Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
126 «• V. WINDISCH ÉVA deklődő főpap azonban, Batthyány Ignác és Verhovácz már az udvar szempontjából kétes elemek közé tartozott. Batthyányt Lipót király feljegyzései jelölik meg veszélyes, intrikus egyéniségnek, Verhovácz pedig köztudomás szerint jozefinista, szabadkőműves volt, amely nézetei következetes fenntartása folytán 1794-ben demokratikus magatartással vádolták. A többi püspök színtelenebb egyéniség, bár sem Zábrátzky egri püspök, sem Mandics Antal pristinai c. püspök, hely tartótanácsos nem tartozik a kifejezetten aulikus főpapok közé. Az intézetet támogató főurak közül a legfőbb, Széchényi Ferenc e korban a felvilágosodott reformerek közé tartozott; Lipót igen veszélyesnek tartotta, épp úgy, mint Teleki Józsefet, aki 1791-ig a köznemesi ellenzékhez hajlott. Ehhez a csoporthoz tartozott Orczy László is, az 1790. évi Habsburg-ellenes tábor egyik vezetője, és Forgács Miklós — akinek Hajnóczy és Batsányi voltak titkárai. Skerlecz Miklóst Lipót oktalan, erőszakos, veszélyes embernek nevezte, s a horvátországi jakobinus, Szén Antal barátja volt, Haller József helytartótanácsos Martinovics szerint 1791-ben túlzó patrióta nézeteket vallott, s utóbb valamiféle kapcsolatban állott a Reformátorok Társaságával. A támogatást nyújtó hely tartótanácsosok közül Püchler Józsefnek tudomása volt a titkos társaságokról; Bedekovich Ferenc Haller és Orczy nézeteihez látszott igazodni, Klobusiczky is Orczy híve volt. A Lipót szerint megbízhatatlan Latinovics i János helytartótanácsos feltehetőleg be is lépett a Reformátorok Társaságába, s Martinovics baráti köréhez tartozott; Semsey András kancelláriai majd kamarai tanácsos s végül személynök 1790-ben a rendi ellenzék egyik vezetője, s felvilágosodott hírben álló személyiség volt. A vármegyei tisztikar Kovachichot támogató tagjai közül Ragályi József borsodi alispán ismerte Martinovics kátéját; Spissich János zalai alispán pedig nemcsak felvilágosodott és szabadkőműves volt, de barátja is Hajnóczynak, s talán a reformátorok társaságának is tag- 1 ja. Az aulikus oldalon szerepet játszó főúri, hivatalnoki mecénások száma csekélyebb, bár köztük vannak a párt fő oszlopai is: Balassa Ferenc horvát bán, utóbb kancellár, a legszolgaibb aulikusok egyike, Végh István helytartótanácsos, Atzél István protonótárius, akit mint az udvar megbízható emberét tar- i tanak nyilván — bár 1790-ben ő is az ellenzékhez csatlakozott.8 9 Kevesebb az adat a tudományos munkatársak világnézeti, politikai állásfoglalását illetően . Nem kétséges azonban a legfőbbek : Hajnóczy, Koppi, Kazinczy magatartása; Tertina antiklerikális, plebejus világnézetét Kovachichhoz intézett hosszú levelei árulják el. Maga Kovachich a körülötte kialakuló laza együttesben, úgy látszik, nem a baloldalon helyezkedett el. Egyforma buzgalommal igyekezett megnyerni intézete pártfogójául Balassát és Széchényi Ferencet, s a tudományos segítséget Hajnóczytól, Skerlecztől és a politikailag ingadozó, felvilágosodott abszolutistából és 1790-es ellenzékiből szélsőséges aulikussá váló Szirmay Antaltól egyaránt elfogadta. Hogy ebben a magatartásban mennyi a politikai közömbösség, mennyi a tudományos célok érdekében szükségesnek érzett taktikázás - nehéz lenne lemérni. A tervezetekben elhangzó politikai ízű megjegyzések nem mutatnak túl a mérsékelt nemesi ellenzék állásfoglalásán, s ezeket is aulikus nyilatkozatok ellensúlyozzák. S bár Kovachich kiadványai az egyedüli kortársi művek, amelyekre Hajnóczy röpirataiban hivatkozik, mégis bizonyos-89 Az említett személyek politikai megítélésében sokban támaszkodtunk Benda Kálmán id. művének jegyzetanyagára. Lipót király jellemzései megjelentek: Sándor Lipót főherceg nádor iratai 1790—1795, Kiad. Mályusz Elemér. Bpest. 1926. 433—447. 1.
