Századok – 1968

Krónika - Beszámoló a munkásmozgalom történetéről Linzben rendezett nemzetközi konferenciájáról (J. J.) 1287

1290 KRÓNIKA resszusokról, amelyeknek különféle nyelvű jegyzőkönyvei, pártirodalma, sajtója között lényeges eltérések tapasztalhatóak) és a metodológia jobb kidolgozását sürgette. A vita végleges lezárásaként a referátumot tartó Julius Braunthal megjegyezte, hogy a beszámolóját szándékosan „provokatív" hangnemben készítette el, hogy így a problémákat plasztikusabban láthassák. Felfogását a vitában elhangzottak alapján azonban nem módosította, változatlanul kétségesnek tartotta, hogy a II. Internacionáléról a szenvedélyektől mentes objektív képet alkothassanak, s újra lándzsát tört az ellen, hogy Lenin szerepét a II. Internacionáléban túlértékeljék. A polémikus vitazárójában azt is kétségbe vonta, hogy Leninnek az európai baloldali forradalmi irányzat 1914 előtti küzdelemében vezető szerepe lett volna. Végezetül azon óhajának adott kifejezést, hogy a forrásanyagokhoz is kritikusabban közeledjenek a kutatók. * A konferencia másik, a munkássajtót érintő vitatémája történeti, de egyben metodológiai is volt. A nyitó referátumot Nicolae Goldberger és Nicolae Copoiu (Románia) terjesztette elő. Goldberger és Copoiu a munkásmozgalom általános fejlődésének keretében helyezte el a munkássajtó keletkezését a XIX. század derekán. Hangsúlyozták, hogy mennyire elsőrendű forrásanyagot képez a munkásmozgalom korai szervezkedésének megismeréséhez. A munkássajtó helyét a referálok az ún. „belső", tehát munkásszocialista eredetű források között jelölték ki. Ide sorolták az alapító-normatív alapokmányokat, a jegyzőkönyveket, különféle információs közléseket, levelezést, s külön helyen a sajtót. Ez utóbbinak fejlődésében három nagyobb korszakot különböztettek meg: a munkásmozgalom kezdeteitől 1914-ig tartó periódust, a két világháború közötti szakaszt, s végül az 1945 utáni korszakot. Ezen belül külön aláhúzták az olyan kritériumok fontosságát, hogy az illető országban a párt legálisan vagy illegálisan működik-e, hogy a munkásság ideológiai és politikai színvonala milyen fokot ért el, a munkáslapokban a különféle nézetek mennyire jutottak érvényre, s így a sajtó mennyire tükrözte a valóságos helyzetet. A szerzők hangsúlyozták, hogy a színvonalas lapokban rendszerint a környező országok, sőt a nemzetközi munkásmozgalom egészéről is képet alkothattak az olvasók. Az első korszakból a szerzők külön kiemelték a II. Internacionálé néhány kiemelkedő orgánumát, a bolsevik sajtót, majd a román korai szocialista sajtóról nyújtottak képet. Rövidebbre fogták a két világháború közötti sajtó történetének felvázolását. Néhány általános problémára a szerzők ezúttal is felhívták a figyelmet. Igy arra, hogy a kommunista sajtóból erősebben lehetett „érezni a gyári proletariátus érverését", míg a szociáldemokrata sajtó sokban hasonult a polgári orgánumokhoz. Ugyanakkor problémát jelentett, hogy az erősen centralizált kommunista lapoknál a lokális Bzínek elhalványultak, s polemikus hangnemükben olykor torzulások figyelhetők meg. A szerzi k külön utaltak a II. világháború éveinek partizán sajtójára, amely tulajdonképpen külön fejezetet igényel a munkássajtó áttekintésénél. Felhívták a figyelmet az 1945 utáni fejlődés sajátosságaira a kelet-európai, a szocializmus építésének útjára lépő országokban, s ugyanitt rávilágítottak, hogy milyen nagy erőfeszítéseket tettek országonként a korai sajtó katalógusának elkészítésére, esetenként értékes lapok egyes évfolyamainak újranyomására, így a Pravda, a jugoszláv Borba, a csehszlovák Rude Pravo stb. Kurt Koszyk (Bad-Gadesberg) korreferátumában még Goldbergernél és Copoiunál is jobban aláhúzta, mennyire kritikusan kell kézbevenni a sajtó közléseit, s milyen fontos előzetesen tájékozódni a kérdéses orgánum jellegéről. Ugyancsak figyelmezetetett annak fontosságára, hogy a munkássajtóról országonként elkészítsék az összesítő bibliográfiai katasztereket (ezen a téren Herbert Steinernek az osztrák és Fritz Balsernek a svájci munkássajtóról írott munkája tekinthető új kezdeményezésnek). Kurt Koszyk Marx, Engels, Lassalle és Bebel példájára is hivatkozott, amikor aláhúzta a munkássajtó rendkívüli jelentőségét. Megemlékezett a munkássajtó megőrzésének problémájáról, a munkássajtó kritikus feldolgozásáról, a központi és helyi sajtó különbségéről és hangsúlyozta annak az ismérvnek fontosságát, hogy a kérdéses munkáslap mennyire ad hangot az egyszerű munkáslevelezők, párttagok véleményének is. E témához kapcsolódott Nikola Babies (Szarajevó), aki részletesen ismertette Bosznia-Hercegovina szocialista munkássajtójának történetét a korai lapok kiadásától egészen a második világháború éveiig. Wedin Ake (Stockholm) néhány kritikai szempontra hívta fel a figyelmet: így arra, hogy az egyes orgánumok milyen forrásból szerzik híreiket, a munkássajtó milyen mértékben és milyen irányban tudja befolyásolni a munkásságot, végül hogy a lapok mennyire adnak számot a munkáspártok belső vitáiról, küzdelmeiről.