Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1260 F0LYÓIB.AT8ZEMLE részt az antimarxista irányzatok gyűjtőmedencéjévé vált svájci „Fédération jurassienne" közt az Internacionálé egész fennállása alatt nem csökkenő hevességgel folyt. A szembenálló felek közt az első vitakérdés a jövő társadalom kialakítására, a második az ahhoz vezető útra, a harmadik arra a szervezeti formára vonatkozott, amelynek keretében a proletariátus a legjobban megközelítheti ezt a célt . A „Fédération jurassienne" ezekre a kérdésekre: 1. a politikai absentionismussal, vagyis a választástól való tartózkodással, sőt az állam és politika egyenes elutasításával, 2. a kollektivizmussal, vagyis a kapitalizmusnak kollektív tulajdonnal rendelkező szabad községekkel történő felváltásával és 3. a tekintélyellenes autonóm szervezési elvvel válaszolt. Ez utóbbi azt követelte, hogy az Internacionálónak a Marx és Engels által megteremtett centralizált szervezetből föderációk szabad szövetségévé kell átalakulnia, amely elismeri tagjainak autonómiáját. Szerző ezeknek az antimarxista nézeteknek forrását nem is annyira Bakunyin közvetlen hatásában, mint inkább az óraipari szövetkezeteken és a politikai federáción nyugvó sajátos svájci gazdasági és politikai berendezésben keresi. 204. köt. 3. szám. — FRIEDRICH PRINZ: Szentkultusz és nemesi uralom a Meroving hagiográfia tükrében (529 — 544. 1.) a frank hagiográfiában a VII—VIII. században bekövetkezett mélyreható tartalmi és formai változásokkal és ezek okaival foglalkozik. A változás lényege abban összegezhető, hogy a régi antik tipusú, az aszketikus óleteszményt egyszerű származású szentekben idealizáló szent-életrajzot egy új, a világban tevékeny, az uralkodó Meroving nemzetségekből kikerülő szentet magasztaló életrajz-típus váltja fel. A szerző a hagiográfiának ezt a metamorfózisát és felvirágzását a Meroving nemzetségeknek arra a törekvésére vezeti vissza, amely -lyel az elvesztett pogány karizma helyett egy új keresztény karizma kialakítására törekedtek, így akarván megszilárdítani politikai uralmukat.—THEODOR SCHIEDEL: A Rapallo-egyezmény keletkezéstörténete (545 — 609. 1.) részletes előtörténetét adja a nevezetes egyezménynek a legújabb aktakiadványok és emlékiratok alapján, két fontos dokumentumot a mellékletben is közölve. Az egyezmény megkötésére vezető német-szovjet tárgyalások a német jóvátételt 132 milliárd aranymárkában megállapító londoni ultimátum politikai és lélektani hatására indultak meg, s több szakaszban zajlottak le. Német részről az egyezmény spiritus rectora a Külügyi Hivatal Keleti Osztályának vezetője, Ago von Maltzan báró volt. A tárgyalások első szakasza 1922 január-februárjában szovjet részről Radek, Rakovszkij és Kraszin részvételével eredménytelenül végződött,. A félbeszakadt tárgyalásokat áprilisban a génuai konferenciára utazó Csicserin és Litvinov folytatták. Megegyezésre ezúttal sem került sor, mert Rathenau német külügyminiszter teljesen Angliától tette függővé magatartását, és Genua előtt nem akarta semmiféle egyezménnyel megkötni a kezét. Hogy aztán 1922. ápr. 16-án Rathenau és Csicserin mégis aláírták a nevezetes egyezményt, abban a szerző szerint a németeknek az az aggodalma játszott döntő szerepet, hogy a nyugati hatalmak meg fognak egyezni az oroszokkal, s Németország így elszigetelődik. Az egyezmény nyugati diplomáciai körökben bombaként hatott, Német- és Oroszországban vegyes hatást váltott ki, s ellentétes értelmezésekre vezetett. — B. VIERTELJAHRSCHRIFT FÜR SOZIAL -UND WIRTSCHAFTGESCHICHTE 52. pótfűz. — DIETER LINDENLAUB: Irányzatok harca a Verein für Sozialpolitikban (271.1.) a fenti egyesület keretében az egyetemi tanárok egy csoportjának a német császárság bel- és szociálpolitikájával kapcsolatos állásfoglalását vizsgálja az „új kurzus" kezdetétől egészen az első világháború kitöréséig (1890—1914). 1967. 54. köt. 1. szám. — MANFRED WÜSTEMEYER: Az „Annales": az „új történettudomány" alapelvei és módszerei (1 — 45. 1.) a francia irányzat kiindulópontját a fizika forradalmában keresi. Legfőbb jellemvonását a politikai történet primátusának megtörésében, a gazdasági-társadalmi fejlődési folyamatok előtérbe állításában, a matematikai módszerek, különösen a statisztika alkalmazásában, a széttagolt történettudománynak az „emberi történet" jegyében való szintetizálásában látja. Ezután sorra veszi az irányzat legfőbb képviselőinek történetfilozófiai nézeteit ós történetírói tevékenységét. Az annalista történetírás atyja, Marc Bloch nem a tudást, hanem a megértést állítja a történetírói tevékenység középpontjába. Minden élőt és fejlődőt az idő és a tér koordinátái közé állít be, és pontos meghatározásukra a regresszív, térben az összehasonlító módszert alkalmazza. Lucien Febvre, az Annales spiritus rectora 1929—1935 között, a történelmet szintén az időbe és térbe helyezett emberről szóló tudománynak, a multat a jelen szolgálatába állító alkotásnak tekinti. Fernand Braudel a Földközitenger térségének XV —XVII. századi történetére koncentrált gazdaság- és népesedésstatisztikai kutatásaival. Központi kategó-