Századok – 1968

Krónika - Beszámoló a munkásmozgalom történetéről Linzben rendezett nemzetközi konferenciájáról (J. J.) 1287

KKONIKA 1291 Georges Haupt (Páris) aláhúzta a munkássajtó történetében megfigyelhető korszakos fáziskülönbséget: míg a korai időszakban e iapok inkább információkat közöltek, később az agitációs, propagandisztikus törekvésük erőteljesebb lett. Hangsúlyozta, hogy országok szerint is eltérések tapasztalhatók, így a francia jakobinus és ouvrierista színezet a németeknél kevésbé figyelhető meg. Megjegyezte, hogy a munkássajtó terminológiája egyáltalán nem tisztázott, s ő a liberális, Schulze-Delitzsch s egyéb államilag irányított-finanszírozott munkáslapok számbavételét is szükségesnek tartotta. Érdemlegesnek, feladatként jelölte meg annak felmérését, hogy a szocializmus gondolata miként jelentkezik e munkáslapoknál, s helyenként, időnként hogyan mutatkoznak meg a nacionalista színeződések. Hasznosnak és kívánatosnak vélte, ha néhány fontosabb sajtótermék újrakiadásán túlmenően néhány tematikus válogatás (például néhány nemzetközi kongresszus nemzetközi sajtóvisszhangjának) megjelentetésére is sor kerülhetne. Kurt Koszyk megállapította, hogy a munkássajtó fogalmát megnyugtatóan még nem definiálták. Korreferátumát kiegészítőén még inkább sürgetőnek vélte a különféle repertóriumok kiadását. Theodor Pinkus (Zürich) a svájci kiadványokról számolt be, és megemlékezett a svájci emigrációs sajtó sajátos problémájáról. Hans Steinberg (Bad-Godesberg) a vitában egy másfaj-ta összefüggésre hívta fel a figyelmet: jelesen arra, hogy mit olvastak ténylegesen a munkások. Ebben az aspektusban a munkáskalendáriumok alaposabb feldolgozására lenne szükség, s így lenne felmérhető az is, hogy a szocialista-munkáskörökben milyen irodalom terjedt el, s a zenéből, természettudományokból, művészetekből mivel, s hogyan ismerkedtek meg. Steinberg az üzemi és helyi lapok ilyen szempontú tanulmányozásának fontosságát is hangsúlyozta. Erényi Tibor a magyar munkás-szocialista sajtó történetéről adott áttekintést. Megállapította, hogy az 1867—1918 közötti időszakban a szocialista mozgalom legalitása következtében a sajtó abban a helyzetben volt, hogy a szervezkedés menetéről, a fontosabb elméleti problémákról, valamint a különböző akciókról viszonylag hű képet adhatott. Külön kiemelte a Magyar Tanácsköztársaság sajtójának jelentőségét. Az 1919 — 1946 közötti időszakban a kommunista párt illegalitása következtében aránylag kevés archivumi forrásanyag keletkezett. így az illegálisan megjelent lapok, mint forrásanyagok, nélkülözhetetlenek. Az ebben az időszakban is legálisan megjelent szociáldemokrata lapok anyagából a mozgalom számos fontos jelentősége megismerhető. A továbbiakban a forráskritika problémáival foglalkozott. Felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos a sajtóval kapcsolatos törvények, hatósági intézkedések mérlegelése is. Végül ismertette a Magyarországon jelenleg folyó sajtótörténeti munkálatokat. Jurij Scsirovszkij {Moszkva) az orosz munkássajtó történetéről és tudományos feldolgozásáról számolt be. Megjegyezte, hogy a kutatás érthetően elsősorban a főáramlat, a bolsevik sajtó kutatására irányult. Az Iszkra, Pravda, a Proletarij feltérképezése terén nagy eredményeket értek el, de a helyi munkáslevelezők felkutatása, a helyi orgánumok feldolgozása terén még további munkálatokat kell elvégezniük. A különféle disszertációk sok fehér foltot tüntettek el, s a disszertációk némelyike a külföldi munkáslapok történetét is feldolgozza. Jelezte, hogy a metodológiai problémák sem mindig tisztázottak, így a bürokratizált munkássajtó megközelítése ilyen külön sajátos problémát jelent a kutatóknak. Aszparuk Avramov (Szófia) a bolgár sajtó történetét ismertette, hangsúlyozta a szakszervezeti lapok kutatásának fontosságát, s élesen megkülönböztette a forradalmi és reformista tendenciájú munkáslapokat. Vladimir Túrok (Moszkva) megjegyezte azt: mindenki tudja, hogy a munkássajtó milyen elsőrendű forrás a mozgalom kutatásánál, kevésbé tisztázott a lapok szavahihetőségének ellenőrzése. Utalt arra, hogy pusztán a sajtócikkekre való támaszkodás mennyire félrevezető lehet. Például az 1930-as évek kezdetén Németországban a Rothe Fahne és a Vorwärts hasábjain kölcsönösen éles bírálatok, sőt szidalmazó cikkek jelentek meg — a valóságban azonban a munkásmozgalom számára nem ezek voltak fontosak, hanem a fasizálódás, a fasizmus veszélye. Megemlékezett az Inprekorr tanulmányozásának néhány problémájáról, valamint arról is, hogy a szerkesztőségi levelezés áttekintése milyen nagy segítséget nyújthat. France Klopdc (Ljubljana) a kisnépek és a soknemzetiségű államok munkássajtójának sajátos problémáiról szólott. A kérdést az adott Jugoszláv talajra vetítve megállapította, hogy például a két világháború között Jugoszlávia egyes országaiban a szakszervezetek a Vörös Szakszervezeti Internacionáléhoz, mások Amszterdamhoz tartoztak, s éppen ezért az orgánumokat csak helyi szinten lehet alaposan feldolgozni. Hangsúlyozta, hogy a illegalitás körülményei között milyen gondot kell fordítani az ún. „virágnyelv" megértésére. A munkáslapok mellett megemlékezett a Népfront-kor-