Századok – 1968

Krónika - Beszámoló Turóczi Károly kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1293

1294 KRÓNIKA pénzügyminisztere nézeteinek lényegi egyezésére. Kónya Sándor ezután bizonyította, hogy a szerző által idézett adatok, melyek a „liberális múltról" tanúskodnak, nem tekinthetők teljesen hiteleseknek, s ha lmrédy korábbi álláspontjait akarjuk megismerni, akkor pályájának, nyilatkozatainak további elemzésére van szükség. Véleménye szerint lmrédy Gömbös kormányában közel állt a dzsentri-katonatiszti-államhivatalnoki réteghez, s ennek képviselői indították el a politikai karrier útján. lmrédy politikai nézeteinek alakulását az 1937 tavaszán Darányihoz benyújtott memorandum jól mutatja (ezt Sipos Péter idézi tanulmányában), s ebből az is világos, hogy a később kormányra kerülő miniszterelnöknek már kialakult politikai koncepciója volt, „s ami még tisztázásra várt, az a hogyan és a mikor". Biztosítani kellett a finánctőke, a nagybirtok támogatását, vigyázni, hogy ne hangolja maga ellen a konzervatív köröket sem, s a kormánypárt szélsőjobb szárnyának is biztatást adjon, ugyanakkor reformelgondolásai alkalmasak legyenek a nyilasok ellensúlyozására. A szerző jól látja, hogy 1938 szeptemberében miként következik e politikában egy „pálfordulás", s azt is, hogy ezt taktikai jellegű for» dulatként kell felfognunk. Káj, hogy a problémára vonatkozó több megfogalmazásból e fordulat taktikai jellege nem érződik elég határozottan, s bennük felfedezhető a kortársak és a források túlzott „befolyása". A kisebb észrevételek között említette meg lmrédy gazdaságpolitikai elvei nem kellő tisztázását, s hogy a zsidótörvényt nemcsak „elvi politikai meggondolások" miatt támogatta a kormánypárti szélsőjobb, hanem jól felfogott gazdasági érdekből is. Amikor a jelölt arról szól, hogy a rendtörvények — más céloktól eltekintve — a szélsőjobboldali radikális mozgalmak ellen készültek, nem hangsúlyozza, hogy a kormány minden alkalmat megragadott a polgári szabadságjogok szűkítésére és az ellenzék, de különösen a munkásmozgalom visszaszorítására. így pl. a sajtótörvény hatásában a. munkássajtóra volt a legsúlyosabb. Előnyére szolgált volna a disszertációnak, ha a vizsgált időszakban rövid áttekintést adott volna a KMP, a forradalmi munkásmozgalom harcáról, s a mondandó pontosságát segítette volna, ha a különböző politikai irányzatokat határozottabban körvonalazza. Az opponens szóvátette a stílus fogyatékosságait, hiányolta a dolgozat végén a rövid összefoglalást, illetve a kitekintést lmrédy lemondása utáni pályafutására. Végül kérte, hogy a disszertáns ismertesse véleményét Sipos Péternek az ímrédy-kormány történetét tárgyaló, az utóbbi években megjelent tanulmányáról. Korom Mihály kandidátus, a disszertáció másik opponense elöljáróban hangsúlyozta a munka úttörő jellegét, s hogy az minden lényeges vonatkozásban megfelel a kandidátusi disszertáció követelményeinek. Felhasznál minden fontos levéltári anyagot, bőven merít az eddigi feldolgozásokból, emlékiratokból. Formai kérdések között talán a megfogalmazás gyakori bonyolultságát, a mondatszerkesztés hibáit lehetne kifogásolni. Ezután sorra vette a disszertáció egyes fejezeteinek eredményeit, kiemelte azokat a gondolatokat, melyek az eddigi feldolgozásokhoz viszonyítva továbbfejlődést jelentenek. Hiányolta viszont, hogy a szerző nem ad áttekintést a kérdés történetét érintő eddigi feldolgozásokról, irodalomról. Noha egyes emlékiratok idézésénél szól azok hiányosságairól, helytelen álláspontjáról, mégis utalni kellett volna — és értékelni is — az ímrédy-kormány történetét érintő eddigi kutatásokat. Leglényegesebb kritikai észrevétele a két világháború között uralmon levő rendszer jellegének megítélésével volt kapcsolatban. A szerző többször is „reakciós, félfasiszta berendezkedésről", vagy „a Bethlen által kialakított félfasiszta belpolitikai berendezkedésről" beszél. A rendszert félfasiszta jellegűnek értékelni — anélkül, hogy az ettől eltérő álláspontokkal vitatkoznánk —nem lehet. Foglalkozni kellett volna azokkal a nézetekkel is, melyek még csak félfasisztának sem mondják a „Bethlen által kiépített rendszert", vagy amelyek ..ugyan egyáltalán nem totálisnak, hanem konzervatív és félliberális jegyekkel megtűzdelt, de a lényegét nézve mégis csak fasiszta jellegűnek értékelik". Ugyanígy szóvá kell tenni az uralkodó osztályok Bethlen körül csoportosult részének jellemzését. Erről a csoportról egyik helyen mint „jobboldali félfasiszta beállítottságú" garnitúráról, másszor mint „alkotmányos-félfasiszta, félliberális-konzervatív erők"-ről olvashatunk. Korom Mihály véleménye szerint „nemhogy enyhíteni kell ezen vezetőgarnitúra félfasisztaként való értékelésén, hanem ellenkezőleg, ez a csoport az, amely a sajátos magyar fasizmust nemcsak kiépítette, hanem minden erővel azon fáradozott, hogy meg is védje". A helytelen értékelésből következik, hogy Turóczi Károly az 1938 őszi parlamenti ellenzéki akció sikertelenségét mindenekelőtt a nemzetközi helyzetből igyekszik levezetni, s nem e „félliberális-konzervatív" erők sajátos helyzetéből. Ez a politikai csoport ugyanis nem vetette el a fasiszta uralmi formákat, s az általuk képviselt politikai uralmi formát nem lehetett felcserélni a nyugati mintájú polgári demokráciával. Az lmrédy totális törekvéseivel való határozott szembefordulás „saját korábbi álláspontjuk és uralmi formájuk" felülvizs-