Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232

1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1261 riája a struktúra, amelyet azonban — ideális esetben — az emberre vonatkoztat. A földrajzi, gazdasági, technikai nagyságok nála mindig vonatkoztatási nagyságok. A struktúra kategóriájának bevezetésétől várja Braudel a történettudomány egységének helyreállítását. Különösen fontosnak tartja a történelem és a szociológia kapcsolatának megteremtését. A szociológusokat meg akarja győzni arról, hogy minden társadalmi jelenség egyben történeti is; a történészeket pedig arról, hogy minden történeti tény társadalmi összefüggésekben jelentkezik. Említett földközi-tengeri monográfiájában három rétegződésben mutatja be a történelmet: 1. földrajzi környezet, 2. gazdaság-, társadalom-, állam-, civilizációtörténet, ezeknek elsősorban háborús szerepét tekintve ós 3. a történeti élet felszíne, a politika-, eseménytörténet, a „hagyományos történelem" hagyományos témái. Charles Morazó, aki az annalisták „nagy embereinek" fenti sorát lezárja és egyben újat nyit, a matematikának a modern tudományban való primátusát vallja. Az ő szemében a matematika nem valami új tudomány, nem is a régi tudományok kiszélesítése, hanem a matematizálás a modern tudományok egyetemes kritériuma. Morazé szerint az ipari forradalom a tudatos számszerűség, a matematika előtérbeállításával elvileg is két különböző szakaszra osztja a történelmet. A fejlődés szerinte a misztikus korok tudat talán szám-civilizációjától a modern korok tudatos számcivilizációja felé halad, és a szellem fenomenológiájának ciklikus mozgásába torkollik. Olyan felfogás ez a szerző szerint, amely a felvilágosodás korának racionalista optimizmusával rokon. Az annalistáknak az embernek a történelemben elfoglalt helyére vonatkozó kérdése magába zárja a történelemre mint tudományra vonatkozó kérdésfeltevést. — OTTO P. CLAVADETSCHER a német birodalmi javak és jogok sorsának alakulását vizsgálja Raetia tartományban (46 — 74. 1.). — W. BRÛLEZ Anvers város sorsának alakulásáról ad képet 1585 —1650 között (75 —99. 1.). —RICHARDKONETZKE: Az összamerikai kontinens történeti képéről (100—105. 1.) az annalista iskolához tartozó Pierre Chaunu Amerika és az amerikaiak címen 1964-ben megjelent, Amerika történetéről nemcsak egységes, de sok tekintetben új koncepciót kialakító könyvét ismerteti. Chaununek Amerika régebbi ós újabb történetére vonatkozó sok új és eredeti — bár teljes mórtékben még be nem igazolt — megállapítása közül itt csupán a latinamerikai szabadságharcosokra vonatkozó nézeteit emeljük ki. Chaunu szerint a rájuk vonatkozó ismeri koncepciót a történészek az észak-amerikai függetlenségi harc hibás analógiájára alakították ki. Valójában a közép- és dél-amerikai spanyol uralom korántsem volt olyan nyomasztó, ellenkezőleg: felvilágosult szellemű ós gazdaságilag is haladó. Szó sincs a gyarmatok népének egységes spanyolellenes felkeléséről, hanem csupán a patrióták és a királypártiak eléggé szűkkörű hatalmi harcáról. A küzdelmet a patrióták javára korántsem a belső erőviszonyok, hanem az európai politikai helyzet alakulása döntötte el. — B. VIERTEL JAHRSHEFTE FÜR ZEITGESCHICHTE 1967. 3. szám. — EUGEN GERSTENMAIER: A kreisaui kör (221—246.1.).Mint ennek a körnek volt tagja kritikai és kiegészítő jellegű megjegyzéseket fűz Gerrit van Roon holland történész Neuordnung im Widerstand с. művéhez. Megállapítja, hogy van Roon könyve inkább a kör vezetőjének, Helmuth von Moltkénak életrajza, mint a körnek története. Márpedig Moltke és a kör tagjai között alapvető véleménykülönbségek álltak fenn pl. a Mierendorff által meghirdetett szocialista akció, a parlamentarizmus, a Hitler-ellenes fellépés módszerei, ezen belül különösen a Hitler-ellenes merénylet tekintetében. A kör külpolitikai koncepciójának megvilágítására szolgáló 1943-i dokumentumról azt írja, hogy egyáltalán nem tekinthető a kör alkot ásának. — EBNST NOLET: Kortársi elméletek a fasizmusról (247—268.1.) készülő dokumentumgyűjteménye bevezetésének egyik fejezetét közli, amely a fasizmus kortársi értelmezését taglalja 1925 — — 1933 között. Az igen széles skálán elhelyezkedő konzervatív katolikus, liberális polgári, szociáldemokrata és kommunista nézeteket ismertetve úgy látja, hogy ezek alapjában véve két változatra vezethetők vissza. Az egyik a fasizmust autonóm politikai mozgalomnak fogja fel, a másik pedig csupán a kapitalista nagypolgárság eszközének. Ez utóbbi felfogást leghatározottabban a kommunisták képviselik, bár az ő táborukon belül is meglehetős éles különbségek mutatkoztak a fasizmus kortársi értelmezésében. Ezen az elvi alapon azonban a szerző szerint nem lehet megmagyarázni sem a fasizmus politikai tömegmozgalom jellegét, sem konkrét megjelenési formáit vagy ideológiáját.—HARALD SCHOLTZ: A nemzeti szocialista rendi iskolák (269 — 298. 1.) a náci elitképzésnek ezeket a sajátos intézményeit ismerteti.— GÜNTER MOLTMANN: A németországi amerikai megszállási politika megfogalmazásáról (299 — 323. 1.) sokoldalú és tanulságos dokumentumanyagot közöl. — B. DER DONAURAUM 1967. 1 — 2. szám. — HUGO HANTSCH: 1866 — a következmények (1 —12. l.)az 1866-i königgrätzi csatá-26 Századok 1908/5-6