Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
152 JACQUES LE GOFF heraldikáról: „A címerek történetét be kell a társadalomtörténetbe illeszteni . . . szeretnénk, ha a çimertan végre hajlandó volna, mint nemrég a numizmatika tette, kilépni a megszokott szűk kerékvágásból, amelyre túl hosszú időn át korlátozódott."51 E megújult, új munkaeszközökkel felszerelt, a teljes, globális történelemre irányuló, más, az emberrel foglalkozó tudományágakkal érintkező és ebből gazdagodó történettudomány ügyét akarta elősegíteni az Annales azzal, hogy kollektív vizsgálatok, ankétok rendezését javasolta. Csak ilyenek képesek a történeti kutatást döntő mértékben előbbre vinni, mivel megsokszorozzák a munkában résztvevők számát, közreműködésre bírják a különböző kutatókat, történészeket, akik a kronológia, a földrajz, vagy más tudományágak szakértői, de mind egyazon problematika köré szerveződnek. A történész egyéni, kézműves jellegű munkáját fel kellett váltani vagy mindenesetre ki kellett egészíteni a szakmai együttes kollektív munkájával. A mindaddig egyéni dolgozószobák szűk terére korlátozott történész-munkát ki kellett szélesíteni, és átvinni műhelyekbe. Maga a folyóirat az alap-kiindulást szándékozott megadni e vizsgálatok számára. Mint az 1929. évi első szám írta: „Kiválasztani néhány fontos dokumentum-típust, mindegyikről, példák segítségével, főleg gyakorlati tájékozást nyújtani; levonni néhány kritikai értelmezési elvet az ilyen forrásokkal történt első találkozásból ..." A kollektív vizsgálatok különböző fajtái közül az első szám az alábbiakat idézte: összehasonlító táblázatokat készíteni a pénzváltók és a pénzügyi igazgatás által használt pénzek értékéről, megfogalmazni és felsorolni a számadáskönyvek és könyvviteli segédeszközök kiadásával kapcsolatos elvi problémákat, felszerelni az ártörtónetet forrásokkal és módszerekkel, tanulmányozni az eke különböző formáit, statisztikákat készíteni. Első lépésként az Annales a parcella-térképek, a kataszter anyagát--illetően javasolt kollektív vizsgálatot.5 2 A pontosan körülírt témákkal foglalkozó, számos ankét között kettő volt nagyobb igényű, olyan, amely ma sem merítette még ki forrásait. Egyikük pedig néhány év óta újra jelentős tevékenységhez jutott. A nemességek problémájáról 1936-ban megindított ankétról van szó.5 3 A másik nagy ankét, amely az előző évben, 1935-ben indult, a technikatörténettel foglalkozott.5 4 Lucien Fèbvre megjegyzéseivel indult és, mintaként, mindjárt két tanulmányt is kezébe adott az olvasóknak: Marc Bloch ,,A vízimalom kialakulása és elterjedése"55 és Guilleux Roërie „A kormánylapát átalakulásai"56 c. írását. Sőt mindjárt koronát is tett e kiindulásra Marc Bloch cikkével a „középkori »találmányokról«"; ez utóbbi címében külön fontossággal bírt az idézőjel, amelybe Marc Bloch a „találmányok" szót helyezte.67 De az Annales a technikatörténetet is a legszélesebb értelemben vette. Először is nem korlátozta az anyagi technika szintjére. 1934-ben így írtak az Annales szerkesztői: „Technika, — már többször sor került itt e szóra. Mindig abból a célból, hogy megnézzük: tanulmányainkban megadják-e azon élő realitásoknak, amelyeket jelöl, az őket megillető helyet. A szónak nem pusztán anyagi értelme van. Az ügyintézésnek is megvan a maga technikája."5 8 Az Annales, Henri Pirenne ihletésére, különös figyelmet szentelt az intellektuális technika, a gondolkozásbeli felszerelés problémájának. Másrészt viszont mindig igyekezett a technikát gazdasági és társadalmi feltételei közé illesztve vizsgálni, hiszen valódi történeti jelentősége csak így mérhető le. 1935-ben Lucien Fèbvre a falusi kovácsműhelyről javasolt ankétot, mint olyan valamiről, amely megfelel egy bizonyos technikai színvonalnak, egy bizonyos gazdálkodási típusnak és egyben sajátos társadalmi mikrokozmoszt képvisel: „a falusi társadalom állandó parlamentjét".59 Marc Bloch és Lucien Fèbvre azt szerette volna, ha ezt az knkét-programot, legalább részben magukévá tették volna azon nagy, nemzetközi történész-kongresszusok, amelyeknek az Annales különös figyelmet szentelt a háború előtt, mert azt remélte, hogy itt győzelemre lehet majd segíteni az olyan fajta nemzetközi együttműködés ügyét, aminőt fontosnak tartott volna. Meg kellett azonban állapítaniok, hogy e rendbe nem szedett gyűléseken a rutin, a bőbeszédűség, az üres dogmatizmus, a gópiessóg válik uralkodóvá. Egy alkalommal megkísérelték e kongresszusok egyikét, a zürichit, 1938-ban, megfelelő irányba terelni. Az 1936. évi első számban Marc Bloch és Lucien Fèbvre a nemzeti történész-bizottságok programjai közül megbírálta azt a kettőt, amely addig " 1936, 570. 1. 52 1929, 58-59. 1. " 1936, 238. sk. 1. "1935, 531-535. 1. 65 1935, 538-563. I. "1935, 584-583. 1. "1935, 634-643. 1. " 1934, 133. I. "1935, 603-614. 1.
