Századok – 1968

Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90

KOVACHICH MÁRTON GYÖRCfV 125 nak végzéséhez szükséges eszközök között pedig egy minden magyar nyelvű könyvet tartalmazó könyvtár felállítása mellett kívánatosnak tartják minden magyar és magyar vonatkozású történeti forráskiadvány összegyűjtését, valamint azon „diplomák és kézírások" összegyűjtését, „melyek a haza régi állapotjának, törvényeinek és szokásainak esméretére szolgálnak". További gyűjteményeket kívánnak létrehozni régi pénzekből, régiségekből, pecsétekből, — emellett hazai ásványokból, ércekből is.8

8 A két tudós közötti kapcsolat létrehozása Tertina érdeme, aki egy Kovachich által átmenetileg tervezett Commentatio circa litteraturam hungaricam című műről s az intézet megnyitásáról tudósítja Arankát, s egyben buzdítja Kovachichot, küldje meg két tervezetét Arankának, aki ezekre Erdélyben fel fogja hívni a figyelmet.87

Aranka lelkesen fogadja Kovachich eredményeinek hírét. „A Nemzet és Haza örökké adóssa fog maradni a T. Urnák." „Soha személlyes ember [ti. magánember] a Hazában ennél szebb dologhoz nem kezdett" — írja máskor. Különösen örül annak, hogy Kovachich a magyar nyelv előmozdításával is foglalkozik, s meghívja az erdélyi társaság tagjául, amit Kovachich el is fogad. Ettől kezdve Aranka sűrűn tudósítja Kovachichot saját nehézségeiről és eredményeiről, s büszkén állítja egymás mellé kettejük igyekezetét. Kovachich véleményét kéri a kiadandó kéziratok általa összeállított jegyzékéhez, érdeklődik Kovachich munkái iránt, felajánlja, hogy a társaság kiadványaként kiadatja Exercitatio de praedicatis nobilitatis Hungáriáé című művét. Ez év nyár végén a személyes találkozás is létrejön a két tudós között: Aranka Budára utazik, hogy Kovachichot megismerhesse, régi írásait tanulmányozhassa, s hogy általa a magyarországi tudományos világgal is kapcsolatba kerüljön.88 i • Az erdélyi és budai tudós társaság kapcsolatának kezdete azonban már az Institutum „fénykorának" végső akkordjaival esik egybe. Az 1794-ben kirobbanó események, mint annyi mást, a magyar történet és jogtörténet művelőinek szervezkedését is félbeszakították. 5. Hogy 1794 eseményei valóban nem lehettek közömbösek az Institutum fejlődése szempontjából, kitűnik akkor, ha vizsgálat tárgyává tesszük annak a mintegy hetven személynek a kilencvenes évek politikai és szellemi áramlataihoz való viszonyát, akiknek neve az Institutum támogatói vagy munkatársai között felmerült. Bár a front széles, és mindenfajta magatartás képviselőivel találkozhatunk közöttük, mégis, különösen a mecénások körében feltűnő azoknak a nagy száma, akiket a haladó mozgalmakhoz — legalább is életük egy szakaszában — erősebb vagy lazább szálak fűztek. A fő pártfogó ugyan, az érsek, annak ellenére, hogy 1790-ben támogatta a nemzeti törekvéseket (aminek egyik jele a Vestigia Comitiorum-hoz nyújtott anyagi segítség is), utóbb az udvar egyik legmegbízhatóbb híve lett, a két másik, az intézet iránt legmelegebben ér-86

Ld. Jancsó E.; i. m. 142. 1. 87

Tertina levele Kovachichhoz, 1794. jún. 21. K. Lev. X. köt. f. 163. 88

Aranka levelei Kovachichhoz: 1794. jún. 11.: OszK. Kt. Quart. Lat. 773. ff. 143—144.; 1794. júl. 5.: OSzK. Kt, Fol. Lat. 77. ff. 19—20.; 1794. júl. 6.: uo. ff. 21—22.; 1794. júl. 26.: Quart. Lat. 773. ff. 145^-146.; 1794. aug. 1.; K. Lev. X. köt. f. 175.