Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
140 «• V. WINDISCH ÉVA Ez a teljesen eredménytelen felszólítás az utolsó jele annak, hogy Kovachich az Institutum felszámolása után is gondol a széleskörű történeti és jogi kutatások szervezett kereteinek kialakítására. 1807-ben kiadott Lineamenta apparatuum diplomatico-historico-literariorum circa Corpus Juris Hungarici című tervezete már csak a Corpus Juris új kiadására s az ezzel legszorosabban összefüggő munkálatokra szorítkozik, tudományos társaság helyett pedig csak az országgyűlés alkalmával létrehozandó anyagi alap gondolatát veti fel, melynek kamatai művei kiadására szolgálhatnának.129 A társaság gondolata még egyszer, 1814-ben vetődik majd fel Kovachich tervezetei között, de célját, jellegét tekintve már egészen átalakulva. Az Erdélyben kutató, az ottani elevenebb nemzeti szellemtől megérintett Kovanchich egy magyar bibliográfia és szótár tervét készíti el, s ezek létrehozására — a jelen viszonyok között, mint írja, amikor szabályszerű tudós társaságra nem lehet gondolni sem — egy laza tudós-szövetséget javasol, úgy látszik, csak Erdély területéről, papokból, tanárokból, tisztviselőkből, tanítókból, jegyzőkből. Ezek állítanák össze közös munkával a könyvjegyzéket, addig köröztetve azt városok, könyvtárak, iskolák, magánosok között, míg a teljességet el nem éri; részben e jegyzék alapján, részben a nép ajkáról kellene összeállítani a magyar szókincs lehető legteljesebb gyűjteményét.130 Eredményt, mint a korábbiak sem, ez a tervezet sem ér el. Tudományos társaság létesítésére vonatkozó kísérleteivel párhuzamosan Kovachich egy másik vasat is tart a tűzben. Arra az esetre, ha a történettudomány művelésének intézményesítésére irányuló törekvése nem járna sikerrel, legalább saját történetkutatói helyzetét szeretné megszilárdítani. Először, mint láttuk, 1788-ban fordult az uralkodóhoz a királyi történetírói cím elnyeréséért. Ezt a kérelmét még ötször ismétli meg (1794-ben, 1801-ben, 1803-ban, 1807-ben, s egy kelet nélküli kérvényben), eredménytelenül. Holott ezekben a kérvényekben igyekszik minél lojálisabb színben feltűnni; a tervezett munkálatok a kérvények beállításában az uralkodó jogainak megvédésére szolgálnának. A kérvényekhez csatolt kinevezési okmány- és utasítástervezetekből kiderül azután, hogy e megbízatás elnyerésével is saját tervei végrehajtását kívánja lehetővé tenni. A királyi történetíró feladata ezek szerint a magyar történelem, diplomatika, jog tanulmányozása lenne, mégpedig elsősorban az állami és közjog megvilágítása eredeti forrásokból. Ecélból fel kell keresnie az ország levéltárait, — az állami hatóságok alá rendelt levéltárakba való belépésre természetesen engedélyt nyerne, de magánjogi vonatkozású anyagban nem lenne szabad kutatnia. El kell készítenie egy rendszeres magyar közjogot és egy közjogi forrásgyűjteményt, s minden statisztikai és közjogi kérdésben köteles az uralkodó számára történetileg indokolt véleményt adni. Az egyik tervezet szerint feladata az is, hogy a kutatásai során talált, az érintett tárgykörökbe vágó iratokat lemásoltassa, vagy legalább lelőhelyüket feljegyezze. Magánkézben levő-közérdekű iratokat meg is vásárolhat az ország levéltára részére. Minthogy pedig e feladatok meghaladják egy ember erőit, legyen szabad megfelelő képességű és jellemű személyeket — esetleg, ha felnő, saját fiát — ugvan-128 Lineamenta . . . Budae. 1807. 54—55. 1. 130 Plánum egy tökélletes magyar bibliográfia és szókönyv iránt. Kolozsvár. 1815. Szerzőként Kovachich mellett vele utazó fia, József Miklós is szerepel. A tervet Kovachich Döbrenteinek adta át, a latin szöveget Gyarmathy Sámuel fordítottamagyarra. A kinyomatás költségeit Wesselényi Miklós vállalta.
