Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
124 «• V. WINDISCH ÉVA tumba, hogy, mint írja, a személyek érzületét kifürkéssze, s ebből következtethessen az intézet céljaira. Itt, mint jelentésében elmondja, egy úgynevezett Societas Eruditorumot talál, Kovachichon kívül éppen Hajnóczyt és Szentmarjayt. Mednyánszky látogatása okául azt hozza fel, hogy 1504. és 1681. évi országgyűlési iratokat keres, hogy megcáfolja belőlük egyes újító vármegyék álláspontját, akik a szokásos subsidiumot és újoncállítást kívánják megtagadni. Mednyánszky egyben történeti-diplomatikai véleményt kér a kérdésben. A válasz, mint írja, olyan száraz, negatív, az uralkodó jogaira és az alkotmány fenntartására olyan hátrányos, amint várható volt az ilyen gondolkodású emberektől. Ebből következtet az intézet és az ott őrzött oklevelek céljára is.83 Mednyánszky áskálódásai nem érnek célt, a Grammatophylacium megnyílik, bár az a körülmény, hogy a vállalkozást'sikerült kétes politikai színezetben feltüntetni, feltehetőleg ártott fejlődésének. Az intézet megnyitását követő hónapokban jön létre a kapcsolat az Erdélyben már működő társaság titkára, Aranka és Kovachich között. A kettős erdélyi társaság 1791 óta lassan kibontakoztatta tevékenységét. A kéziratkiadó társaság még az 179l-es országgyűlés folyamán létrejön. Mintegy 80 pártfogó vállal 30 — 30 arany költséget (meg is adva belőle az első 10 aranyat), s Bánffy gubernátor, ki mindkét társaságban ,,a fő mozdító rugó és vezérlő jó lélek", gyűlésre hívja az adakozókat, amelyen négytagú tanácsot választanak, élén a gubernátorral; titkárrá Bethlen Gergelyt, kincstartóvá Teleki Lászlót választják. Aranka kidolgozza a kiadandó kéziratok jegyzékét, s a második gyűlés 1792-ben szétosztja a tudósok között a feldolgozandó kéziratokat.84 Egyre szélesebb teret foglal el azonban a történeti irányú tevékenység a Nyelvművelő Társaság munkájában is. Ez az irány főleg 1796 után bontakozik majd ki, de már 1793-ban is vannak nyomai: az ez év végén megtartott első ülésen a társaság kötelességének mondja ki a magyar történelem ' magyar nyelven való kidolgozását, s ugyancsak magyarnyelvű statisztikai, földrajzi, régészeti művek írását. Feladatának jelentik ki a magyarnyelvű és magyarra fordított történeti források publikálását is.85 A társaság munkájágyűjtemónye forrásait ismertető munkája engedélyt nyer-e a megjelenésre. Mednyánszky szerint ezt a művet is éber felülvizsgálatnak kellene alávetni, mivel szerző korábbi műveiben azt ígérte, hogy forrásaiból új, eddig ismeretlen ismereteket fog meríteni; úgyhogy ha a források hamisak, a belőlük merített erudíció is az lesz, ami az államnak veszélyes és hátrányos lehet. (E jelentésekre Benda Kálmán hívta fel a figyelmemet.) *8 3 Magyar Országos Levéltár, Privatbibliothek Sr Majestät. 26/153. 1793. nov. 13. — Részleteket közöl e jelentésből Benda (i. m. I. köt. 746—747. 1.), de ő a jelentést a Budai Olvasókörre vonatkoztatja, holott ez a tervezett Institutummal nem volt azonos. — Egyébként az Olvasókörnek Kovachich is, Hajnóczy is alapító tagjai, számos helytartótanácsos és kamarai tisztviselő mellett. (H. Balázs Éva szíves közlése.) 84 Aranka György levele Kovachichhoz, 1794. júl.5. OSzK.Kt.Fol.Lat77. ff. 19—20. 85 A jegyzőkönyvet közli Jancsó E. : i. m. 130—139. 1. Ez a végzés a történettudományi tevékenység körét a következőkben írja körül: minden irányú tudományos eredmény ismertetése mellett „közelebb pedig és egyenesebben kötelességének esmérvén [ti. a Társaság] azon dolgozni, hogy a haza történetei és a magyar nemzet viselt dolgai nemzeti nyelven jól kidolgoztassanak, ós azoknak kútfejei megesmértessenelc, igyekezni fog legelsőbben is, hogy a magyar dolgoknak írói rendiben esztendő szám és idő szerint rövid summás előadással megesmértessenek, azután a kútfejek, nevezetesen elébb az apróbbak, azután a nagyobbak is jó magyarsággal egymás után fordíttatván folyó darabokban kiadattassanak; a jobb régi magyar krónikák hasonló módon szépen újra kinyomtattassanak. Hasonlóképpen mindazok, melyek a haza belső és külső régibb és újabb állapotjára, földe leírására, pogány és magyar régiségekre, pénzekre, föld terméseire ős ritkaságokra tartoznak, melyeket most idegenektől ós rosszul kónyteleníttetünk venni, igazán megírassanak." (Jancsó E.: i. m. 138—139. 1.)
