élet felszíne alá, de ott lappangva tovább élt, majd évtizedek múltán pusztító erőként bukkant újra elő. " A zavargások után lefolytatott perek során több esetben előfordult, hogy a helybeli parasztság „az egész dolgot teljesen tréfának tartotta, mint amely szükséges, hogy a külső törvényes formáknak elég tétessék. Uton-útfélen lehetett hallani ily féle nyilatkozatokat: »Hát azt hiszi kend, hogy az urak nem örülnek azon, hogy a zsidókat ütjük«... A nép teljesen el volt ámítva azzal, hogy minden zavargás .. „ melyet a zsidók ellen intéznek, felsőbb jóváhagyást fog nyerni." Somogy, 1883. okt. 2. Zsidóellenes mozgalmak a Dunántúlon e. cikk. - " Kubinszky Judit: Az Antiszemita Párt megalakulása és részvétele az 1884-es választásokon. Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve 1964 — 65. 12 Századok 1968/1—2