Századok – 1968

Krónika - Beszámoló a munkásmozgalom történetéről Linzben rendezett nemzetközi konferenciájáról (J. J.) 1287

KRÓNIKA 1289 France Klopéic (Ljubljana-Jugoszlávia) az ideológiai vita, az objektív valóság megismerhetőségének érintése után azt taglalta, hogy náluk, Jugoszlávia szocialista munkásmozgalmának történetében (de más soknemzetiségű állam fejlődésében is) a nemzetiségi hovatartozás milyen nagy szerepet játszott. Leopold Hornik (Bécs) az osztrák szociáldemokrata teoretikusok történeti tévedéseiről szólott, s külön kitért Otto Bauer munkásságára, aki az orosz forradalom távlatait ugyancsak nem tudta helyesen felmérni. Vladimir Túrok (Moszkva) az új szovjet kétkötetes II. Internacionálé kollektív munka szerkesztőjeként és szerzőjeként kifejezte örömét, hogy e mű — mint többen kifejtették — olyannyira általános elismerést aratott, de megjegyezte, hogy ők maguk is tudják, eredményeik mellett e munkában még sok hibára lehetne rámutatni, amit már nem tudtak kijavítani, s amelyeknek orvoslására új kutatások lesznek szükségesek. Felszólalásában megemlékezett arról, hogy az orosz forradalmi mozgalomban 1917 előtt, maj.d után is milyen nagy figyelemmel kísérték nyomon az osztrák szociáldemokrata mozgalom fejlődését, s milyen sok munkát fordítottak le. Peter Lösche (Nyugat-Berlin) Haupttal és Steinberggel egyetértve a szociológiai feldolgozások fellendítésének fontosságát hangsúlyozta, s olyan megoldandó feladatot jelölt meg, hogy felvázolják, milyen szerepet játszott a német szociáldemokrácia az Internacionálé életében. Genadij Kuranov (Moszkva) Leninnek az Internacionálé életében játszott szerepéről szólt, s Braunthallal vitázva hangsúlyozta, hogy Lenin öt éven át milyen tevékenyen vett részt a Nemzetközi Szocialista Iroda munkájában, s milyen nagy figyelemmel kísérte nyomon a francia, olasz, angol, német és svájci mozgalom eseményeit, helyenként tevékenyen befolyva levelezés és személyes érintkezés révén ezen országok munkásmozgalmába. Ugyancsak hangsúlyozta, hogy Lenin volt az, aki a marxi megállapításokat egyetemes érvénnyel tudta továbbfejleszteni az új történeti körülmények között. Herbert Steiner (Bécs) az objektív megítélés fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy a munkásmozgalom a modern történetben vitathatatlanul nagy erővé vált, de ez az erő csak úgy jelentkezhetett, hogy a szocialista mozgalom főiránya mellett a hatékonyságot az anarchista és keresztényszocialista áramlat is növelte. Megjegyezte, hogy az egyes országok pártjainak alaposabb tanulmányozása mellett nem szabad szem elől veszíteni, hogy az Internacionálé mint egységes egész is élt, hatott, sőt visszahatot az egyes pártokra. Felhívta a figyelmet a pártvezetőségek, és a párttagság tömege közötti különbségek vizsgálatára, valamint arra, hogy a kongresszusok határozatait nem lehet olyképpen értékelni, mintha azok a tömegek között azonnal automatikusan elterjedtek volna. Figyelmeztetett a terminológiai eltérésekre, hogy a reformista, revizionista fogalomnak mennyi esetleges és eltérő értelmezését lehet tapasztalni. Frantisek Svatek (Bratislava) Braunthal tézisével szemben aláhúzta, hogy tévedés lenne a kommunista történetírás monolit egységéről beszélni — s itt Togliattira hivatkozott —, hiszen az eltérések országonként és személyenként is kimutathatóak. Ugyancsak téved Braunthal, amikor a marxi felfogás és a későbbi reformista áramlat között éles ellentétet állapít meg, miként Jaurcst sem lehet egyszerűen a reformista jelzővel elszegényíteni. Övott a munkásmozgalom mindenfajta elszürkítésétől, s miközben üdvözölte a többnyire francia forrásból származó szociológiai jellegű kezdeményezéseket a történeti irodalomban, a hagyományos feldolgozások további fellendítését is szükségesnek ítélte. Ezek körében külön megemlékez ett az összehasonlító módszerű vizsgálatok elmaradásáról: így az egyes pártok között,^a pártok szervezeti befolyása, a vezetők típusai között, valamint aszerint, hogy az ille ő pártok nagyhatalmak, vagy kisebb országokban tevékenykednek. Alekszej Narocsnickij (Moszkva) leszögezte, hogy a tanácskozás már az eddigi tapasztalatok fényében is nyilvánvalóan hasznos volt. A további feladatokról szólva megemlékezett az új forráskiadványok, életrajzok, az egyes országok pártjai története megírásának s a problémák statisztikai alátámasztásának szükségességéről. Johan Van der Loeuv (Amszterdam) a forradalmi és reformista irányzat éles és merev szembeállítása elhibázottságáról szólott, valamint a kispolgár mint társadalmi bázisnak problematikus voltáról emlékezett meg, különösképpen, amikor baloldali radikális tendenciákat azonosítanak e társadalmi réteggel (anarchizmus, trockizmus). André Donneur (Sudburry — Kanada) ugyancsak a terminológiai kategóriák rendezetlenségéről, esetlegességéről beszélt. A vitában elhangzott felszólalások összefoglalására Haupt megállapította: a dialógus eredményes volt, s további reményekre jogosít. A hagyományos módszerek mellett az új társadalomtörténeti kutatások felkarolását, a nagy országok pártjainak megismerése mellett a kisebb pártok jobb megelevenítését igényelte, helyesnek vélte az összehasonlító módszerek fokozottabb alkalmazását (ehelyütt megemlékezett a nemzetközi kong-