Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
VAN-E ANNALES-ISKOLA ? 153 nyilvánosságra jutott, a francia és a szovjet bizottság programját. A gazdaság- és társadalomtörténet vonatkozásában sajnálkozásukat fejezték ki a társadalmi struktúrák vizsgálatának majdnem teljes hiánya miatt: ,,A francia bizottság programja — írták — néma hallgatással mellőzi e problémákat, a szovjet bizottság programjában meg alig van másról szó, mint »mozgalmakról«, »forradalmakról«, esetlegességekről. Pedig a társadalmi elemzés egyike a legelmaradtabb történelmi diszciplínáknak, és azoknak, amelyeket a leginkább kellene bátorítani." Az Annales a maga részéről az alábbi programot javasolta a gazdaság- és társadalomtörténet terén : 1. A mezőgazdasági területek és rendszerek felvázolása. 2. A nemesség, közelebbről a nemesi osztály eredete, differenciálódása, meghatározása Nyugaton a középkorban. 3. A technika fejlődése Európában a tudományos technika kialakulása előtt. Az anyagi találmányoknak és, még általánosabban, a technikai eljárások összességének a társadalmak történetére gyakorolt hatása. 4. A majorsági föld és jobbágytelek arányának változásai a feudális birtokfendszer fejlődése folyamán. 5. A céhek (corporations de métier, Zünfte, craftguilds) neve alatt egybefoglalt, különböző társadalmi formák osztályozása.60 E program nem kis részben ma is időszerű ... Talán sikerült érzékeltetnem, milyen volt az a történelem és történetkutatás, amelyet az Annales a háború előtt elősegíteni igyekezett: technikában gyökerező, erősen gazdaságra alapozott, de szükségképpen társadalomtörténetté fejlődő. De azért ekkoriban is érezhető az Annales hasábjain, és éppen Marc Bloch és Lucien Fèbvre írásain valami nosztalgia, arra, hogy a történelmet egy másik oldalról is megpróbálják felderíteni, hogy egy másikat is meghódítsanak azok közül, amiket Marc Bloch a történészek „vadászterületeinek" nevezett. Az érzelmek és mentalitások történetéről van szó. 8 ami talán a legkülönösebb: Marc Bloch és Lucien Fèbvre láthatólag kísértést éreztek arra, hogy a történelem e területét, e rétegét tekintsék a történelem legmélyebb, legtöbbet mondó szintjének, amely a legigazibb okokkal és magyarázatokkal szolgál, — a történelem végszavának. Mindegyik meg is kísérelte egyébként, hogy példát adjon az ilyen típusú történetírásból: Marc Bloch a feudális társadalomról, Lucien Fèbvre pedig Lutherről és főként Rabelaisról írt munkájában. Marc Bloch már 1929-ben utalt „a gondolat és kollektív érzésvilág nagy áramlatainak mélységben mozgó történetére".61 1941-ben Lucien Fèbvre valóságos felkutatási programot körvonalazott a történelem e szintén érintetlen területe számára. Először is különleges érdemének tekintette kollektív, „tehát történeti" jellegét. Azután körvonalazta forrásbázisát, amely morális vonatkozású kútfőkből (igazságszolgáltatási iratok, kazuisztika), továbbá művészeti (nevezetesen ikonográfiái) és irodalmi kútfőkből állítható össze. S hozzátette: „Amíg nem rendelkezünk oly történész-művekkel, amelyek a lélektani kutatások legújabb helyzetéről is tájékozottak, addig nem lesz lehetséges történelem. Hiányzik, gondoljuk csak el, a szerelem története, hiányzik a halál története, a kegyesség története, de a kegyetlenségé és az örömé is."82 Lucien Fèbvre halála évében, 1966-ban még három oldalas írást tett közzé az Annales hasábjain e cím alatt: „Egy érzelem: a biztonságérzés igénye történetéről."63 S akadt, az Annales saját körében, aki ezt az utat követte. Hála Alberto Tenenti munkájának, ma már rendelkezünk ahalál történetének első, mesteri vázlatával.64 Alphonse Duprout a kollektív gondolkozás, a mélylélektan problémáinak felderítésében halad előre.65 Robert Mandrou a népszerű irodalomban keresi a mentalitások nyomát.66 Marc Bloch és Lucien Fèbvre kísértést éreztek arra, hogy e mélységben keressék magát a történelem végső mozzanatát. Lucien Fèbvre ezt írta 1933-ban: „Ami dédszüleinket mássá tette, mint mi vagyunk, az mentalitásuk volt, még inkább, mint életkeretük."67 1934-ben pedig Marc Bloch e címet adta Eli Heckscher nagy munkájáról írt ismertetésének: „A merkantilizmus: egy szellemi állapot."68 •"1938, 44-48. 1. " 1911, 5. sk. 1. "1929, 241. 1. " 1956, 244—247. 1. " A. Tewnti: La vie et la mort à travers l'art du XVe siècle (Cahier des Annales). Paris, 1952; és uő: Il senso délia morte e l'amore délia vita nel Rinascimento. Torino, Einaudi. 1957. 65 1961, 3-11. 1. " R. Mandrou: De la culture populaire aux 17e et 18e siècles. La Bibliothèque bleue de Troyes. Paris. 1964. и 1933 162 1 " Le mercantilisme: un état d'esprit. 1934, 160-163.1.
